Dúró Dóra (Mi Hazánk)

DÚRÓ DÓRA (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bármilyen gyönyörűen leírhatják önök a gyermekek védelmét ezerszer is, ha közben megvédik a magyar édesanyákat gyalázó ARC-plakátot; ha olyan Hunyadi-filmre adnak milliárdokat, tízmilliárd forintot is meghaladó összeget, amely leszbikus jelenetet is tartalmaz, illetve azt sugallja, hogy egy nő csak akkor lehet érdekes, hogyha legalább félmeztelenre vetkőzik; és nem lépnek fel például az LMBTQ-lobbi olyan képviselőivel szemben, mint amilyen Szájer József.

Álságosnak tartja a Mi Hazánk Mozgalom ezeket a cselekedeteket, holott egy igen komoly dologról van szó. Civilizációs küzdelem zajlik ugyanis szerte Európában, mert olyan nem nagyon volt a világtörténelemben egyetlen élőlény esetében sem, amit most a fehér keresztény európai nemzetek tesznek, nevezetesen, önszántukból döntenek úgy, hogy az életet nem adják tovább, önszántukból hoznak kollektíve olyan döntést, hogy ők kihaljanak.

Volt olyan a történelmünkben, hogy a magyarság lélekszáma fogyatkozott, természetesen a háborúk idején vagy a középkori járványok esetében, de olyan nem volt, hogy a magyar nemzet azért fogyatkozzon, mert értékrendi alapon döntenek úgy nagyon sokan, hogy nem vállalnak gyereket. A tudatos gyermektelenség ideológiája és az LMBTQ-lobbi az, amely a történelmünk során először elérte ezt nálunk is.

Mert ne gondoljuk azt, hogy itt nem ideológiákról van szó! Vegytisztán ideológiáról van szó, amikor azt látjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a fiatalok 22 százaléka vallja magát az LMBTQ-csoporthoz tartozónak. Ez mutatja egyébként, hogy ez fordítva is működne, hogyha azt mondanánk, azt mutatnánk a fiataloknak, hogy a család, a gyermekvállalás a legnagyszerűbb dolog, ami ebben az életben történhet veled, akkor sokkal népszerűbb lenne a családi életforma, és ebben a kormánynak nemcsak óriási mulasztásai vannak, hanem bűnei is, amikor például az ARC kiállításra kihelyezett plakátot, amely hazugságokat tartalmaz az édesanyákról, az önök politikusa megvédte. Mert ez a plakát azt írta ki, hogy az anyává válás lebutulást jelent, mindig piszkos lesz a ruhád, és a saját gyereked kinyomja a szemedet. Ezek egyike sem igaz, és ezért felháborító, hogy a Fidesz politikusa megkérte a polgármestert, hogy helyezzék vissza ezt a plakátot.

De továbbmegyek! A köztévében, amikor egy vitaműsorban erről volt szó, akkor engem neveztek szélsőségesnek, aki azokat a szavakat ragasztottam a gyermek mellé, hogy: hála, áldás, gondoskodás és szeretet, mert szerintem ezt jelenti a gyermekvállalás, és nem azt, aki ezt a hazug plakátot elkészítette az édesanyákról. Hiába írják le az Alaptörvényben, hogy megvédik a gyermekeket, ha közben nem hirdetnek zéró toleranciát a magyar édesanyák gyalázásával szemben.

És ugyanígy a Hunyadi-film kapcsán is elmondható mindez. LMBTQ-jelenetet raktak bele ebbe a filmbe, teljesen fölöslegesen, és egyébként is irritálóan sok szexjelenet van benne. Ez azt sugallja a saját testükkel egyébként is elégedetlen tinédzser lányoknak, mert tízből kilenc kamaszlány a felmérések szerint elégedetlen a saját testével, hogy egy nő csak akkor lehet érdekes, hogyha félmeztelenre vetkőzik.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De az is egy rendkívül súlyos üzenet, hogy Szájer József azok után, ami kiderült róla, visszatérhet a magyar közéletbe, és önök szerint teljesen rendben van, hogy ő rovatvezető lesz az egyik kormánypárti újságnál. Akkor most zéró toleranciát hirdetünk, és megvédjük a gyermekeinket, és azt a példát mutatjuk nekik, hogy ez nem elfogadható viselkedés, vagy azt mutatjuk, hogy az önök pártcsaládjában helye van mindennek a szemléletnek, és állami támogatást adnak például egy ilyen film elkészítésére?

