Dr. Molnár Zsolt (MSZP)

DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy is kezdhetném, hogy a nemzetközi helyzet ismét egyre fokozódik, hiszen ezekben a napokban emlékezhetünk meg az ukrán háború kitörésének harmadik évfordulójáról, ami különösen kritikus a nemzet számára Kárpátalja miatt, az ottani magyarság szempontjából. Valamint az elmúlt időszakban az Egyesült Államok élén elnökváltás következett be, ami több, mint egy személycsere, több, mint egy új elnök, lehetőség Magyarország számára egyrészről, hogy a már-már a Bárdossy telefonhívását idéző korszak mélypontjához képest a magyar-amerikai viszony rendeződjön. Nagyon szeretném, hogy ez így is legyen, és ne csak a politikai kampány része legyen ez az állítás.

De természetesen ez az elnökváltás azt is mutatja, hogy egy kurzusváltás, egy új szemlélet is felütötte fejét, az a nagyhatalmi gondolkodás, hogy más nemzetek feje fölött lehet majd döntéseket hozni. Én nagyon bízom benne, hogy ez nem fog bekövetkezni sem Ukrajna, sem Grönland esetében, és nem jutunk el oda, mint amikor a magyar nemzet feje fölött döntöttek Párizs környéki békékkel kapcsolatosan, vagy Jaltában meg Teheránban. Nem hoznak jót azok a döntések, amikor azt a nemzetet hagyják ki a tárgyalásokból, a tűzszüneti vagy a béketárgyalásokból, amelyet érint ez a kérdés.

Ezért bízom benne, hogy az Egyesült Államok sem ebbe az irányba fog menni, és nem abba az irányba, hogy a szuverenitásokat korlátozzák, amelyek Magyarország tekintetében is különösen érzékeny kérdések, hiszen sokszor tettek kísérletet a magyar nemzet szuverenitásának korlátozására. Most is vannak ilyen törekvések, de figyelni kell, hogy más nemzetek esetében se következzen ez be, mert az nem lenne helyes. És ne engedjük, hogy akár az amerikaiak vagy olyan személyek, mint Musk, is beleszóljon más nemzetek kérdéseibe, hanem tekintsük ugyanilyen érzékeny kérdésnek, s amilyen érzékenyek vagyunk mi, várjuk el ezt más nemzetektől is.

(9.30)

Aztán volt egy német választás is, amely baljós árnyként vetül ránk, hiszen az a nagykoalíció fog nagy valószínűséggel összeállni Németországban, amelyik azért a magyar kormánnyal nem kifejezetten ápol jó kapcsolatokat. Ez nem könnyíti a magyar gazdaság helyzetét.

Aztán a belpolitikában is történtek fontos események. Magyarország miniszterelnöke évet értékelt, és a magyar Országgyűlésben egy óriási, 2026-os választásokra készülő tervet ismertetett, amelynek természetesen vannak olyan elemei, amelyek akár könnyíthetik is a magyar családok helyzetét. De föl kell tenni azt a kérdést, hogy ha miniszterelnök úr arról beszélt, hogy a három háborús évet követően milyen lehetőségek vannak, akkor mi az az információ, amit nem oszt meg a magyar kormány vagy Magyarország miniszterelnöke a magyar néppel, a magyar nemzettel. Mert felmerül az a kérdés teljesen logikusan, hogy min alapszanak ezek az optimista prognózisok. Hiszen ha most szétnézünk, a hadi jelentések azt mutatják, hogy teljes gőzzel zajlik sajnos a háború, a vérontás: közel egymillió halott, közel tízmillió menekült Ukrajnán belül, Ukrajnán kívül.

Ennek az esztelen vérontásnak véget kell vetni. Nagyon-nagyon szeretnénk, hogy ez bekövetkezzen. Én nem ismerek háborúpárti politikust Magyarországon, bízom benne, a világban sem. Azonban azok a tények hiányoznak, amelyek azt bizonyítják, hogy min alapulnak ezek az optimista prognózisok, amelyek kétségkívül a miniszterelnök évértékelőjében és az azt alátámasztó gazdasági csomagban valószínűleg azon alapulnak, hogy felszabaduló forrásokkal lehet gazdálkodni; ami egyébként örömteli, csak nem elegendő a nyugdíjasoknak zöldség és gyümölcs esetében áfát visszatéríteni, áfát csökkenteni kellene. Nagyon helyes, ha a két- és háromgyermekes édesanyák szja-mentességet kapnak akár életük végéig, de gondoljunk azokra az édesapákra, akik egyedül nevelnek két-három gyereket. Nem kevés ilyen család van.

De a fő kérdés, amiről egyértelműen beszélni kell: ki a felelős Magyarországon a béketervért? Nem azért a béketervért, amely a nagyhatalmakon múlik, és nem Magyarországon, hanem azért a béketervért, amely a felszabaduló források, amelyek, bízunk benne, a bekövetkező béke után ‑ amelyet már vártunk az ortodox karácsonyra, aztán Trump elnökségének 24-48-72 órája után… ‑ bízom benne, hogy most legkésőbb húsvétra ez bekövetkezik. De a magyar kormány mit tesz? Hogy készül arra, hogy felszabadul nem kevés forrás? Mi lesz a magyar családokkal? Hogyan élvezik a magyar családok annak az előnyét, ha béke lesz? Részt veszünk‑e Ukrajna újjáépítésében? A magyar kormányon belül ki foglalkozik ezzel a tervvel? Hiszen egy nagyon fontos alaptézist ne felejtsünk: közösen viseltük a háború terheit, nagyon helyesen, nem katonai értelemben, de Magyarország legnagyobb humanitárius segítségét nyújtottuk. Ez a magyar adófizetők pénzéből történt.

Én bízom benne, hogy az újjáépítési terv és a béketerv is megismerhető lesz, hiszen ez nemzeti ügyünk. A Nemzeti Összetartozás Bizottsága alkalmas arra, hogy ott ilyen egyeztetések lefolyjanak. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Gurmai Zita tapsol.)