Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány dologra szeretnék reflektálni, hiszen ön is kérte, hogy ez történjen meg. Természetesen vitában állunk, ha az oktatás és az egészségügy költségvetésben meglévő arányáról beszélünk. Ön következetesen mindig említi, hogy mekkora nominális értékben vagy számban növekedett.

(14.40)

Én pedig ehhez képest arra hívom fel a figyelmet, hogy igenis, az európai átlagnak majdnem a fele az, amit egyébként Magyarország az egészségügyre költ, ráadásul ez csökkenő tendenciával van jelen. Mi azt gondoljuk, hogy a 4 százalék helyett 7 százaléknyi arányt kellene az egészségügyre költeni, és akkor lehet, hogy nem 46 ezer ember haláláról kellene beszélni.

Másik oldalról pedig: az oktatásnál ugyanúgy, a 4 százalék alá beesett oktatási részarány a GDP-ből elfogadhatatlan, különösen akkor, hogyha az a logikai különbség, ami közöttünk megvan, ez kétségtelen. Önök egy költségalapú, olcsó munkaerőre épített gazdaságban gondolkoznak. Értem, hogy ezzel akár sok embernek lehet munkát adni. Hozzáteszem: százezrek viszont elmenekültek éppen azért, mert szándékosan alacsonyan tartják a munkaerő árát. És ezért, azt hiszem, hogy ezzel ilyen értelemben vitában is maradunk.

Végezetül pedig egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmét: a termékenységi ráta ‑ amely 1990-ben egyébként 1,87 volt, ma 1,56, és a múlt évihez képest is csökkenő tendenciát mutat egyébként ‑ nem növekszik évek óta, azóta, hogy egyébként rossz gondolkodásban igyekeznek mindezt a támogatást elvégezni. Láthatóan nem bíznak önökben az emberek, és így a Magyar Nemzeti Bank írja is bizony, hogy évi 17 ezer gyerek megszületésére még várnunk kell. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)