(19.00)

Amikor átragasztottam ezt a plakátot, akkor odajött három kamaszlány ‑ tehát éppen, amikor ragasztottuk ‑, és mind a hárman közölték velem természetesen, hogy ők soha nem szeretnének gyereket. Az egyik azt mondta, hogy azért, mert ha ő valaha pénzt fog keresni, akkor ő azt magára akarja költeni, nem akarja egy másik emberre, pláne nem egy gyerekre. A második azt mondta, hogy ő azért nem akar gyereket, mert neki van kutyája, és a kutyával bőven megvan, sőt a kutyája életét értékesebbnek tartja, mint egyes emberek életét. De a harmadik volt talán a legmegdöbbentőbb, aki azt mondta, hogy ő látott egy sorozatot, amely arról szólt, hogy egy gyerek megölte a saját anyját a sorozatban, és hogy nehogy vele is ez megtörténjen, ezért ő inkább nem vállal gyereket.

Itt elérkeztem ahhoz, hogy mit tesznek ezek a sorozatok, ezek a tartalmak a mi gyermekeinkkel. Szeretnék egy olyan témáról beszélni, amiről ma még ebben a kontextusban nem esett szó, pedig legalább akkora probléma, mint a drogfüggőség, és elképesztően sürgető cselekvést kell hogy a kormány ezen a területen bevezessen, ez pedig a digitális eszközök túlhasználata a gyerekek körében. Döbbenetes!

Döbbenetes, hogy most már a tudósok körében konszenzus van arról, és kimutatták, hogy a gyerekek agyában ‑ kapaszkodjanak meg! ‑ anatómiai változást okoz a képernyő túlhasználata. Az agyukban anatómiai változás jön létre, ha csecsemőkorban túl sok képernyőt néznek. És továbbmegyek: önök szerint rendben van az, hogy felnőtteknek egy csoportja azon dolgozik, azon munkálkodik, hogy olyan szoftvereket terveznek, amelyek a gyermeki agy sebezhető pontjait manipulálják azáltal, hogy felerősítik a kortársnyomástól való függőséget? A tudomány ma már a digitális eszközökhöz való függőséget ugyanolyan veszélyként kezeli, mint az alkohol- és a drogfüggőséget vagy éppen a cigarettától való függőséget.

Míg Magyarországon 18 év alatt tilos hozzájutni az alkoholhoz, illetve a droghoz vagy a dohánytermékekhez, addig a tudomány által hasonló függőségi viszonyt kialakító okostelefonhoz korlátlanul hozzájuthatnak már a csecsemők is, mert semmiféle korlátozás nincsen e tekintetben Magyarországon. 25 év alatt 70 százalékkal nőtt a depressziós fiatalok száma. A mobilon töltött idő a fiatalok körében kétévenként 65 százalékkal nő. Egy átlagos amerikai felnőtt egy nap 200 alkalommal ellenőrzi a telefonját, és Amerikában a játékipar most már túlnőtt a filmiparon is.

A pedagógusok, pszichológusok, szociálpszichológusok arról számolnak be, hogy a gyerekek, akik most 5-6 évesek, azon a szinten vannak, mint korábban a 2-3 évesek voltak. Fel tudjuk mérni, hogy ez mit fog jelenteni az iskolarendszerben, hogy olyan gyerekeket kell írni, olvasni tanítani, akik nem tanultak meg beszélni? Az ELTE-n is folyt egy ilyen kutatás, és arról számoltak be, hogy nem sajátítják el az alapvető szavakat, nem érzékelik a tárgyakat, hiszen a képernyőhasználat miatti elváltozások az agyban ezt okozzák.

A Mi Hazánk Mozgalom benyújtott egy hét pontból álló javaslatcsomagot azért, hogy ezt a rendkívül sürgető problémát orvosolni tudjuk, mert nem várhatunk ezzel húsz évet, de még csak annyit sem várhatunk, amit a készpénzhasználat esetében tettünk meg, amit szintén évekkel ezelőtt kezdeményeztünk, sőt a Pride betiltását is évekkel ezelőtt kezdeményeztük. Sürgető, hogy a kormány hatékony lépéseket tegyen, különben tényleg beláthatatlan következményei lesznek annak, ha egy olyan generáció nő fel, amelynek az agyában elváltozást okoz a telefon.

