Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A napokban különösen sok szó esett nyugdíjas honfitársaink élelmiszeráfa-visszatérítéséről, és mielőtt áttérek a jövőt illető egyéb javaslatainkra, szeretnék itt megállni egy pillanatra. Reagál a kormány ezzel arra, hogy bizonyos időszakban 40 százalék fölötti volt az élelmiszer-infláció, és brutális élelmiszerár-robbanás következett be Magyarországon. Volt olyan időszak, amikor a világ top 10 élelmiszerár-emelkedő gazdasága közé tartoztunk ‑ nem volt ez olyan kellemes.

Ezt követően látom a kormánypárti képviselőtársakat, hogy igyekeznek elmagyarázni a szimpatizánsoknak, hogy hogyan fog működni ez a nyugdíjasok számára kimunkált áfa-visszatérítési rendszer, amihez egy külön kártyát kell legyártani, és nyilván edukálni polgártársainkat, hogy hogyan kell ezt majd használni, és aztán a hó végén megnézni, hogy mekkora összeg jut ebből vissza. Ebben a rendszerben számos olyan támadási pont és felület van, amivel nem feltétlenül értek egyet, de nyilván azért differenciál a rendszer: a kisebb keresetűek, kispénzű nyugdíjasok, akik kevesebbet költenek el, nyilván kevesebb áfa-visszatérítésre tarthatnak számot. Tehát ilyen szempontból az igazságossága akár még meg is kérdőjelezhető ennek a rendszernek, de én nem akarom ezt az egészet támadni, örülök, üdvözlöm, hogy van egy ilyen.

Javasolnánk viszont egy jobbat: ha megtennénk végre azt, amit évek óta javaslunk, miszerint eltörölnénk az összes alapvető élelmiszer áfáját Magyarországon, akkor több legyet ütnénk egy csapásra. Egyrészt nyugdíjas honfitársainknak nem kellene számolgatniuk, kártyát magukkal vinni, különböző visszatérítési összegeket írni a kockás füzetbe; és nemcsak a nyugdíjas honfitársainknak kedveznénk, hanem példának okáért azoknak is, akik családosok és gyermeket nevelnek. Egy demográfiai katasztrófahelyzet közepén ‑ és Magyarország történelme legsúlyosabb demográfiai helyzetében van ‑ nagyon örülünk annak, ha a nyugdíjas honfitársainknak tudunk kedvezni, de legalább ennyire örülünk annak, ha a családosok, a fiatalok és a demográfiai katasztrófahelyzetet elhárítani képes honfitársaink is segítségben részesülnek. Az alapvető élelmiszerek áfanullázását már kipróbálták Európában; ugye, Spanyolországban is volt ennek egy részleges kísérlete.

A helyzet az, hogy joggal vetődhetne fel az az ellenérv, hogy ha lenullázzuk az áfát, akkor kinek segítünk: hát persze, a kereskedőnek, mert majd lenyeli a különbözetet, az árak úgysem csökkennek. Ez igaz lett volna nagyságrendileg öt évvel ezelőttig, de amióta van online árfigyelő, az online árfigyelő a digitális kor közepén tökéletesen alkalmas arra, hogy egy adott termék vagy termékcsoport árainak a mozgását figyelje, és ha ott a kereskedő le akarja nyelni ezt a különbözetet, az tökéletesen látszik. Elég egy színskálás diagrammal kitenni az internetre; nem lesz olyan multihálózat és nagykereskedő, aki a renoméját kockáztatná azáltal, hogy milliók népharagjának teszi ki magát, ha egy ilyen áfanullázás vagy -csökkentés után egész egyszerűen lenyelné a különbözetet. Tehát ez nem állja meg a helyét.

(15.20)

Összességében mi az alapvető élelmiszerek áfájának a lenullázását javasoljuk, pontosan azért, hogy bár üdvözöljük, hogy nyugdíjas honfitársainknak kedvezünk, de egy demográfiai katasztrófahelyzetben ki kell egészíteni ezt azzal, hogy a fiatal családosoknak, a többgyerekeseknek és egyébként a gyermekvállaláson később gondolkodóknak is kedvezzünk.

És ha már az áfarendszeren belül járunk, és a jövőnek szeretnénk üzenni, van ennek a kormánynak egy évtizeden átívelő mulasztása, ami egészen elképesztő. A demográfiai folyamatok javításáról beszél, és közben egész Európában itt büntetőadóztatják a legkeményebben pont a gyermeknevelést. Nincsen még egy európai ország, ahol 27 százalékos áfa pörög a babakocsin, a bébiételen, a gyerekruhán, de mondjuk, most tudnék olyan országot mondani Európában, ahol a gyerekruha áfája 5 százalék, vagy azon gondolkodnak, hogy leviszik nullára. Vannak tehát ilyen példák. A költségvetést egyáltalán nem vágná oda, ha a gyermeknevelési cikkek esetében is egy áfanullázáson gondolkodnánk. Ez esetben kimondottan annak a társadalmi csoportnak lehetne kedvezni, akinek irgalmatlanul nehéz terhei vannak a gyermeknevelés során, elképesztő horrorisztikus pénzeket emészt fel akár csak a gyermekek minőségi táplálkozása, a gyerekvitaminokról és különböző gyermeknevelési eszközök árrobbanásáról nem is beszélve.

Nem lehet erről a témáról elég sokat beszélni, és bár üdvözöljük azt, hogy nyugdíjas honfitársainknak egy első látásra bonyolultnak tűnő visszatérítési rendszerrel kedvezni akarnak, sokkal egyszerűbb lenne az alapvető élelmiszerek esetén egy áfanullázást végrehajtani, megnézni utána, hogy mennyivel költenek többet az érintett polgárok ‑ a nagy része úgyis visszapörög a költségvetésbe ‑, és ezt kiegészíteni a gyermeknevelési cikkek áfanullázásával. Ha ezt megtesszük, az egy kézzelfogható, érdemi üzenet lesz idősebb és fiatalabb honfitársaink számára egyaránt. Köszönöm a figyelmet.