Berki Sándor (Párbeszéd)

BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdeném mondanivalómat, hogy nagy játékosok önök, kedves kormánypárti képviselő barátaim. De azt is mondhatnám, hogy a legnagyobb játékos, a játékmester Magyarország Kormánya.

Mi a játék? Oszd meg és uralkodj! Miről szól ez a játék? Mármint nekik játék. Ez arról szól, hogy a gazdagot még gazdagabbá tegyék, a szegénytől pedig azt is elvegyék, amije még van.

27 025 forint. Tudják, hogy mi ez az összeg? Ez az összeg az egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás összegének a maximuma abban az esetben, ha a jogosult egyedülálló. Ez az összeg jár azoknak a honfitársainknak, akik nem érik el az 50 százalékos egészségkárosodást, tehát éppen határon vannak. Itt elsősorban mentális problémákról beszélünk, ami az ő életüket nagyban befolyásolja, és megakadályozza őket abban, hogy aktívan részt vegyenek társadalmunk életében.

(16.00)

Nagyon szerencsések akkor, hogyha van családjuk és a családjuk gondoskodik róluk, családtagjaik a gondjukat viselik. De mi történik majd akkor, amikor egyedül maradnak? 27 025 forint ‑ a mai világban ez az összeg mire elég? Mondhatják azt: miért nem vállalnak munkát? Mert nem tudnak; mert egy olyan betegséggel vannak megáldva, ami őket megakadályozza abban, hogy részt vegyenek, ahogyan mondtam, a társadalmunk életében. Ez az az összeg, ami nem emelkedik; ez az az összeg, ami nem változik.

De hogy egy kicsit részletesebben beszéljünk róla: azoknak az embereknek, akiknek az egészségi állapota az 50 százalékot nem éri el, és valamilyen okból nem kapnak rokkantsági ellátást, például mert nincs elég biztosítási idejük, csak ez a havi 27 025 forint jár. Erre lehetne mondani, hogy méltányossági alapon is lehet kivételes rokkantsági ellátásért folyamodni. Könnyített feltételekkel igen, de ehhez is kell biztosítási idő. Tehát önmagában az sem elég, hogy különös méltánylást érdemlő körülmények állnak fenn. Sok beteg ember nem kapja meg a kivételes rokkantsági ellátást sem, marad a havi 27 025 Ft. Ezt az ügyet azért hoztam be ide a parlamentbe, mert egyre több ilyen megkeresést kapok. Szerencsére a társadalom kis szeletét teszik ki azon honfitársaink, akik erre az összegre vannak rászorulva, mert nem tudnak saját jövedelemhez jutni, de ők is számítanak, az ő életük is számít, és ők is ugyanolyan fontosak, mint bárki más ebben az országban, és nekünk kötelességünk minden magyar állampolgárról gondoskodni.

Nagyon sokszor elhangzik itt a parlamentben, hogy már mekkora átlagbér van itt Magyarországon; meg itt mennyit emeltek, ott mennyit emeltek, meg hogy tényleg itt a Kánaán, mindjárt itt az ezereurós minimálbér, és minden van, kolbászból a kerítés, meg lesz hozzá kalács is. Én el szeretném önöknek mondani, hogy mik azok a legkisebb összegek vagy mi az a legkisebb összeg Magyarországon, amit ma egy ember kap: például a munkanélküli-ellátás. És erre ne azt mondják, hogy aki akar, az tud dolgozni ‑ nem mindenki tud dolgozni! Nagyban befolyásolja őt az egészségi állapota, és nagyban befolyásolja az, hogy hol él ebben az országban. A munkanélküli-ellátás maximális időtartamát még 2011-ben csökkentették le 3 hónapra. Akkor 28 500 forint volt, ma pedig 22 800 forint, 2012 óta; ez az összeg ma is érvényben van. Tehát azt kell látni, hogy vannak olyan honfitársaink, akik ma havi 22 800 forintot kapnak, és nem azért, mert nem akarnak dolgozni. Vannak olyanok ‑ elismerem, vannak olyan emberek ‑, akik nem akarnak dolgozni. Vannak, de őmiattuk nem szabad büntetni azon honfitársainkat, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy eltartsák önmagukat. Tehát erről is kell beszélni!

Nem csak arról kell beszélni, hogy milyen sikeres emberek vannak ebben az országban. Most is láthatta mindenki a hírekben, hogy az egyik honfitársunk meglepte magát egy 120 millió forintos Ferrarival. Innen is gratulálok neki, és kívánom, hogy használja egészséggel! De arról is kell beszélni, hogy más embereknek pedig maga az életben maradás is problémát okoz, és ők is fontosak. Köszönöm szépen.