Azt javasoljuk, hogy legyenek figyelmeztető feliratok a gyermekek számára elérhető készülékeken. Ha egy dohánytermékre rá van írva, hogy halált okozhat, akkor legyen ráírva a telefonra is, hogy visszafordíthatatlan negatív hatásai lehetnek a gyermekekre vonatkozóan. Ugyanígy a televíziós és rádiós reklámokban, ahogy a gyógyszerek esetében el kell mondani, hogy mellékhatást okozhat, ugyanígy el kelljen mondani ezen eszközök esetében mindezt. Ha olyan digitális játékokkal játszanak a gyerekek, akkor azok elején ugorjon fel egy ablak, amely szintén figyelmezteti őket és a szülőket, hogy kifejezetten úgy van kifejlesztve ez a játék, hogy te függő legyél ettől.

Szintén tájékoztató plakátok kihelyezésére lenne szükség az eszközöket forgalmazó üzletekben, hogy a szülők is tudatában legyenek annak, hogy milyen veszélyeket rejtenek ezek, illetve a védőnői szolgálat bevonásával is kezdeményezzük, hogy a szülők kapjanak tájékoztatást arról, hogy az adott korban, amikor egyébként is kötelező a gyermekek státuszvizsgálata, milyen elváltozásokat okozhat, illetve milyen veszélyeknek vannak kitéve a gyerekek.

Az iskolákhoz hasonlóan a gyermektáborokban is, az állam által szervezett, illetve az állam által támogatott gyermektáborokban legyen előírás, hogy digitáliseszköz-mentes idősávot jelöljenek ki a gyerekek számára.

Végül pedig gyermekvédelmi adó bevezetését is kezdeményezzük azon gyártók és forgalmazók számára, akik olyan digitális játékokat fejlesztenek ki, illetve forgalmaznak, amelyek negatív hatással vannak a gyerekekre, különösen erőszakos tartalom, túlzott stimuláció vagy függőség kialakításának a céljából.

Az, hogy még milyen egyéb járulékos negatív hatásai vannak a telefonoknak, mint a mozgásszegény életmód terjedése és hasonlók, viszonylag köztudott, de hogy folyamatosan növekszik az extrém hosszú, napi négy órát meghaladó képernyőidővel töltött idő, azt talán kevesebben látják. Az ELTE Etológia Tanszéke Alfa Generáció Laborjában mutatták ki ugyanezt, hogy nőtt a képernyőidő, és a gyerekek fele napi több órát tölt a televízió és más digitális eszköz előtt. Pöltl Ákos kutatásaira szintén fel kell hívnom a figyelmet, aki arról is beszél, hogy az USA-ban jellemzőek már a négyhetes detoxikáló programok a gyerekeknek, mert olyan mértékű lett körükben a függőség ezektől az eszközöktől.

Tehát a kormány és a magyar állam rendkívül fontos és sürgető cselekvésére van szükség ahhoz, hogy a gyerekek mentális egészségét meg tudjuk őrizni, és nem várhatunk egy generációnyi időt, nem várhatunk éveket ahhoz, hogy ezeket a lépéseket megtegyük.

Folyamatos a szorongás a gyerekek körében, illetve a digitális térben megvalósult bántalmazások elszenvedői már 40 százalékát teszik ki a tinédzsereknek. A 10-12 évesek harmada volt már áldozata valamilyen bántalmazásnak az online térben. Egyes felmérések szerint az okostelefon a tinédzserek 40 százalékánál tartós alvási zavarokat is okoz. Egyesek az ADHD terjedésével is összefüggésbe hozzák mindezt. A mostani 8-12 éves korosztály akár 60 százaléka is idesorolható, és ezért a szociálpszichológus szakma teljesen a kategória újragondolását tűzte ki célul.

Talán az egyik legsúlyosabb, amit szintén említenem kell, hogy most már egy új jelenség ‑ 2024-es felismerés ‑, hogy a gyermek kötődésének kialakulása nem az anya irányába történik meg, hanem az okostelefon irányába. Egy okostelefonon érkező személyre vagy magára a tárgyra fókuszál az emberi kapcsolódást helyettesítő funkciója, ami egyébként szintén a gyermek későbbi intellektuális fejlődésére is hatással van. Tehát azok a csecsemők, akikhez az édesanyjuk nem beszél, akiknek nem énekel, akikre nem néz rá, nem ismerik meg a szemkontaktust, ők már akár csak ettől olyan lemaradást szenvednek el, amely később behozhatatlan.

Tehát ha gyermekvédelemről beszélünk és arról, hogy a XXI. században szeretnénk mentálisan egészséges felnőtteket látni, akkor azonnal cselekednünk kell a digitalizáció és a képernyő-túlhasználat káros hatásaival szemben. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)