Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Számos olyan állatkínzásos ügyet tárt fel a sajtó, amelyek rávilágítottak az állatmenhelyek és ebrendészeti telepek elégtelen szabályozására. Civil szervezetek beszámolói is rendszeresen erre hívják fel a figyelmet.

Az egyik legfelháborítóbb eset a Kutyamentsvár Állatmenhely gyömrői telephelyén történt, ahol bár a Nébih már korábban súlyos szabálytalanságokat tárt fel, de a megfelelő szankcionálás és a következmények elmaradtak. Az állatvédelmi törvény ugyan megfogalmazza ‑ helyesen ‑ az alapvető elvárásokat, azonban a végrehajtás jellemzően elégtelen, a hatósági ellenőrzések nem kellően szigorúak, és a kiszabott szankciók nem rettentik el a rosszhiszemű, akár állatkínzást is elkövető vállalkozókat.

Már többször beterjesztettem az állatmenhelyek és ebrendészeti telepek működéséhez a megfelelő finanszírozás biztosítását és a hatósági ellenőrzések megerősítését célzó javaslataimat. Legutóbb a Mezőgazdasági Bizottság utasította el ennek tárgysorozatba vételét. Pedig a javaslatom visszaszorítaná a sintérbizniszt azáltal, hogy a túlvállalás elkerülése érdekében lakosságszám, illetve települési férőhely arányában korlátozná az egyes ebrendészeti telepek önkormányzatok felé vállalható kötelezettségeit. Emellett forrást biztosítana a menhelyeken elhelyezett kutyák és macskák egy hónapon belüli kötelező ivartalanítására és az ebrendészeti telepekhez szükséges gondozói létszám normatív finanszírozására is. A hatósági ellenőrzéseket is szigorítaná a javaslatom, de ezt önök elutasították.

Eközben a kormány a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítványon keresztül 250 millió forintot juttatott 14 önkormányzatnak, illetve ebrendészeti telepnek, ami persze helyes, de az nem derült ki, hogy ezt miért pont ők kapták, és hogy az alapítvány honlapján található információ szerint valamiért az állatok ivartalanítása nem szerepelt feltételként. Emellett a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány 15 millió forintig azt is vállalta, hogy támogatja azokat a civil szervezeteket, amelyek részt vettek a gyömrői telepről mentett állatok gondozásában; az állatorvosi költségekre lehetne ezt fordítani. Kérem, a válaszában térjen ki arra is, hogy ez megvalósult-e.

Kérdezem, ha önök szerint az én javaslatomra nincs szükség, tehát például nincs szükség arra, hogy valamilyen lakosságszám vagy településméret alapján korlátozzák, hogy egy-egy ebtelep mekkora területet láthat el, akkor hogyan fogják megakadályozni a gyömrőihez hasonló sintérbizniszt. Milyen garanciákat tudnak vállalni arra, hogy az ebtelepek hatósági ellenőrzései a jövőben majd elérik a kívánt célt, valamint, hogy a jövőben rendelkezésre áll majd a kellő finanszírozási háttér? S milyen lépéseket tesznek az ivartalanítás érdekében országosan? Hiszen tudjuk, hogy bármennyi menhelyet vagy ebtelepet építhetünk Magyarországon, ilyen méretű kóborállomány esetében ez önmagában nem jelent majd megoldást. Köszönöm a választ előre is.