Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár általában a pénzügyi fogyasztóvédelem és a gazdasági kérdések területén érzem magam a legotthonosabban és ezeket a témákat szoktam felhozni, most mégis a közbiztonsági kérdésekről kell beszélnem, hiszen nemcsak mi tapasztaljuk azt, hogy árad a bűn és drogjárvány van Magyarországon, hanem szerencsére ez már a Fidesz-KDNP ingerküszöbét is elérte, és igen magas szinten beszélnek egy olyan akciótervről, amely képes lehet mindezt visszaszorítani.

Én szűkebb lakókörnyezetemben tapasztalom az elmúlt időkben az önkényes lakásfoglalók által okozott visszásságok sorozatát, azt, hogy néhány héttel ezelőtt egy családi házat gyújtottak fel olyanok, akiknek ott semmi keresnivalójuk nem lett volna, és ugyanennek az utcának a másik végén egy olyan erőszakos bűncselekményre került sor, ahol egy hatvanas éveiben lévő úriembert megkínoztak, az értékeit elvették. Hogy a klinikai halál állapotából visszajött‑e, vagy mi történt vele, azt nem tudjuk részletesebben, de nyilván nem is a mi feladatunk ezt kideríteni. A mi feladatunk az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a bűncselekmény-sorozat nem maradhat ennyiben, nem maradhat így.

Én azóta tájékoztatást kértem minden érintett szervtől, és a rendőrségtől egy különösen alapos és kimerítő tájékoztatást kaptam. Két polgárőrségnél jártam vendégségben, és megállapítottam azt, hogy mindenki a maga területén igyekszik helytállni. A rendőrség egy 65 fős razziát szervezett, ahol sikerült is begyűjteni olyan elemeket, akik nem odavalók, és sikerült érdemi eredményt felmutatni. A probléma az, hogy két-három nappal később visszaszivárognak ezek az elemek, a jó idő közeledtével pedig beveszik az emberi lakhatásra alkalmatlan, de a maguk meghúzására mégiscsak alkalmas vityillókat, és egyrészt drogelosztó központ alakulhatott ki, másrészt pedig az önkényes lakásfoglalók tobzódnak.

A kormány irányába kell fordulnunk tehát a tekintetben, hogy támogatják‑e, hogy a rendőrség plusz költségvetési forrásokat kapjon mind a létszám, mind a bérek rendezésére, és akár ahhoz, hogy specializált rendőri egységet alakítson ki annak érdekében, hogy a nem csak nálunk felmerülő önkényes lakásfoglaló problémát széles körben már a kialakulás kezdeti időszakában megszüntessék.

Fel kell tennem a kérdést továbbá, hogy a polgárőrség eszközeinek, forrásainak, költségvetési támogatásának a bővítésére gondoltak‑e, hiszen ők azok, akik nagyon sokszor napi szinten járják ezeket a területeket, a rendőrséggel összehangolva a munkájukat, de sokszor eszközök híján csorba az a teljesítmény, amit el tudnak látni, és nagyon sokszor több pénzzel, több forrással igenis többet lehetne tenni.

Összességében azt is meg kell kérdeznünk, hogy tervez‑e a kormány ezekbe a válságövezetekbe, az új Chicagókba egy olyan átfogó térfigyelőkamera-telepítési programot ‑ amely kameráknak a másik végén is kell, hogy álljon valaki, tehát nem lehet ezeket dísznek kirakni ‑, amely alkalmas arra, hogy ha olyan elemek koncentrálódnak, akik feltételezhetően a bűn útján járnak, akkor már a kezdeti szakaszban elvegyék a kedvüket az ebbéli tevékenységük folytatásától.

A talán legfontosabb kérdésem pedig a helyi polgárok véleménye alapján egy konszenzuális megoldási javaslat, amivel kapcsolatban kormányzati álláspontot nem ismerünk. Tudjuk, hogy például a hajléktalanellátás önkormányzati felelősség, és azt is tudjuk, hogy nagyon sokszor ezek a vityillók vagy volt víkendházak önkormányzati tulajdonban állhatnak. De mi azt szeretnénk, ha a kormány és az érintett önkormányzatok egy asztalhoz tudnának ülni, egy közös programot munkálnának ki annak érdekében, hogy egy eldózerolási program jöjjön létre az érintett helyeken. Ezeket az emberi lakhatásra már nem alkalmas, viszont az önkényes lakásfoglalók számára megfelelő építményeket, ha nincs más megoldás, el kell tüntetni a föld színéről, el kell dózerolni. És azt csak magam teszem hozzá, ha ez a folyamat megindul, akkor ezeket a korábban szebb napokat látott területeket lehet rekultiválni, lehet rendezni. Mi letettük az asztalra a „Mi várunk” programot, azt a lakhatási koncepciót, amely alkalmas lenne arra, hogy a méltó emberi lakhatásra alkalmatlan épületek eldózerolása után, ha ott a tulajdonosi és a szerződéses háttért rendezik, akkor magyarok, fiatalok, családosok számára méltó lakhatási környezetet alakítsunk ki, a piaci ár maximum feléért beköltözhető bérlakásokat építsünk egy olyan állami kivitelezési program keretein belül, amely vendégmunkások helyett magyar kivitelezőknek ad munkát a lehető legnagyobb mértékben hazai alapanyagokból. Ily módon azt a lakhatási katasztrófát, az új Chicagók elviselhetetlen terhét pozitív irányba tudnánk átfordítani, ha úgy tetszik, nemzetépítő irányba, a lakhatás frontján odahatva.

(11.30)

A kérdésem tehát az, hogy van‑e a kormánynak koncepciója az önkényes lakásfoglalók által kialakított tűrhetetlen helyzet felszámolására; és továbbgondolva: elfogadhatónak tartja‑e, hogy ugyanezeken a területeken magyar polgárok számára méltó lakhatás váljon elérhetővé. Érdemi válaszát várom.