Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom támogatja a hadigondozásról szóló törvény módosítását, hiszen a javaslat célja a hadigondozottak ellátásának megemelése, amire legutóbb 2018-ban került sor, így időszerű volt napirendre tűzni a témát.

Ez a kormány szerint is időszerű volt, hiszen nagy költekezésbe kezdett a választások előtt, nagyon készülnek a jövő évi választásokra, így ez a 81 ezer magyar, akit ez érint, nyilvánvalóan különösen fontos a kormány számára így a választások előtt. Mindenesetre, ha valóban elkötelezettek lennének vagy lettek volna a hadigondozottak megélhetésének támogatásában, akkor nem hagyták volna őket magukra éveken át, miközben az önök elhibázott gazdaságpolitikájának eredményeképpen továbbra is tomboló infláció már régóta sokszorosan meghaladta az előirányzott emelés mértékét.

A preambulumban mindenesetre szép szavakat láthatunk, és azzal különösen egyetértünk ‑ akár idézhetem is ‑, miszerint „a XX. századi diktatúrák áldozataiért történő erkölcsi elégtétel nyújtása alaptörvényi kötelesség, ezért a hadigondozottakról való gondoskodásra Magyarország erkölcsi kötelességként tekint. A példás helytállás következtében hősi halált halt vagy megrokkant katonákról, polgári lakosokról és ezek hozzátartozóiról való gondoskodással az Országgyűlés tiszteletét fejezi ki azokkal szemben, akiknek hozzátartozói a második világháború során a hazáért és az itt élőkért helytállva hunytak el, estek hadifogságba vagy hurcolták el őket kényszermunkára.”

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek után, e szép szavak után viszont kicsit fájlalom, hogy az 1963 és ’89 közötti politikai elítéltek kárpótlásának kezdeményezését célzó parlamenti indítványomat fél éve lesöpörte a kormány, pedig azt szorgalmaztam, hogy szüntessék meg az 1945 és ’89 közötti politikai foglyok kárpótlásánál alkalmazott diszkriminációt.

(11.30)

Igazságtalannak tartjuk, hogy a jelenlegi kárpótlás különbséget tesz a volt pártállam politikai foglyai között, nem adva például nyugdíj-kiegészítést és erkölcsi elismerésként állami kitüntetést az 1963 után bebörtönzötteknek, ellentétben az 1963 előttiekkel. Az 1963-1989 közötti politikai elítéltek kétharmada kapott valamilyen idejű fogva tartást is. Bár az 1992-es törvény a kártérítés ügyében vonatkozik az 1963 után fogva tartottakra is, ennek ellenére a bebörtönzöttek 2 százaléka részesül kárpótlásban, így azt gondolom, hogy az ártatlanok 98 százaléka nem részesült, nem részesül nyugdíj-kiegészítésben. Tehát van még tartozása a kormánynak ezzel kapcsolatban.

Tisztelt Országgyűlés! A kommunizmus áldozatainak emléknapjára időzített előterjesztés kapcsán ki kell mondjuk, hogy egy olyan köztársaságban élünk, amelyet az a Szűrös Mátyás kiáltott ki, aki nemcsak az MSZMP egyik vezetője volt, hanem karrierjét 1951-ben a Rákosi-féle MDP-ben kezdte. A rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti Alaptörvény került, csak immár Szájer József nevével fémjelezve.

Az elmúlt három évtized az MSZP- és Fidesz-kormányok közös szégyene, hogy nem történt meg az állambiztonsági múlt feltárása, így többek közt az úgynevezett ügynöklisták nyilvánosságra hozatala, vagy egyáltalán először is összeállítása, persze a tartótisztekre fókuszálva, és a pártállami vezetők elszámoltatása és a közéletből, sőt állami cégek éléről is történő kitiltása, az úgynevezett lusztráció, valamint a kommunista luxusnyugdíjak megvonása, melyet jobb későn, mint soha alapon tavaly Csehországban is törvénybe foglaltak, miközben hazánkban a kommunista kitüntetések után sok esetben még mindig járó nyugdíjpótlékok megvonása is várat magára, egyúttal a politikai foglyok nyugdíjának méltó rendezése, no meg a Szabadság téri szovjet megszállási emlékmű eltávolítása a csak elvileg tiltott önkényuralmi jelképeivel együtt.

Ami az állambiztonsági múltat illeti, a mai napig csepegtetik titkosított információkból az önöknek kedvezőket. Például bő egy éve hozta nyilvánosságra az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára azt a jelentést, amelyet Vikidál Gyula írt zenésztársáról, Nagy Feróról bő 40 évvel ezelőtt, az „István, a király” premierje után. De nem ismerjük a részleteit számos kormánypárti exügynök munkájának, akiket akár zsarolhatnak is a múltjukkal, így ez nemzetbiztonsági kockázat is.

