Orbán Viktor (Fidesz)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök úr, köszönöm a szót. Bár az ellenzéki tisztelt képviselő hölgyek és urak mondandója csak érintőlegesen találkozott az én mondandómmal, mégiscsak úgy illendő, hogy ha már megtiszteltek a véleményükkel, akkor röviden válaszoljak.

A DK frakcióvezető-helyettes asszonyának azt tudom mondani, hogy értem, hogy nem tetszik ez a világpolitikai, -történelmi fordulat, de ezen nem tudok változtatni. (Dr. Vadai Ágnes: Dehogynem! Meg kell változtatni!) Kérem, próbáljon megbarátkozni az előttünk álló néhány évtizedre ezzel az új helyzettel! (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Ami azt a vágyát illeti, képviselő asszony, hogy a kormánynak ne lenne elkötelezettsége a NATO iránt, sőt, NATO-ellenes lenne, azt az egyszerű tényt szeretném felidézni az ön emlékezetében, amikor ön honvédelmi államtitkár volt, akkor a NATO-tag Magyarország egy százalékát költötte erre a nemzeti össztermékének, most pedig kettőt. Szerintem egy több mint kettő. (Sic! ‑ Dr. Vadai Ágnes: Mennyit? Mennyit? ‑ Pisszegés a kormánypárti padsorokból.) Ha a pénzügyi befizetésen keresztül lehet az elkötelezettséget mérni, akkor azt tudom mondani, hogy legalább kétszer olyan elkötelezettek vagyunk a NATO iránt, mint önök voltak. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Dr. Vadai Ágnes: És ’10-16 között mennyit? Óvatosan a számokkal!)

Ön tudja, képviselő asszony, hogy nem kenyerem a személyeskedés, de azt a szabályt is követem, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten; nehogy a végén még baleknak tűnjünk. Tehát értem én, hogy ön megvádol bennünket azzal, hogy nem a szegények oldalán állunk, habár éppen munkáshitelről, a nyugdíjasokat védő áfa-visszatérítési rendszerről, a minimálbér emeléséről és a családoknak nyújtandó támogatásról beszéltem, de sajnos föl kell idéznem azt, hogy amikor önök voltak kormányon, akkor elvettek a nyugdíjasoktól egyhavi nyugdíjat, és elvettek az emberektől egyhavi fizetést. Ennél szegényellenesebb politikát még soha nem látott a magyar történelem (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!), úgyhogy kérem önt, hogy ezt vegye figyelembe, amikor rajtunk köszörüli a nyelvét! (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban. ‑ Közbeszólások a DK padsoraiból.)

És sajnos kénytelen vagyok ‑ ha már a szabadrablás szót is említette, és ezzel vádolt bennünket ‑ az ön figyelmébe ajánlani, hogy az önök pártelnöke mindennap egy többmilliárdos villából érkezik ide, a munkahelyére, amit még zsidó családoktól koboztak el. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz! Nem igaz! Miről beszél, miniszterelnök úr? ‑ Kálmán Olga: Hatvanpusztán ki lakik? Hatvanpusztán ki lakik?) Ha már lúd, akkor legyen kövér!

És végezetül, tisztelt képviselő asszony, a babaváró hitel ügyében azt tudom mondani, hogy a kormány kétszer tárgyalt a bankokkal és a Magyar Biztosítók Szövetségével; azt kértük tőlük ‑ idézem a jegyzőkönyvből ‑, hogy sürgősen dolgozzanak ki egy olyan kiegészítést, hitelbiztosítéki fedezetet, amely a babavárót igénybe vevők életében bekövetkezett tragikus helyzetben nyújt segítséget. (Dr. Vadai Ágnes: Örülünk, hogy segítenek. ‑ Pisszegés a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Többen biztattak bennünket arra, hogy a végrehajtást tegyük állami feladattá. Javaslom, hogy ezt gondolják meg, jó javaslat‑e ez. Én egyetértek, hogy a végrehajtásban tapasztalható visszaélésekkel szemben föl kell lépni, de hogy a kormány a legjobb szervezet‑e erre vagy inkább a bíróság; azt javaslom, hogy ezt vitassuk meg! Azt kell mondanom, hogy az uzsora ‑ mert ha jól értem, erre utalnak itt a legtöbben (Kálmán Olga: Meg a Völnerre.) -; vidéken számos helyen tömeges a kizsákmányolásnak az uzsora segítségével történő formája, és ezzel szemben föl kell lépni. De hogy a kormánynak kell‑e fellépni vagy a bíróságnak, vagy az önkormányzatoknak, szerintem olyan kérdés, amiről érdemes beszélni. Én nem vagyok biztos abban, hogy az a javaslat, hogy államosítsuk le a végrehajtást, az okos javaslat.

