Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak itt most a Házban azért nyelvészek is, igen jól képzettek, én semmiképp nem venném el az ő kenyerüket, és nem kezdenék olyan vitákba, amihez nem értek, de hát a jól előkészített felszólalásom tartalma előtt Kósa Lajos képviselőtársamra nagy tisztelettel, de muszáj reagálnom.

Én értem, hogy politikai jellegű minősítésekkel el lehet venni az élét ennek a témának, de attól még a vendégmunkáskérdés az akut. Én nagyon örülök az önök visszafogottságának az indítvánnyal kapcsolatban, tehát ezt őszintén üdvözlöm, mert én is attól tartok, hogy ez további negatív irányú kapukat nyithatott volna ki, és jó, hogy a maga súlyán kezeli a Ház ezt a kérdést.

Ugyanakkor a vendégmunkásimport egy filozófiai kérdést is felvet közöttünk, amit valamikor el kell dönteni. Szeged környékére az egyik beruházó emlékeim szerint 150 vendégmunkást szeretne behívni; egy újonnan épített gyár, teljesen logikus, hogy új munkaerőre van szükség. Nekem az a problémám, hogy a 150 behívott vendégmunkással párhuzamosan annak a megyének abban a régiójában 4 ezer magyar munkakereső van. És nagyon könnyű elintézni ezt a kérdést a multicégek bemondására annyival, hogy hát, ezek úgyis alacsonyan képzett emberek, úgysem lehet őket foglalkoztatni és bevonni. Elfogadom, hogy van, akit a 230 ezer munkakereső közül nem lehet aktivizálni semmilyen módszerrel, és ez baj, ebben egyetértünk. Azt nem tudom elfogadni, hogy mondjuk, Somogy megyében odahoznak száz vendégmunkást valahova, és közben ezrével vannak a környező falvakban amúgy nem teljesen inaktív, hanem munkakereső emberek, akik nem képesek munkát találni.

Ugye, bizonyos időszakban 9, máskor 12 hónap volt a munkakeresés átlagos ideje Magyarországon, tehát nem lehetett azt mondani, hogy két perc alatt bárki munkát kap. Teljesen logikus egyébként, hiszen nyilván itt szakképzettséget igénylő feladatokról van szó. Én pont azt szeretném látni a kormány részéről, hogy a magyar munkakeresők ingyenes átképzésére sokkal nagyobb költségvetési forrásokat mozgósít. Ha ezt megteszi, lehet, hogy mind a 230 ezer magyar munkakeresőt nem lehet bevonni a foglalkoztatásba, de ha csak egyharmadukat igen, akkor már ki is váltottuk a kormány által indokoltnak vélt vendégmunkásimport nagy részét.

Mert most tényleg az történik, hogy mondjuk, Debrecen környékére jönnek a beruházások, szerintem ez jó dolog, az, hogy beruházás érkezik, ha betartja a nemzeti játékszabályokat, az jó dolog. Az már kevésbé jó dolog, hogy amikor a miniszteri meghallgatáson erről beszéltünk, akkor ott elismerte a miniszter úr is, hogy nem áll rendelkezésre az a magyar munkaerő ‑ nemhogy a városban, hanem az egész régióban ‑, amely képes lenne kielégíteni ezeknek az új beruházásoknak a munkaerőéhségét. És már ott felmerült Kárpátalja ideeső részeiből vagy éppen a Partium ideeső részeiből való toborzás szükségessége. Én úgy gondolom, hogy már a beruházások elosztása, szervezése időszakában figyelni kellene arra egyrészt, hogy minden országrésznek jusson, másrészt, hogy ne álljon elő olyan helyzet, hogy egész egyszerűen tényleg nem áll rendelkezésre magyar munkaerő. Merthogy ezenközben 230 ezer magyar munkakereső van ebben az országban, és mi nem látjuk azt, hogy kellő aktivitással próbálnák ezeket az embereket bevonni.

