Dr. Cseh Katalin (Momentum)

DR. CSEH KATALIN (Momentum): Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Most szombaton ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. Most szombaton majd önök is kimennek egy-egy szál virággal, teátrálisan kiosztják majd a kollégáknak, az ismerősöknek, a választóknak és közben elmondják majd, hogy mennyire nagyra tartják a nőket. Azért, hogy utána 364 napig megint az eszükbe se jussanak azok a valódi problémák, amelyekkel magyar nők tömegei rendszeresen küzdenek; hogy ne is furdalja önöket a lelkiismeret, mert nem is gondolnak arra, hogy vajon mennyire szorong az a kismama, akinek a városában csak hétköznap lehet szülni; hogy milyen pokoli szenvedés éveken keresztül borzasztó menstruációs görcsökkel élni, fel nem ismert endometriózissal; vagy hogy mit élhet át a családon belüli erőszak áldozata, akit cserben hagyott a rendszer.

Közeledik a nőnap, és itt az ideje megvonni az önök kormányzásának mérlegét, hogy mit is tettek az elmúlt egy évben a nőkért, hogy mit lehet kirakni az ablakba a virág mellé. Az igazság az, képviselőtársaim, hogy önöknek két esetben szoktak eszükbe jutni a magyar nők. Nőnapkor meg amikor jön egy választás, és szükség lenne még pár szavazatra! Mert önök nem emberi sorsokban, rászorultságban, társadalmi igazságosságban gondolkodnak, hanem célcsoportokban; hogy minek van politikai haszna, hogy honnan eshet még be pár extra voks, hogy kiket tartanak méltónak a támogatásra a kampányszakemberek. És ezért van az, hogy önök nem rászorultsági, hanem politikai alapon osztogatnak például szja-kedvezményt, amit nyilván senki sem sajnál a kétgyerekes családoktól. De mit kap a virág mellé ajándékba mondjuk az az anyuka, aki egyedül neveli egyszem gyermekét, aki ugyanúgy fizeti a rekordáfát, ami Magyarországon, ugye, nemcsak 27, hanem még plusz 4,5 százalék, akikre a bújtatott áfaemelést, a kiskereskedelmi adót ugyanúgy rátolják a boltok minden egyes pelenka, minden egyes babatáp mellé.

A helyzet az, képviselőtársaim, hogy önök lefestenek egy szép képet a célcsoportokról, a plakátokon található ideális embermodellekről, és aki nem úgy néz ki, aki nem passzol ezekbe a dobozokba, azoknak azt üzenik, hogy menjenek a négy fal közé, maradjanak ott, a hangjukat se hallják, és maradjanak ott az elváltak, a szinglik, az egyszülős családok, az egygyerekesek, a gyermektelenek, a meddőséggel küzdők, azok a családok, ahol mondjuk két apa vagy két anya nevel szeretetközösségben gyermekeket. (Moraj a kormánypárti padsorokban.)

Mert önök jobban küzdenek az egymást szerető emberek békés felvonulása ellen; önöket jobban zavarja a gyülekezési szabadság alaptörvényben garantált joga, mint a valóságban történő súlyos visszaélések; az, hogy tényleg meg kellene védeni a gyermekeket a pedofiloktól, vagy a nőket az erőszaktevőktől. De hát, önök mindig a bántalmazó oldalára állnak. (Dr. Répássy Róbert: Példát mondjál erre!) Pénzbírsággal ússzák meg a pedofilok, a pedofilok segítői elnöki kegyelmet kapnak, és most még a lúgos orvosnak, Bene Krisztiánnak is feltételes szabadság juthat. (Novák Előd: Fel sem vonulhatnak!) Annak a szörnyetegnek, aki a lakásában támadta meg volt párját, Renner Erikát, elkábította, levetkőztette, lúgot öntött a hüvelyébe, aztán becsavarta a kutya pokrócába, hogy hagyta volna meghalni. És őt akarják most két és fél évvel korábban kiengedni. Ezt kapja önöktől Renner Erika nőnapra a virág mellé.

Adtam önöknek, kedves államtitkárok és miniszterek egy könyvet, a Lúg című könyvet, ami azt írja le, hogy Erikát hogyan hagyta cserben a rendszer, hogyan alázta meg. Kérem, olvassák el, mert Erika nincsen egyedül ebben az országban! Magyarországon minden héten meghal egy nő kapcsolati erőszak áldozataként.

(11.50)

Minden második magyar nő ‑ ismétlem: minden második magyar nő ‑ átél az élete során kapcsolati vagy szexuális erőszakot. De önök ezzel egyáltalán nem is foglalkoznak. Lehet, hogy ők sem célcsoport? De tudják, ők lehetnek az önök ismerősei, az önök kollégái, az önök választói is. Csak a tavalyi évben a becslések szerint 250 ezer nő esett az áldozatául valamilyen formájú erőszaknak. Ők szerintem nem örülnek annyira a virágoknak.

Szóval, adok pár ötletet, hogy mit lehetne még adni a nőknek a virág mellé. Súlyos kapcsolati erőszak esetén nemcsak papíron létező, hanem valóban betartatott, mindenkire vonatkozó, minden egyes nőt megvédő, örökké tartó távoltartást; az isztambuli egyezmény ratifikációját; egy jól működő, felszerelt egészségügyi rendszert, ami komolyan veszi a nők panaszait; igazságos családtámogatási rendszert, azt, hogy család mellett is lehessen karriert építeni. Egyenlő munkáért egyenlő bért ‑ önöknek ez sokszor csak egy-egy tollvonás, de higgyék el, hogy a társadalom felének sokszor az életet jelenti.

És amikor adják majd a virágot szombaton, akkor kérem, gondoljanak arra, hogy minden második megajándékozottjuk erőszak áldozata lehet. És akik nem, azok is, higgyék el, azt várják önöktől, hogy a 364 napban, ami marad az évben, segítsenek azoknak, akik rászorulnak ‑ ha már csupa ilyen, elvileg erős és bátor férfiből áll ez a kormány. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból, Tordai Bence tapsol.)