Tisztelt Toroczkai Képviselő Úr! A meddő párokat említette. Szerintem ez fontos dolog. Itt szeretném fölidézni, hogy nem véletlenül döntött úgy a kormány, hogy a meddő párokat segítő intézményeket állami tulajdonba és működtetésbe veszi. A mi adataink szerint az így megszülető gyermekek száma az elmúlt időszakban közel kétszeresére nőtt, szerintem… (Közbeszólások a DK padsoraiból: Nem igaz! ‑ Szászfalvi László: Dehogynem! ‑ Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) De, de. Többen ezt vitatják. Ténykérdésekről nem elegáns vitatkozni. Arra teszek önöknek javaslatot, hogy szélesítsék a valóságismeretüket. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Ami az alapvető élelmiszerek árát illeti. Szerintem az nem fogadható el, hogy egyes termékeknek az árát néhány hónap alatt 40-30-20 százalékkal felemeljék. Ezzel szemben védekezni kell. Én látom, hogy a Jobbik ellenzi az árszabályozást még átmenetileg is, márpedig azt kell mondanom, hogy szükség esetén ehhez az eszközhöz akkor is hozzá kell nyúlnunk, ha egyébként filozófiailag egyetértünk önökkel, miszerint az állam beavatkozása a kereskedelembe inkább kártékony. (Szabó Szabolcs: Nem! Áruhiányt okoz.) Ez a filozófiában így van, azonban bizonyos termékek esetében átmenetileg erre rákényszerülhetünk.

Azt kell mondanom, hogy érdemes itt is tanulmányozni a körülöttünk lévő országok példáit. Most éppen, ha jól látom, Horvátországban mintegy 100 termék esetében próbálkoznak ezzel.

(14.40)

Én azt javaslom, hogy ebből ne politikai vitát csináljunk, hanem egész egyszerűen értsünk egyet abban, hogy az nem lehetséges, hogy ilyen mértékben megemeljék az árakat, és ezzel lehetetlen helyzetbe hozzák a nyugdíjasokat meg a családokat. Ezzel szemben fel kell lépni!

Nem tanácsolom, hogy azt tegyük, amit Komjáthi képviselőtársam javasol, hogy a multinacionális kereskedőláncokat terhelő adót töröljük el. Azt én egyáltalán nem támogatnám, azt gondolom, hogy az nem volna helyénvaló és nem volna igazságos.

Toroczkai képviselőtársam beszélt a határvédelemről. Először is a határvédelmet biztosító határvadászoknak, az ott dolgozó rendőröknek szeretnék köszönetet mondani a munkájukért. Történelmi feladatot látnak el. Nem erről szól a mai beszélgetésünk, de azt gondolom, hogy a mi generációnknak az a dolga, hogy a délről érkező bevándorlóhullámokkal szemben meg tudjuk védeni Magyarországot és Közép-Európát, a gyerekeinknek meg az lesz a dolga, hogy a nyugatról érkezőkkel szemben tegyék ugyanezt. Tehát egy komoly ügy, és szerintem a rendőrséget és a határvédelmet komolyan kell venni, az én fölfogásom szerint az ország legfontosabb ügyének kell tekinteni.

Amikor ön azt javasolja, hogy állítsunk föl külön korrupcióellenes ügyészséget, akkor nem tudok önnel egyetérteni. Szerintem az ügyészség, amely a parlament alá van rendelve, egységes és oszthatatlan, az alkotmány is ezt mondja. De nem ez a legfőbb érvem, hanem a gyakorlat és a valóság. Én azt javaslom önnek meg másoknak is, akik ezt javasolják, hogy nézzék meg, mik voltak a tapasztalatai Romániában a korrupcióellenes különleges ügyészségnek (Közbeszólások a DK soraiból: Börtönbe kerültek!), és ha nem találnak első kézből megfelelő információkat, beszéljenek az ottani magyarokkal meg a magyar politikai vezetőkkel, hogy hogyan használták föl velük szemben politikai célokból az ottani, erre a célra létrehozott ügynökséget. Tehát óvatosságot javasolnék ebben a tárgyban.