Az indítvánnyal kapcsolatban, még mielőtt részletezném, azért szeretnék annyit elmondani, hogy az elmúlt hetekben a kedélyeket borzoló, a budapesti maxi-Dubaj-projekttel kapcsolatos felvetés: ez szintén a vendégmunkások számára lett volna egy óriási kiugrási lehetőség, hiszen sem a kormány, sem a főváros részéről nem merült fel olyan tervezet, amely garantálta volna, hogy ott magyarok számára olcsó, bérelhető lakások ezrével, tízezrével jönnek majd létre. Általában a lózungok szintjén ment ez a politikai vita. De ami biztos, hogy akár a külföldi beruházó, akár a magyar milliárdos, bárki hozza az eddigi felfogás szerinti beruházásait, annak a vége az, hogy az építési-kivitelezési munkálatok nagy részét vendégmunkások fogják elvégezni, miközben, még egyszer mondom, van 230 ezer magyar munkakereső. Tehát a kormány ebben bátortalan, itt sokkal aktívabban kellene a munkakeresők támogatásáról beszélnie.

A vendégmunkásimport kapcsán pedig mondjuk el, hogy azért itt nagyon felpörgette, tehát százezres nagyságrendre, ezt a kormány. Van egy egyébként nemzetgazdaságilag nem annyira szerencsés fejlemény, de ez történelmi folyamat, hogy az akkumulátorgyárak rendelésállományának a visszaesése, leépítések kapcsán, amikor úgyis kevesebb munkást hívnak ide, el lehet mondani, hogy akkor tovább szigorítunk a vendégmunkás-szabályozáson, és amúgy kevesebbet engedünk be ezekből a dolgozókból, de a helyzet az, hogy még mindig nem foglalkoznak kellőképpen a magyar munkakeresők ingyenes átképzésével és azzal, hogy megkapják a nekik járó segítséget.

Az indítvánnyal kapcsolatban kissé tüneti kezelésnek érzem azt, hogy elintézzük az egészet annyival, hogy ezt most nem, mert ugye, volt olyan nagyberuházás Magyarországon, ahol az itt lévő vendégmunkások családegyesítésének a lehetősége felmerült. Ugye, két nagyberuházás kapcsán erről már érdemi szakmai vita folyt. Márpedig, ha ezek a családegyesítések egyszer beindulnának ‑ remélem, nem lesz ilyen ‑, akkor létrejöhetnek azok a lakóövezetek, ahol nagyon nagy számban harmadikvilág-hátterű polgárok jelennek meg. Ők már, ugye, az önkormányzati választásokon sokkal könnyebben részt vehetnek. És higgyék el, hogy lesz olyan politikai erő, nem az enyém, lehet, hogy nem is az önöké, de lesz olyan politikai erő, amely egy necces választási helyzetben elkezd majd udvarolni ezeknek az újonnan érkező közösségeknek és az ő tagjaiknak ‑ Németországban, ugye, pontosan ez történt ‑, és ha valaki elkezd nekik érdemben udvarolni politikailag, na, akkor szabadulhat ki a szellem abból a bizonyos palackból, és akkor változhat meg Magyarország megismert kulturális berendezkedése alapvetően. Tehát úgy gondolom, hogy nagyon veszélyes dolgokkal játszik minden politikai szereplő, aki ezt a témát érinti. És én nem szeretnék oda eljutni, hogy szélesebb körben tízezrével, százezrével letelepülő harmadik világbeli hátterű közösségek politikai aktorokként fognak majd egyszer működni.

Lehet, hogy ez most még kicsit lehetetlennek tűnik, én úgy gondolom, hogy harminc-negyven év távlatában ez egyáltalán nem lehetetlen folyamat. És nagyon sok múlik azon, hogy mi hogyan járunk el most ezekben a helyzetekben, ezért üdvözlöm a kormány visszafogottságát. Viszont ezért kapacitálom önöket arra, hogy vegyék sokkal komolyabban a magyar munkakeresők megsegítését és támogatását abban, hogy olyan álláshelyeket is el tudjanak foglalni, ahova most még adott esetben vendégmunkást hoznak Magyarországra, a mi politikai közösségünk álláspontja szerint nem minden esetben indokolt módon. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)