Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először, engedjék meg, és ilyet ritkán tehet parlamenti képviselő ellenzékből, hogy egy jó hírrel kezdjem ezt a mai felszólalást. Egy hete beszéltem itt arról a tisztelt Ház előtt, hogy a XVIII. kerületben, a Havanna-lakótelepen be akarják zárni, sóval akarják behinteni még a helyét is a Kondor Béla Általános Iskolának. Az iskola több mint negyven éve működik a Havanna-lakótelepen, és ahogy abban a felszólalásomban is elmondtam, kiváló pedagógusok, kiváló igazgatók az elmúlt időszakban egy nagyon-nagyon jó színvonalú általános iskolát hoztak létre és működtettek egy tízemeletes lakótelep kellős közepén. Erre a hírre, miszerint a tankerületi igazgató be akarja zárni ezt az iskolát, megmozdult ‑ mondhatom talán ‑ a kerület teljes lakossága, de legalábbis az oda, a Havannára járó gyerekek szülei, nagyszülei, illetve az iskolában régen vagy most is tanító tanárok, vagy akiknek egyáltalán bármilyen közük is volt a Kondor iskolához.

Ez a nagy megmozdulás meghátrálásra kényszerítette a tankerületi igazgatót. Hangozzék el ismét a neve: Rábel Krisztina. Ő az, aki egyébként az ő tankerületéhez tartozó Karinthy gimnáziumból polgári engedetlenség miatt eltávolított tanárokat, akik most is jogosan pereskednek azért, hogy a régi munkahelyükről őket kitették. (Sic!)

Mit mutat ez a közös kiállás? Azt mutatja, tisztelt képviselőtársaim, hogy van értelme kiállni és felszólalni azért, amiben hiszünk, van ereje a közös cselekvésnek, az együtt mozdulásnak, a tiltakozásnak a buta, káros és elhibázott döntésekkel szemben. Ha komolyan gondolja egy közösség, márpedig a Kondor Béla iskolához tartozó közösség komolyan gondolta, hogy tehetnek a gyerekeik érdekének megvédésére, akkor tenniük kell.

Gratulálok mindazoknak, akik részt vettek ebben a közös megmozdulásban: a kerület országgyűlési képviselője, Kunhalmi Ágnes, nagyon-nagyon sok szülő, nagyszülő, most ott tanító tanárok, régen ott tanító tanárok, illetve a kerület polgármestere, Szaniszló Sándor is ennek a tiltakozásnak az élére állt. Sikerült, győztek a Havanna-telepiek, a Kondor iskola győzött. Gratulálok, de azért a figyelmünk ne lankadjon!

A másik ügy már úgy, ahogy a felszólalásom címében szerepelt, a XVII. kerületről fog szólni, és ott is az országgyűlési képviselőről, Dunai Mónikáról, vagy legalábbis részben róla. Számomra megdöbbentő volt, hogy Dunai Mónika, Rákosmente képviselője, aki eredetileg ugyanúgy pedagógus, mint ahogy én, képes volt előterjeszteni az Országgyűlésnek azt a hatalmas hazugságot, miszerint a gyermekeink védelmét szolgálja, ha a Fidesz korlátozza az emberek gyülekezési jogát.

Miért is beszélek erről? Azért, mert Rákosmente választói nem ezért küldték Dunai Mónikát ide, az Országgyűlésbe, nem ezért küldték ide, hogy ő az emberek gyülekezési jogát csorbítsa, hiszen azt pontosan lehetett tudni a vitából is, és az azóta eltelt idő, egy hét is bebizonyította, hogy az csak az első lépés, hogy a Pride-ot kívánja majd ez a kormányzat betiltani, utána bármilyen más megmozdulásra ugyanezt a gumiszabályt rá lehet húzni.

De nem csodálkozom azon, hogy Dunai Mónika ezt itt előterjesztette, és persze meg is szavazta a tisztelt Házban, hiszen pedagógusként egy hangja nem volt akkor, amikor véglegesen államosították az iskoláinkat, egy hangja nem volt akkor, amikor megkülönböztetik a gyerekeket aszerint, hogy milyen iskolába járnak, ki annak az iskolának a fenntartója. Pontosan tudjuk, hogy az egyházi iskolába járó gyerekek után háromszor olyan magas normatívát ad a kormány, mint azok után a gyerekek után, akik állami iskolába járnak. Dunai Mónika nem szólalt fel azért sem, hogy minden gyermek egyforma kellene hogy legyen a kormánynak, mert ha azok lennének a gyerekeink, akkor emelnék végre a családi pótlékot, és nem hagyták volna 2008 óta változatlanul az összegét.

És most Dunai Mónika ezt a súlyosan jogsértő lépést is képes volt előterjeszteni és megszavazni a tisztelt Házban, pedig a XVII. kerületi emberek biztosan nem erre adtak neki felhatalmazást. Ők szabadságszeretők, akiknek fontos, hogy mindenki nyíltan vállalhassa önmagát, véleményét, tüntethessen, ha valami nem tetszik neki, és ne mondják meg nekik azt, hogy kit szerethetnek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)