Lukács László György úrnak azt szeretném mondani, hogy szerintem is baj van a vidéki drogkereskedelemmel, a városi is probléma természetesen, de itt van egy új jelenség, ez a vidéki, ez pestisszerűen terjed. Ennek az okát nagyjából ismerjük. Abban is egyetértek önnel, hogy a leghatározottabban kell föllépni a kábítószer-kereskedőkkel szemben. Kis pont, pötty csak ezen a remek egyetértésen, amely közöttünk van, az a tény, hogy ön egy drogliberalizációt támogató közös listáról jutott be a parlamentbe, amikor legutóbb választások voltak. (Közbeszólások az ellenzéki sorokból.) Úgyhogy értem én, amit ön mond (Közbeszólások az ellenzéki sorokból: Deutsch Tamás! ‑ Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Nem ön az a képviselő, akitől nekünk ebben az ügyben kioktatást kellene meghallgatnunk. Igen, önök a Gyurcsány listáján jutottak be, és annak a pártnak és annak a baloldalnak a drogliberalizáció fontos, meghatározó társadalompolitikai programja volt, ez az igazság. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Úgy van! ‑ Arató Gergely: Egy szó sem igaz ebből!)

Azt javaslom, hogy az embercsempészeket pedig továbbra se etessük és tartsuk fogva Magyarországon, hanem tartóztassuk le őket, és rövid úton toljuk ki őket az országból (Közbeszólás a DK soraiban. ‑ Dr. Vadai Ágnes: Ne engedjük őket vissza!), toljuk ki őket az országból azzal a fenyegetéssel, amit eddig mindegyikük komolyan vett, akit kitoltunk: hogy ha visszajönnek, kétszer akkora büntetést fognak kapni. (Dr. Vadai Ágnes: Ááá!) A helyzet az, hogy ezért nincs ma Magyarországon olyan embercsempész, akit korábban kitoloncoltunk volna és visszajött volna. (Arató Gergely: Nem igaz! A minisztere válaszolta nekem… ‑ Közbeszólások a DK soraiból.) Tehát az a helyzet, hogy továbbra sem fogjuk az embercsempészeket Magyarországon tárolni.

Tisztelt Képviselő Úr! Azokat az apokaliptikus víziókat, amelyek arról szólnak, hogy a gépjárműgyártás, a gépjárműipar, az elektromobilitás és az akkumulátorgyártás lekerült volna a modern nyugati gazdaság napirendjéről, tévedésnek kell hogy minősítsem. Az átalakulás zajlik, az elektromobilizáció a következő 20-30 év meghatározó folyamata lesz. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen sebességgel halad, de hogy ez a jövő, és aki ebbe az iparágba ruház be, az nyeri meg a jövőért folytatott versenyt, afelől nekem nincs kétségem, és helyesen tesszük, ha ide összpontosítjuk az erőinket.

Sajnálom, hogy megtámadta a munkáshitelt a Jobbik képviselője. Szerintem a fiatalok majd eldöntik, hogy mire költik a pénzüket, ha élnek a munkáshitel lehetőségével. Nem hiszem, hogy az önök riogatására kellene hallgatniuk.

A „Nők 40”-et nem szavazták meg, de erről már volt szó.

Komjáthi Imrével egyet szoktam érteni számos kérdésben, most azonban, ha megengedi, el kell hogy mondjam, hogy ön azt mondta, hogy azokról beszél, akik viszik a hátukon az országot, mert róluk nem volt szó. De szeretném jelezni, hogy azért sok mindenkiről szó volt itt az előbb, akik viszik a hátukon az országot szintén, tanárokról, munkásfiatalokról, édesanyákról, orvosokról és ápolókról is.

