Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arcpirítóan magas a bankrendszer elmúlt időszakban mért profitja, mások szerint gyomorforgatóan magas. 2000 milliárd fölötti összegről beszélünk, miközben vitatkozunk itt a Házban az egészében összesen 300 milliárd forintos családi pótlékról vagy éppen a 300 milliárd körüli családi adókedvezmény amúgy helyes megduplázásáról.

Azt látjuk, hogy nincs olyan jól hasító iparág ma Magyarországon, mint a kereskedelmi bankok elképesztően túlárazott működése. Nagyon örülök, hogy most már több kormánypárti miniszter is elismerte azt, amit fél éve hangoztatok, hogy arcpirító és jóval infláció fölötti az az árdrágítás, amit a bankok végrehajtanak.

A kérdésem egyértelmű: hajlandó‑e a kormány befagyasztani a banki szolgáltatások további díjemeléseit egészen addig, amíg egy fogyasztóvédelmi razziát követő tisztességes fogyasztóvédelmi vizsgálat megvizsgálja, hogy állnak‑e valódi piaci folyamatok a brutális drágítás mögött?

Hogy fogyasztóvédelmi razziát emlegetek, azt azért tehetem meg, mert több olyan kereskedelmi bankot találtunk, amely például az sms-eit, a rövid szöveges üzeneteit 50, 54 vagy éppen 67 forinttal számlázza ki a saját ügyfelei felé, miközben a piacon értelemszerűen ennek töredékéért elérhető ez a szolgáltatás. Az, hogy kispénzű, kis keresetű emberek mikrotranzakcióinak sarcolásából élnek meg ezek a bankok, egészen arcpirító.

Nem az zavar minket, ha egy nagy kereskedelmi bank leányvállalatai más országokban profitot generálnak, ezzel semmi baj nincs. Az zavar minket, ha az európai összevetésben is irreálisan drága bankrendszert fenntartják, és még az elvárható kedvezményeket sem biztosítják azok irányába, akikből egyébként élnek.

Látjuk, hogy bár miután elismerte miniszter úr, hogy ez így nem maradhat, az alapszámla egyfajta kiterjesztésével próbálkozik a nyilatkozatokban, mi ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ez rémesen kevés. Kevés, mert a már leadózott pénzünk, a készpénz felvételének további sarcolása tarthatatlan. Kevés, mert a tranzakciós illeték áthárítását meg sem próbálhatná a kereskedelmi bank egy normálisan működő nemzetgazdaságban. Kevés, mert a banki ágazati különadó áthárítását sem próbálhatnák meg ezek a cégek.

Összességében a kérdésem egyértelmű: vállalja‑e a kormány a banki költségek befagyasztását? Nyitott‑e egy fogyasztóvédelmi jellegű vizsgálatra, amely azt is hivatott megakadályozni, hogy a bank a rá kivetett adókat ilyen vagy olyan formában áthárítsa? Harmadsorban: nyitott‑e a kormány arra, hogy sokkal egyszerűbben oldjuk meg ezt a problémát, átlagbérig bankolhasson ingyenesen Magyarországon mindenki az alapműveletek tekintetében? Ha az utóbbit átlépjük, és átvágjuk a gordiuszi csomót, a bankrendszer profitja még mindig jóval 1000 milliárd fölötti marad, tehát nem kell aggódni értük. A kérdés az, hogy nyitott‑e ezekre a formabontó lépésekre a kormány, mert máskülönben fogyasztóvédelmi razziát nem lehet keresztülvinni. Várom érdemi válaszát.