Lőcsei Lajos (Momentum)

LŐCSEI LAJOS (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Vannak cselekedetek, amikre nincs és nem is lehet bocsánat. Vannak események, amelyek nem merülhetnek feledésbe. Ilyen a romák sérelmére elkövetett rasszista alapú, terrorista gyilkosságsorozat: 6 emberélet, 5 súlyos sérült, 11 eldobott Molotov-koktél, 78 lövés, 55 veszélyeztetett emberélet. Ha az emberi aljasságnak létezik mértéke, a tatárszentgyörgyi brutális gyilkosság a legmagasabb polcon áll, nemcsak az elkövetők brutális cselekedete, hanem a hatóságok kezdeti hozzáállása miatt is.

16 éve, hogy Tatárszentgyörgyön, a Fenyves sor utolsó házára nem sokkal éjfél után két Molotov-koktélt dobtak. A tűz villámgyorsan elterjedt. A mindössze 27 éves édesapa, Csorba Róbert próbálta kimenekíteni a benzines palacktól lángba borult otthonából az ágyukban alvó gyermekeit. Karjába fogta az akkor még 6 éves Biankát, és ölébe vette négy és fél éves kisfiát, Robikát. Még visszaszólt feleségének, aki a két és fél éves kisfiával a lángok közepén állt: „Várjál, mindjárt visszajövök!” Amint kilépett a bejárati ajtón, Kiss István a kezében lévő sörétes puskából kétszer rálőtt. Az apa a csípőjén megsérült, a kislánya megijedve a lövésektől, visszaszaladt az égő házba az anyjához. Ekkor Csorba Róbert ölébe kapta kisfiát, és próbálta a szomszédban lakó szüleihez átmenekíteni, de útját állta a Molotov-koktélt elhajító Pető Zsolt. Kiss István ekkor egymás után két újabb lövést adott le az édesapára, aki magához szorítva fogta a kisgyermekét. A lövések elsőként Robikát érték. A sörétszemek áthatoltak a fején, az állán, a mellkasán, majd az áthatoló sörétek belefúródtak az apa testébe. Csorba Róbert összeesett, kiejtette kezéből kisgyermekét. A sörétszemek áthatoltak az édesapa végtagjain, a mellkasán, a szívén, a tüdején, roncsolták a máját és a gyomrát is.

(9.40)

Az ötéves Robika testén 42 sérülés keletkezett. A sörétszemek áthatoltak a felső végtagokon, roncsolták az agyat, a szívburkot, a szív bal kamrájának falát, a mellkas főverőerét, a jobb tüdőt és a máját. A sörétszemek által Csorba Róbert és kisfia oly mértékű sérülést szenvedtek, hogy életüket azonnali orvosi segítséggel sem lehetett megmenteni. A helyszínre kiérkező mentők az elsődleges halál okát füstmérgezésként jelentették, a sérülésekre pedig azt valószínűsítették, hogy azokat a tetőről lehullott gerendákból kiálló szögek okozták. A tűz okát a tűzvizsgálók pedig elektromos zárlatnak vélték. A tűzoltók eloltották a lángoló családi házat, a hatóságok levonultak a helyszínről. Hosszú órák teltek el sírással, félelemmel. Ha nem rohannak a helyszínre a jogvédők, roma politikusok, ha nem hangosítják fel a családok történéseit, akkor nem indul bűnügyi szemle. Hiába mutatják a családtagok a hóban a sörétes hüvelyeket, nem találják érdekesnek. Az elmenekült elkövetők lábnyomait hiába mutatják a hóban, a rendőr a nyomrögzítés helyett belevizel, megsemmisítve a bizonyítékokat.

Közel 14 óra telt el, mire elismerték: Csorba Róbert és ötéves kisfia, Robika halálát többszörös lövés okozta sérülések okozták. Több mint 15 óra kellett ahhoz, hogy a hatóságok a tatárszentgyörgyi brutális, kegyetlen kettős gyilkosság ügyében a már hónapok óta tartó cigányok elleni sorozattámadás részeként tekintve nyomozzanak. 16 éve, képviselőtársaim, hogy ez mind megtörtént! 16 éve, hogy a 27 éves Csorba Róbert és az ötéves Robika életét erőszakkal kioltották. 16 éve, hogy fejet hajtunk a 2008-2009 közötti, 15 hónapnyi terrorhullám hat halálos áldozatának emléke előtt. Tanuljunk a romák elleni gyilkosságsorozat áldozatainak szenvedéséből! Haláluk legyen figyelmeztető jel mindannyiunknak.

Ennek tudatában egy olyan országot, egy olyan társadalmat kell építenünk, ahol a gyűlöletbeszéddel mérgezett mindennapok helyett egy befogadó és esélyteremtő hazává válik Magyarország. Olyan társadalmat, amelyben a romák is aktív részeseivé válhatnak a közéletnek helyi, országos és európai szinten. Ehhez talán az első lépcsőfok, hogy szeretett hazánk méltó módon emlékezik e szörnyű tragédiára. Az elmúlt időszakban számos civil szervezet kezdeményezte, hogy február 23-a legyen az emlékezet napja. Hozzájuk csatlakozva és támogatva az ő kezdeményezésüket, képviselőtársak, egy határozati javaslatot fogok benyújtani, hogy február 23-a legyen a rasszista indítékú terror áldozatainak emléknapja. Kérem önöket, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm. (Gy. Németh Erzsébet és dr. Cseh Katalin tapsol.)