Soltész Miklós (KDNP)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt én magam is szeretném kiemelni azt a tiszteletet a magyarországi vietnámi közösség felé, amelyről elnök úr is beszélt. Akár szorgalmuk, tudásszomjuk és tiszteletteljes életük bizonyítja, hogy azok, akik évtizedek óta köztünk élnek ‑ adott esetben már magyar állampolgárként is ‑, megérdemlik ennek a nemzetnek a tiszteletét és becsületét, és köszönjük az ő életüket.

Azt is köszönjük, hogy valóban a két nemzet közötti kapcsolatban nagyon sokat tesznek, de mindenképpen azért azt tudni kell, hogy Magyarországon 13 őshonos nemzetiség van. Elég egyértelműek a szabályok. Érdemes most is fölsorolni ‑ mint a korábbi hasonló kezdeményezések során ‑, hogy kik azok, akik adott esetben évezredek vagy évszázadok óta velünk együtt élnek, és erősítik ezt a nemzetet: bolgárok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, romák, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovénok és ukránok.

És itt muszáj felolvasnom azt az állásfoglalást, amely a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága és azon belül teljesen természetesen elnök úr üzenetét és levelét közli.

(10.30)

Professzor Freund Tamás elnök úr a következővel indokolta az Akadémia állásfoglalását. „A Magyar Tudományos Akadémia megvizsgálta dr. Phung Kim San magánszemély beadványát a Nemzeti Választási Bizottsághoz a Magyarországon élő vietnámi közösségnek honos népcsoportként történő elismerése érdekében. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a honos népcsoporttá nyilvánításhoz meghatározott törvényi feltételek közül nem teljesül a magyarországi vietnámi népcsoport százéves folyamatos jelenléte, ezért a hatályos jogszabályok alapján az Akadémia nem javasolja a magyarországi vietnámi népcsoport honos népcsoporttá nyilvánítását. Az Akadémia álláspontja szerint a vietnámi népcsoport létszáma ugyan a törvényileg előírt minimális létszámot eléri, sőt meg is haladja ‑ körülbelül kétezer fő ‑, azonban a százéves honosság kritériumát nem teljesítik. Magyarországon e népcsoport tagjai az 1960-as évek közepétől jelentek meg. 1988-89-ben létszámuk elérte a 400-500 főt, de meglehetősen elszigetelten, zárvány közösségként éltek. Mindazonáltal említésre méltó, hogy kitűnő természettudósok kerültek ki közülük, akik a hazai tudományos életben is jelen vannak.” Így hangzik a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása elnök úr tolmácsolásában.

Mi nem is tehetünk és nem is mondhatunk mást Magyarország Kormánya részéről, hogy egyöntetűen, ahogy a bizottság is döntött, nem támogatjuk ezt a kérvényt, nem támogatjuk a beadvány kérését, még egyszer hangsúlyozva azt, hogy becsülettel, tisztelettel szolgálják ezt az országot e népcsoport tagjai, és teljesen természetes, hogy mindazokhoz, akik magyar állampolgáraink, azokhoz is tisztelettel és szeretettel fordulunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)