Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszterelnök urunknak szeretnék üzenni, hogy sikeresen átteleltem, még csak influenzás sem voltam, és ez azért elég nagy szó egy éppen ma 71 éves poloskától. De egyben mélységesen el vagyok keseredve, hogy nekünk, magyaroknak egy ilyen lelketlen, modortalan, személyiségzavarokkal küzdő miniszterelnökünk van, népiesen szólva olyan ember, aki nem ismer sem Istent, sem embert.

Továbbá szeretnék üzenetet küldeni a gazdaságpolitika készítőinek. Az alapfokú közgazdasági tankönyvek ugyanis azt írják, hogy az árakat a kereslet és a kínálat határozza meg, ezért ha szeretnénk befolyásolni az árakat, akkor a keresletet és a kínálatot kell befolyásolni. Az árak közvetlen, direkt szabályozása kifejezetten káros, nem vezet eredményre, több kárt okoz, mint előnyt. Az általános árszínvonal-emelkedés ‑ magyarul az infláció ‑ kezelésére pedig van olyan, hogy antiinflációs gazdaságpolitika. Az antiinflációs gazdaságpolitikának két része van: egy monetáris és egy fiskális része. Ennek a két politikának ebben az esetben az a célja, hogy csökkenti az aggregált keresletet, illetve növeli az aggregált kínálatot. Tehát az infláció ellen ezt kellene használni.

Aztán az alapfokú tankönyvek azt is megírják, hogy a kormány által kivetett adókat nem feltétlenül az fizeti, akire kivetik. Tehát hiába vetik ki az adókat az eladókra, ha a vásárlóknak a keresletrugalmassága alacsony, merev a keresletük, akkor bizony ők fogják fizetni ennek nagy részét. És a mi esetünkben, a 30 alapvető élelmiszer esetében, azt gondolom, eléggé egyértelmű és eléggé nyilvánvaló, hogy ezeknek a keresletrugalmassága nagyon alacsony, mondhatni merev, ebből következően a 27 százalékos áfát és a 4,5 százalékos kiskereskedelmi adónak a nagy részét ők fogják fizetni. Tehát ha a kormány segíteni akarna az embereken, akkor az élelmiszerárakat sújtó adókat kellene jelentős mértékben mérsékelnie.

A tankönyvekben továbbá az is olvasható, hogy az általános jólétre törekvő államnak nem a termékeket, hanem az embereket kell támogatnia. Mert hiába támogatunk bizonyos termékeket, hiába dotáljuk, hiába tartjuk az árait alacsonyan, a gyakorlatban az történik, hogy a magasabb jövedelműek ezekből a termékekből többet tudnak vásárolni, következésképpen több állami támogatásban részesülnek. Ezt egyébként már a kommunisták is észrevették a ’70-es évek végén, és leálltak a hús árának a támogatásáról, a dotálásáról, mert kiderült, hogy a budapesti értelmiségiek sokkal több húst fogyasztanak, mint a csepeli munkások. Nos, ha itt is a kormányzat szeretné az embereket támogatni, akkor arra kellene törekednie, hogy a nyugdíjakat emeli, hogy az alacsonyabb béreket fölemeli, valamint szociális támogatásokat nyújt a rászorultaknak.

Miért mondom ezt el önöknek most itt? Azért, mert az elmúlt időszakban az látszott, az derült ki, hogy a gazdaságpolitika csinálói, a gazdaságpolitika vezetői vagy nem jártak közgazdasági képzésre, vagy már mindent elfelejtettek, és remélem, hogy önök majd elmondják nekik, hogy nem érdemes itt ilyen sufnimódszerekkel próbálkozni, megjavítani a gazdasági helyzetet. Forduljanak bátran a tankönyvekhez! A tankönyvekben megtalálják azokat a fontos intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valódi megoldásokat okozzanak. Mert ha ezt így folytatják, ha továbbra is ilyen voluntarista beavatkozásokat tesznek, akkor bizony egyre hátrébb és hátrébb kerülünk az európai országok rangsorában, és nemcsak Bulgária lesz mögöttünk, hanem mi leszünk a legutolsók. Köszönöm szépen.