Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Látva az önök fejlesztési programját, több kérdés felmerült bennem, és javaslatokat is megfogalmaztam. Azt le kell szögezni, hogy az önök szándéka pozitív, tekintsük akár a falusi CSOK-ot vagy az egyéb támogatásokat a magyar vidék részére.

Viszont a nemrég bejelentett kis kocsmák támogatása és a kötelező ATM-ek elég komoly kétségeket ébresztettek bennem; ezek csak szépségtapaszok a vidék számára ‑ a vidék súlyosan beteg ‑, a valódi problémát nem oldják meg. A valódi, az igazi gond a munkahelyek hiánya, amelyek nincsenek elérhető közelségben a vidéki emberek számára. A kistelepülésen élőknek napi több óra a munkába járás egy ipari multihoz, és a napi 12-14 óra távol töltött idő mellett már lehetetlen kertet művelni, állatot tartani és jóformán sokszor családot alapítani.

A jelenlegi iparfejlesztés óriási ipari központokat hoz létre, magyarán, alvóhellyé teszi a magyar vidéket. Kérdezem ezért önt, hogy van‑e a kormányban hajlandóság arra, hogy a centrális iparfejlesztés helyett a lokálisra koncentráljon, amely munkahelyek hálózatát jelenti 30 kilométeres távolságonként. A gondolat nem ördögtől való, hiszen két teljesen más rendszer felismerte ezt a problémát, és így tette élhetővé a magyar vidéket. Magyarországon az egyik korszakban ez a Horthy-érára volt jellemző, a másik pedig az államszocializmus időszakára, 1990-ig. Mind a két rendszer felismerte, hogy csak akkor él az ország és azon belül a magyar vidék, ha az emberek elérhető távolságon belül meg tudják oldani a munkába járást. Várnám az érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)