Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Pont ez a baj, hogy a jogszabályokat olyanra írják, hogy tulajdonképpen, ami erkölcstelen és eddig törvénytelen volt, az törvényes legyen. (Rétvári Bence: Házépítés is?) Éppen ezzel számolják fel a jogállamot. (Rétvári Bence: Építési engedélyt is?)

Ami a támogatottságot illeti: én Budán 52 százalékot kaptam, a maguk embere kb. 40-et (A kormánypártok soraiból: Húúú!), úgyhogy erről, nem hiszem, hogy érdemes nagy vitát nyitni. (Rétvári Bence: Indulsz újra?)

De térjünk vissza az érdemi kérdésre! Ön a kilencvenes években, azt hiszem, még nagy tisztelője volt Ralf Dahrendorf munkásságának, aki azt mondta, hogy a demokrácia ‑ (Jelzésre:) Dahrendorf, miniszterelnök úr ‑, aki azt mondta, hogy akkor van demokrácia, ha nemcsak elméleti, hanem gyakorlati lehetőség is a kormány leváltása. De a kétezres években ön egyre inkább vonzódott Carl Schmitthez, aki azt mondja ‑ ismerős a név, ha jól sejtem ‑, hogy nem a hétköznapi, normális helyzet, hanem a kivételes állapot az állam legfőbb tesztje és próbatétele, és az a legfőbb szuverén, aki a rendkívüli helyzetről dönt, és a politika alaplogikája pedig a barát-ellenség viszony. Például kitakarítandó poloskákról is ebben a kontextusban érdemes gondolkozni.

Az volna, miniszterelnök úr, végső soron a kérdésem, hogy megmarad Dahrendorf és a demokrácia mellett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vagy Carl Schmitt és az autoriter rendszer (Az elnök ismét csenget.) az ön… (Az elnök egy pillanatra kikapcsolja a mikrofont.) …kedves most már.