Dr. Cseh Katalin (Momentum)

DR. CSEH KATALIN (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon a családon belüli erőszak rendszerszintű probléma, amelynek áldozatai azonban sokszor hiába fordulnak a hatóságokhoz, nem kapnak érdemi segítséget. Hetente legalább egy nő hal meg családon belüli erőszak áldozataként, azonban a rendőrség sajnos sokszor nem veszi figyelembe a bántalmazottak segélykéréseit. Egy friss uniós jelentés is alátámasztja azt, amire civil szervezetekkel már régóta figyelmeztetjük a kormányt: a rendszer cserben hagyta az áldozatokat. Magyarországon minden második nő él túl élete során szexuális vagy fizikai erőszakot, és a partner általi lelki bántalmazás aránya nálunk a legmagasabb az Unióban.

A kétgyermekes fiatal édesanya, Megumi tragikus esete csak a jéghegy csúcsa. Ő volt az, aki több alkalommal kért segítséget a rendőrségtől, miután volt párja fenyegette és zaklatta őt, és ezt követően, az elutasított feljelentéseket követően a rendőrség tétlen maradt, és január 29-én holtan találták otthonában. A rendőrség kezdetben kizárta az idegenkezűséget, s csak a társadalmi felháborodás és a civil nyomás hatására indítottak emberölés miatt nyomozást.

Ez az eset sajnos nem egyedi. Magyarországon nők százezrei élnek rettegésben, mert nem érzik azt, hogy az intézmények mellettük állnak, amikor baj van. Fájdalmas vallomások százai üzenik, hogy sokszor csak akkor történik érdemi lépés, amikor már nagy a baj, amikor már késő.

Az, hogy a rendőrség most országos szinten felülvizsgálja a korábban elutasított, családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyeket, nem a rendszer önreflexiójának, hanem a közfelháborodásnak köszönhető. Azonban jogosan merül fel a kérdés: miért kellett ehhez még egy brutális gyilkosságnak történnie? A civil körökből származó információink alapján Budapesten már megkezdődtek a felülvizsgálatok, azonban nincs tudomásunk arról, hogy vidéken is elindult‑e ez a folyamat. Felmerül a kérdés, hogy az ország különböző részein élő áldozatok vajon egyenlő esélyt kapnak‑e arra, hogy az őket ért erőszakot megfelelően kivizsgálják.

Arra kérem államtitkár urat, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot az alábbi kérdésekről.

1. A bejelentésükkel összefüggésben milyen módszerrel és milyen határidővel tervezik felülvizsgálni a kapcsolati erőszak miatt tett feljelentések ügyében az elmúlt évben hozott valamennyi elutasító, illetve bűncselekmény vagy bizonyíték hiányára alapozott, nyomozást megszüntető határozatot?

2. Országszerte összesen hány olyan, a kapcsolati erőszakkal összefüggő esetben indul újra a nyomozás, amelynek megszüntetésére bűncselekmény vagy bizonyíték hiányában került sor?

3. Hány kapcsolati erőszak ügyében tett feljelentést elutasító határozat kapcsán indul nyomozás Budapesten, és hány ügyben az ország más részein, vármegyei bontásban?

4. Beszámol‑e a rendőrség arról, hogy a felülvizsgálat alapján hány bejelentésnél hibáztak a hatóságok? Ha igen, akkor mikor?

5. Milyen garanciákat kívánnak bevezetni annak érdekében, hogy a jövőben az ilyen jellegű feljelentések ne fulladjanak tétlen hatósági reakciókba, és az áldozatok valódi védelmet kapjanak? Köszönöm szépen. (Taps a Momentum soraiban.)