Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Kedves Kollégák! Nagy Márton nemzetgazdasági, illetve gazdaság-visszafejlesztésért felelős miniszter március 8-án már előre bejelentette a közvéleménynek, hogy meglepetésre készül, vagyis, hogy pontosan fogalmazzunk, meglepetésinflációval. Mit is jelent ez a Nagy Márton-féle ajándék? Hát, nagyjából azt, amit megszokhattunk az elmúlt három évben a miniszter úrtól: megtippelt egy számot, és a valóságnak köze sincsen hozzá. Saját maga is bevallotta az említett konferencián, hogy az infláció magasabb lesz a minisztérium által megjósolt ütemnél, mivel az élelmiszer-infláció februárban felmehet akár 7 százalék fölé is; és ez csak az átlagos élelmiszer-infláció, egyes termékeknél, hogy mondjak példát, a lisztnél 44, a tojásnál majdnem 25, a vajnál közel 20, a gyümölcsleveknél pedig 15 százalékkal emelkedtek az árak egy év alatt. És mielőtt azt gondolnánk, hogy az EU minden országa ezzel küzd, nem, a valóság nem ezt mutatja. Az Eurostat számai alapján az eurózónában 2,4 százalékos volt a pénzromlás mértéke februárban, ami igaz az élelmiszerárak esetére is.

Tisztelt Kollégák! Úgy tűnik, hogy a magyar inflációs mutató megint Európa-bajnok lett. Szerintem mindannyiunk nevében mondom, hogy ha valamiből, hát, ilyen Nagy Márton-féle meglepetésekből, köszönjük, de többet nem kérünk. És mivel hónapról hónapra rendre a magyar kormány éri el az EU legmagasabb pénzromlási ütemét, felmerülhet bennünk a gyanú, hogy ez nemcsak a tehetetlenségük miatt alakult így, hanem gazdaságpolitikai céljuk is van vele. Nyilván a miniszter is tisztában van azzal, hogy mit tanácsolnak a közgazdaságtani iskolák egy nehéz gazdasági helyzetben lévő, az adóssága után magas kamatok fizetésére kényszerülő ország számára. Hát, két dolgot: az egyik az, hogy választhatják a gazdasági növekedés beindításának az útját, mondván, hogy majd kinőjük az adósságot. Hát, kérem, három év alatt hiába próbált Nagy Márton nagyon sokat nagyon sokféle eszközzel, egész egyszerűen kudarcot vallott, olyan mértékben vallott kudarcot, hogy még az Európai Bizottságnak megküldött anyagban is beismerték, hogy a tervezettnek alig fele lesz a növekedés, és úgy tűnik, hogy számukra is egyértelművé vált, hogy ez nem fog menni. Hát, jön akkor a másik út, ami nem más, mint az infláció felpörgetése. Az infláció elszabadításával rövid távon a kormány nyer, hiszen inflálódik az adósság és az utána kifizetett kamat értéke is, sőt a meglóduló árak után talán valamivel több bevétel is érkezik az államkasszába. S hogy miért tűnik ez egyre valószínűbbnek? Öt érvem van, amelyet gyorsan felsorolok önöknek.

Az első érvem az, hogy a 2020-ban darabjaira hulló magyar költségvetést azóta sem tudták összerakni, annyira nem, hogy a ’25-ös büdzsé már most, februárban elhasalt, az éves hiánycél 42 százalékát már elérte a kormány. A második, hogy jó hírként közlik a rekordmagas kamatokat, amit persze finanszírozni kell. A harmadik érvem, hogy égető szüksége van a költségvetésnek a pénzre. A negyedik érvem: Nagy Márton hetek óta hangoztatja, hogy jönnek az ársapkák, amivel csak annyit ért el, hogy a kereskedelmi szektor elkezdte beárazni a kockázatokat, és áremeléssel megkezdték a felkészülést. Végül az ötödik pont: a miniszter úr is elismerte, hogy az árréssapka bizony csekély fegyver az infláció ellen. (Az elnök csenget.)

Kérdezem tehát mindezek alapján, miért emelik szándékosan az inflációt. Köszönöm a türelmet. (Taps a Momentum soraiban.)