Az ipari teljesítmény hullámzása nem kerülhető el, képviselőtársam. Én is örülnék, ha azt tudnám mondani, hogy az ipari teljesítmény folyamatosan egyenletes vagy egyenletesen növekszik. De az a helyzet, hogy a mostani helyzetben, különösen a német gazdaság helyzetében, ez egy hullámzó teljesítmény lesz. Meglátjuk, hogy a tegnap lezajlott német választás után lesz‑e olyan kormány Németországban, amely legalább Németországban a hullámzó ipari teljesítényt ki tudja egyenesíteni, és ezzel számunkra is segítséget nyújt.

Ön a munkanélküliségi adatokat is hozta. Én a dolgozó emberek számára szeretnék utalni. Amikor önök voltak kormányon, tisztelt képviselőtársam, akkor egymillióval kevesebb ember dolgozott, mint most ‑ jelen pillanatban 4 millió 700 ezer ember dolgozik. Kérem, ezt vegye figyelembe.

A Dunaferr ügyénél pedig azt tudom mondani, hogy ki kell fizetnünk a béreket. Ameddig tudjuk, addig kifizetjük a béreket, és segítünk abban, hogy az ottani emberek vagy megtarthassák az állásukat, vagy másik állást tudjanak találni. Én azt javaslom, hogy itt is a kormány támadása helyett inkább keressük az együttműködés lehetőségét.

Amit ön kér a tekintetben, hogy ha a beruházók nem tartják be a támogatáskor vállalt munkájukat vagy kötelességüket, akkor fizessék vissza a támogatást: jelentem örömmel, hogy ez ma a törvény szerint így van, ennek így kell lennie, és ennek érvényt is fogunk szerezni.

Azt vissza kell utasítanom, azt hiszem, talán a momentumos képviselőtársunk mondta azt, hogy a kórházban dolgozók 70 százaléka depressziós. Biztosan tudja ön, hogy mit beszél? Azt állítja, hogy a kórházban dolgozó orvosok és ápolók 70 százaléka depressziós? Az ő nevükben is szeretném, ha ezektől a túlzásoktól inkább tartózkodna, és inkább köszönjük meg az ott dolgozó orvosoknak meg ápolóknak a munkáját ahelyett, hogy depressziósnak minősítenénk őket ebben a poétikusan fiatal korban azokat az ápolókat meg orvosokat, akik az egész életüket ott lemelózták. Úgyhogy több tiszteletet az ott dolgozóknak! (Taps a kormánypárti sorokból.)

Végezetül többen is szóba hozták a háborút és Ukrajna helyzetét. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország a kezdetektől fogva a béke oldalán állt (Kálmán Olga: Meg az oroszokén!), és az elején csak mi és a Vatikán állt a béke oldalán. Ebben most az a változás következett be, hogy az Egyesült Államok is a béke oldalán áll. Amikor tehát bennünket oroszbarátsággal vádolnak, akkor gondoljanak arra, hogy az Egyesült Államokat is éppen oroszbarátsággal vádolják. (Dr. Vadai Ágnes: Így van! ‑ Közbeszólások az ellenzéki sorokból.) Itt többen ezt gondolják, ehhez a véleményükhöz szeretnék gratulálni. (Derültség a kormánypárti sorokban. ‑ Arató Gergely közbeszól.)

Az a javaslatom, hogy a készülődőfélben lévő béketárgyalásokat és békemegállapodást próbáljuk értékelni magyar szemüvegen keresztül. Biztosan fontos kérdés, hogy mi történik Ukrajnával, de a legfontosabb, hogy mi történik Magyarországgal. (Szabó Szabolcs közbeszól.) És engem az érdekel, hogy olyan béketárgyalás jöjjön létre és olyan békemegállapodás szülessen, amely Magyarország biztonságát garantálja, ez a fontos. Én nem Ukrajna függetlenségéről meg Ukrajna érdekeiről beszéltem, mint önök ‑ önök tévednek, nekünk nem ez a dolgunk. Olyan békemegállapodás kell, ami Magyarország és azon keresztül az európaiak biztonságát garantálja. És ha ez abból következik, és úgy fog előállni, hogy az a kísérlet, hogy Ukrajna bekerüljön a NATO-ba, meghiúsult, és Ukrajna ismét ütközőállam lesz, akkor ennek az ütközőállamnak a szabályozását úgy kell kialakítani, hogy az nekünk, magyaroknak biztonságot jelentsen; ez az egyetlen szempont. Javaslom, hogy fontolják meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)