Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió ma regionális szereplő. Jó esetben arra képes, hogy a környezetében zajló eseményeket befolyásolja, de azt látjuk, hogy lassan már arra sem, hiszen az ukrán-orosz konfliktusban a döntő szereplő nem az Európai Unió, hanem az Egyesült Államok. Ki kell tehát mondanunk, hogy ma az Európai Unió áltatja saját magát, amikor úgy tekint saját magára, mint a globális politikai tér egyik globális szereplőjére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy az elmúlt hónapok külpolitikai eseményei után nem szükséges valamifajta politikai éleslátás, hogy valaki megállapítsa mindazt, ami az előbb elhangzott. Csakhogy ezek a szavak Orbán Viktornak a kilenc évvel ezelőtt, 2016 nyarán Tusnádfürdőn elmondott beszédéből valók, amire Tessely elnök úr is utalt. A miniszterelnök úr akkor azzal folytatta a fent idézett gondolatokat: ahhoz, hogy az Európai Unió a nemzetközi politikának komolyan vehető szereplője legyen, sürgősen és jelentősen meg kell erősítenie a védelmi képességeit. És mit látunk ma? Az Európai Bizottság vezetője két héttel ezelőtt kelt levelében azt írta, hogy az azt megelőző hetek konzultációi ráébresztették: Európának saját kezébe kell vennie saját védelme ügyét. Jó reggelt kívánunk, elnök asszony! Csak kilenc évvel van elmaradva.

Mi természetesen egyetértünk az európai védelmi képességek fejlesztésével, és támogatjuk az erre vonatkozó közös európai erőfeszítéseket, ez nem lehet kérdés, hiszen emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy mi voltunk az elsők, akik megfogalmazták anno ennek a szükségességét ‑ leszámítva természetesen a franciákat, akik talán mindig is ezt szerették volna. Bárcsak helyén kezelték volna a brüsszeli vezetők Orbán Viktornak azt a tavaly júliusi levelét, amelyben az orosz, ukrán, kínai, török és amerikai vezetőkkel folytatott találkozásaiból álló békemissziójának tapasztalatairól számolt be!

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar miniszterelnök akkor azt javasolta az Európai Tanács elnökének, hogy az Unió sürgősen lépjen fel közvetítőként az orosz-ukrán fegyverszünet mielőbbi megteremtése érdekében, mert az amerikai elnökválasztás után még annyi szava sem lesz a kérdésben, mint tavaly nyáron volt. És jól tudjuk és látjuk, hogy azóta mi történt: Trump elnök úr hivatalba lépése után kevesebb mint egy hónappal végre sor került az első amerikai-orosz külügyminiszteri egyeztetésre a háború lezárásáról, és ma, újabb egy hónappal később már talán közelebb vagyunk a tűzszünethez. Tehát míg a brüsszeli vezetők három éven át csak tüzelték a konfliktust, nem megalapozatlan a remény, hogy Trump elnök alig két hónap alatt pontot tesz a végére. Ezért is érthetetlen, hogy miért kérik ki maguknak a háborúpárti jelzőt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit az Európai Bizottságnak arról a kezdeményezéséről, hogy Európa katonai védelmi képességeit meg kell erősíteni. Önmagában véve ezzel nekünk semmi bajunk nincs, ez egy helyes és támogatandó dolog.

Csakhogy Von der Leyen elnök asszony javaslatának van egy másik eleme is, amely arra irányul, hogy ez a fegyverkezés részben közös uniós hitelből valósuljon meg. Ennek kapcsán azonban már elvi aggályaink is vannak, amelyek abból táplálkoznak, hogy a föderalista bürokraták minden olyan lehetőséget igyekeznek megragadni, ami egy lépéssel közelebb visz bennünket a nemzetek feletti szuperállam létrehozásához. De az ellenérzéseink az elvieken túl gyakorlatiasak is, vagyis inkább úgy mondhatnám, hogy tapasztalati természetűek. Ahogy az államtitkár úr is említette, Magyarország ugyanis 2020 decemberében hozzájárulását adta ahhoz, hogy az Unió a koronavírus-járvány utáni gazdasági újraindításhoz felvegyen mintegy 750 milliárd euró hitelt, amiből hazánk azután 9,7 milliárd eurót részben támogatásként, részben hitelként megkap. Nos, az a helyzet, hogy ebből egyetlen cent sem érkezett meg, és bizony azt látjuk, hogy a Bizottság trükkök százait vetette be annak érdekében, hogy Magyarország ne kapja meg ezt a pénzt; mindenféle mondvacsinált indokokra hivatkoztak, de valójában bennünket büntetnek, mert a migráció, a genderpropaganda és a háború helyett más a véleményünk, a béke és a magyar családok pártján állunk. Ne szépítsük, így vették el a magyaroktól ezt a pénzt. Köszönjük szépen, de többet nem kérünk, tisztelt képviselőtársaim, olyan hitelből, amit mi nem kapunk meg, de elvárják, hogy a visszafizetésében részt vegyünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a parttalan ideológiai viták okán újabb közös hitelfelvételt nem akarunk. Megjegyzem, hogy a védelmi ügyekben a tagállamok hatásköre az elsődleges, így a védelmi kérdésekben szerintem is a tagállamoknak kell szorosabban együttműködniük, és megfelelő nemzeti költségvetést kell a védelmi fejlesztésre biztosítani, mint ahogy Magyarország teszi. Az út tehát szerintem a kormányzati együttműködés, és nem az uniós eladósodás.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, Alaptörvényünk védelme is kötelez bennünket, hogy álláspontunk legyen egyértelmű és világos. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a politikai nyilatkozatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)