Ilyen zsarolható személy lehet most a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetője is, Horváth József, aki egykor III/III-as ügynök volt. Tehát a magyar szuverenitás védelmezését abszurd módon pont a szovjet időkben sikerült a belügynél elkezdenie, és az egykori spicliből most állami vezető lehetett az önök jóvoltából. Sajnos még az Orbán-kormánynak is tagja lehetett a D-209-es fedőnevű Medgyessy Péter egykori kollégája, a szintén III/II-es ügynök, Martonyi János, illetve a fideszes kormányzat oszlopos tagjává válhatott az ugyanúgy III/II-es Tasnádi László rendészeti államtitkár. És még mondhatnánk példákat, részleteket már kevésbé ismerünk, mert a Fidesz továbbra is titkosítja.

És micsoda farizeus politika, ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, mondjuk ki, úgy emlékezni például Mansfeld Péterre, hogy a rá halálos ítéletet kérő vérügyésznek néhány évvel ezelőtti haláláig folyósították a több százezres luxusnyugdíjat, Biszku Bélához hasonlóan, ahogy több más, még élő vérbírónak, ÁVH-s vallatótisztnek a mai napig is. Persze az elszámoltatás leginkább a kilencvenes évek elején kellett volna, legkésőbb az első Orbán-kormány idején, 1998-tól, de még mindig itt lehetnek, élhetnek kommunista luxusnyugdíjakkal Szűrös Mátyások. Vagy például kevesen tudják, de Schmitt Pál is Kádár János miniszterhelyettesi rangban szolgáló diplomatája volt, amiért nyilvánvalóan kiemelt nyugdíjat kap, már csak ezért is, ha nem lenne az államfői ‑ akár egy l-lel írva ‑ tisztsége nyomán kapott csúcsjuttatása elegendő.

Titkolják azt is, hogy hányan kapnak a kommunista kitüntetések után nyugdíjpótlékokat még manapság is. Megtisztelő volt, hogy 2012-ben Wittner Máriával közösen nyújthattam be azt a nyugdíjtörvény-módosító javaslatot, melyet el is fogadott az Országgyűlés, és ami alapján meg kellett volna vonni a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékokat, de azóta is szabotálja, sőt már titkosítja is a kormány az adatokat. 2012-ben még azt a tájékoztatást kaptam a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól, hogy alanyi vagy özvegyi jogon körülbelül 1200 személy kap évente 200 millió forintot, például a Vörös Csillag Érdemrend vagy a „Fegyveres harcokban részt vett partizán” és még 17-féle hasonló jogcímen.

Sajnos a megvonást előíró törvény ellenére 90 százalékuk a mai napig is kapja alanyi vagy özvegyi jogon ‑ aki még él ‑, hiszen a végrehajtásért akkor felelős Navracsics Tibor miniszter először teljesen szabotálta a törvényt, a határidőig senkitől sem vonták meg a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékot, majd többszöri számonkérésemre a törvénytelenséget a törvény módosításával orvosolta, kitolták a határidőt. Végül a kormány a Szocialista Hazáért Érdemrend és hasonló kitüntetések után járó nyugdíjpótlékok 90 százalékáról állapította meg, hogy méltó azokat folyósítani az állítólagos rendszerváltás után 25 évvel is. Hát, ennyit tegyünk tehát hozzá a kommunizmus áldozatainak emléknapján a csúfos rendszerváltásnak hazudott hatalomátmentésről.

Tisztelt Országgyűlés! A hadigondozásról szóló törvény módosításának alkalmát is megragadom, hogy végül szót emeljek az oltatlanság miatt kirúgott magyar katonákért. Donald Trump Amerikában már napirendre tűzte a Covid-oltás visszautasítása miatt meghurcolt katonák rehabilitálását, visszavételét és anyagi kárpótlását is. Önök viszont mire várnak még? A Mi Hazánk Mozgalom már több javaslatot is előterjesztett az elmúlt években, mindig csak cinikus megjegyzéseket kaptunk erre válaszul, és az érdemi diskurzustól önök elzárkóztak, a javaslatainkat lesöpörték az asztalról, miközben egyre több bizonyíték igazolja a Covid-oltások káros mellékhatásait is. Ha már belerángatták a magyar társadalmat ebbe a globalista társasjátékba, akkor legalább most szólaljon meg végre a lelkiismeretük, és tegyék jóvá azt, amit okoztak, első lépésként az igazságtalanul kirúgott katonák rehabilitálásával. Köszönöm a figyelmet. (Szabadi István tapsol.)