Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen. Akkor nagyon röviden reagálnék Apáti képviselő úrra: én 48 százalékot szereztem a körzetemben, Dúró Dóra 6 százalékot. Szerintem ez a szavazatkülönbséget megoldja, és szerintem örülnének annak, ha egyszer tizedannyian lennének egy Mi Hazánk-tüntetésen, mint amennyien az utóbbi öt évben bármelyik Pride-on voltak. (Taps a DK padsoraiból.)

De alapvetően nem erről akartam felszólalni. Volt egy barátom, akit Rózsa Milánnak hívtak. (Moraj a kormánypártok padsoraiból.) Ez a barátom a Pride egyik szervezője volt, egy emberi jogi aktivista volt. Egy street fighter volt, úgy is mondhatnám, aki elköltözött a családjától, merthogy a családja nem fogadta el. És szerintem ezt az elfogadást próbálta ő bepótolni azzal a küzdelemmel, amit az emberi jogokért folytatott, azzal a küzdelemmel, amit az elfogadásért folytatott, azzal a küzdelemmel, amit aktivistaként folytatott.

Én két dolgot tanultam meg a Milántól. Az egyik dolog az, hogy alapvetően ki kell állnunk az igazunkért, ki kell állnunk az elveinkért, és meg kell harcolnunk azokban a pillanatokban is, amikor nem vagyunk benne biztosak, hogy ez győzelemre fog vezetni.

A másik dolog pedig, amit tőle tanultam, hogy attól függetlenül, hogy tudjuk, hogy igazunk van, attól függetlenül figyelni kell arra, hogy mások más dolgot tartanak igaznak. Milán iszonyatosan sokszor ült le szélsőjobboldali aktivistákkal (Kezével jobbra mutat.), iszonyatosan sokszor ült le például fidelitasosokkal beszélgetni. Nagyon sokszor vitte végig azokat a vitákat, amik arról szóltak, hogy hogyan kéne ezeket az ügyeket intézni Magyarországon. És az a probléma- én azt szeretném kérni önöktől, hogy önök is tanuljanak ebből ‑, hogyha önöknek van egy álláspontja és egy véleménye arról, hogy mit jelent a homoszexualitás, hogy mit jelent a gyermekvédelem, nem abszolutizálhatják ebben az országban; nem írhatják bele az Alaptörvénybe; nem hozhatnak olyan törvényeket, amelyek a társadalom másik fele számára elfogadhatatlanok, sértik őket, diszkriminálják őket, és az ő igazságukat megpróbálják megsemmisíteni. Márpedig ez a törvényjavaslat a jelenlegi formájában ezt mondja ki.

Azt a törvényjavaslatot, ami szántszándékkal egyetlenegy gyülekezést akar betiltani, és azt a gyülekezést azért akarja betiltani, mert ez a kormányzó többség véleményével nem egyezik, nem lehet az ország egyesítésének nevezni; azt nem lehet annak nevezni, amiért minket ide, a parlamentbe küldtek, hogy megpróbáljuk megoldani ennek az országnak a problémáit, és úgy próbáljuk megoldani, hogy minél több itt lakó ember számára jó legyen, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali, hogy mit gondol a világról és hogy kit szeret.

Szerintem az a feladatunk, hogy úgy próbáljunk törvényeket hozni és azokat az ideológiai vitákat és azokat a különbségeket, amelyek megvannak köztünk, úgy próbáljuk rendezni, hogy az ne sértse a másikat. Úgy próbáljuk rendezni, hogy helyet hagyjunk ebben az országban annak is, aki nem ért velünk egyet.

Szerintem ez a törvényjavaslat semmilyen szinten nem tesz eleget ennek az alapelvnek. Ha pedig ez az alapelv nincsen meg, akkor nagyon nehéz azt mondani, hogy ugyanabban az országban élünk és ugyanazért a közösségért dolgozunk. Márpedig én képviselőként, Józsefváros, Ferencváros képviselőjeként azt gondolom, hogy azokat a fideszeseket is képviselnem kell, azokért is dolgoznom kell, akik nem rám szavaztak.

És én azt gondolom, hogy önök egyéni képviselőként is hasonlóan gondolkoznak: nem nézik minden egyes pillanatban, hogy ki fideszes és ki nem, hanem azt nézik, hogy kik a társaik, kik azok, akik önök mellett laknak, és hogy hogyan tudnak olyan politikát csinálni, ami mindannyiunk számára, minél több ember számára jó.

Ha valóban ezt gondolják, ha valóban ezt a demokratikus gondolatot képviselik, akkor ezt a törvényt nem fogadhatják el. Nem lehet elfogadni egy olyan törvényt, ami megosztja az országot. Nem lehet elfogadni egy olyan törvényt, ami nem arra törekszik, hogy minden egyes ember számára legyen jó. (Nacsa Lőrinc: Védi a gyerekeket!)

És hogyha gyerekvédelemről beszélnek: számtalan dolog van ebben az országban, ami fontosabb a gyerekek szempontjából, mint az, hogy évente egyszer pár órára az Andrássy úton pár kilométeren emberek vonulnak fel. Hány iskolapszichológus van ebben az országban? Mekkora hiány van iskolapszichológusokból? Hány házi gyerekorvos van ebben az országban? Mit kezdünk az iskolai erőszakkal? Mit kezdünk a bullyinggal? És sokáig lehetne sorolni, hogy milyen problémák vannak, amik a gyermekek szempontjából fontosabbak.

Úgyhogy én azt kérem önöktől, hogy ha el is fogadják ezt a törvényt, legalább annak kezdjenek neki, hogy a valódi gyerekvédelmet megoldják, és például fogadják el azt a javaslatot, amit én nyújtottam be, és amelyik a gyermekvédelemben dolgozók, a legalacsonyabb bérért dolgozó állami dolgozók fizetését megemeli és az 1500 forintot is megemeli, ami ma a gyerekvédelemben egy gyerek reggelijére, ebédjére és vacsorájára jut. Köszönöm szépen. (Taps a DK, a Párbeszéd és az MSZP padsoraiból.)