Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Azt hiszem, lassan veszélyességi pótlék jár azoknak a magyaroknak, akik akár részben, akár egészben megnézik az ön évértékelőjét vagy parlamenti eszmefuttatásait, mert az orbáni fantazmagóriáktól, azt hiszem, hogy agyvérzésközeli állapotba kerülnek. Amíg ön fantáziál, láthatóan minden évben valami újat, most éppen az áttörésről, addig háborús bűnös diktátorok és populista jobboldali politikusok égetik fel kéz a kézben azt a világot, ami lehetővé tette, hogy Magyarország csatlakozzon a NATO-hoz, csatlakozzon az Európai Unióhoz, hogy Magyarországon demokrácia legyen, amelyet természetesen önök az elmúlt 15 évben szisztematikusan számoltak fel. Ennek, hogy ez történik ma a világban, miniszterelnök úr, ennek magyarként Közép-Európában örülni nem lehet. Aki ennek örül, az nyilvánvalóan a történelem, de a valóság rossz oldalán áll.

Kerestem éppen ezért önnek, miniszterelnök úr, egy disznótoros dakota közmondást, hogy jobban megértse: „Sose bízz abban a disznóban, amelyik a böllér barátjának szegődik.” Márpedig látható módon a magyar jobboldal mindig elszegődött valaki barátjának. Az önök történelmi bűne az, hogy az elmúlt 15 évben a magyar adófizetők pénzét is felhasználva távolították el Magyarországot a NATO-tól és az Európai Uniótól. Az önök történelmi bűne az, hogy szurkoltak, sőt nemegyszer részt vettek az orosz érdekek érvényesítésében Magyarország és a transzatlanti térség ellenében. Maguk a jobboldalon soha nem azt nézték, hogy kinek van igaza, hanem hogy az adott pillanatban kit gondoltak erősebbnek és kitől várták a politikai vagy a személyes hasznot. És tulajdonképpen maguk mindig a hatalmasok oldalára álltak a magyar emberek ellenében.

Maguk ott álltak a bankok, és ma is ott állnak a bankok, a multinacionális cégek, a technácik, az olajvállalatok, az akkumulátorgyártók, az ingatlanbefektetők vagy a végrehajtók oldalán. (Balla György: Ezt a hülyeséget…) Valójában ezekkel, az erőfölényükkel visszaélő csoportokkal kötöttek önök szövetséget a magyar emberekkel szemben. És mit kapnak a magyar polgárok? A banki költségek drasztikus emelkedését, Európa-rekorder élelmiszer-inflációt, szennyező gyárakat a kert végében, megfizethetetlen lakásárakat, másokat földönfutóvá tevő követeléskezelőket vagy éppen a senki által meg nem fejthető rendszerhasználati díjat. Amíg mi, baloldali DK-s politikusok levelet írunk a bankvezérnek, hogy legalább abban az esetben ne hajtsa be a babaváró hitel törlesztőrészleteit, ahol tragikusan és sajnálatos módon meghalt az édesanya és a kisbaba vagy meghalt az édesapa, önök ezekkel a bankárokkal együtt egy VIP-páholyban szotyiznak, miniszterelnök úr!

Amíg mi azért küzdünk, hogy Magyarország polgárainak egészséges ivóvíz jusson, az önök hivatala azt mondja a pilisieknek, hogy a pilisi kukacos víz nem veszélyes az egészségre, de amikor elviszem nekik a vizet, akkor megkóstolni nem akarják. Amikor mi kedvezményes gyümölcsvásárt szervezünk, mert láthatóan igény van rá az egész országban, addig önök levezénylik Európa egyik legnagyobb zöldség- és gyümölcsdrágulását. Amíg mi nemcsak az orosz agresszió évfordulóján ‑ ma van a hároméves évfordulója ‑ állunk ki az ukrán nép mellett, hanem mindennap, addig az önök propagandistái a világ legjobban dokumentált bucsai népirtását is megpróbálják letagadni. (Arató Gergely: Szégyen!) Miniszterelnök úr! Gyerekeket, nőket, férfiakat erőszakoltak és öltek meg ott, és erőszakolnak és ölnek meg ott ma is ezek az állatok. Nekünk kötelességünk a gyengék mellé állni, nekünk kötelességünk az ukrán nép mellé állni ezekben a percekben is. (Németh Szilárd István: A magyarok mellé kell állni!) Miniszterelnök úr, megjegyzem, Kárpátalján laknak magyarok is, ha jól tudom. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hát ezért, meg kéne néha őket is említeni.)

Miniszterelnök úr, maga nem foglalkozik nőügyekkel; ezt mondta, nem foglalkozik nőügyekkel. Amikor meghal egy magyar nő, az ön mögött ülő kormányszóvivő asszony egy csoffadt videót tesz ki, amiben közli, hogy megvédik a magyar nőket. Miközben önök a sajátjaikat sem tudják megvédeni, mi kötelező távoltartást javaslunk. Őszintén remélem, hogy támogatni fogják itt, az Országgyűlésben.

Miközben a magukkal összenőtt egyházi elit azzal foglalkozik, hogy hogyan próbálják eltitkolni azt, hogy az embereik gyerekeket erőszakoltak meg, a maga Semjén Zsoltja meg számolatlanul szórja nekik az ingatlanokat meg a magyar adófizetők pénzét, mi vizsgálatot szeretnénk és átláthatóságot. Nincs az életnek olyan területe, miniszterelnök úr, ahol önök ne a hatalmasok oldalára álltak volna a magyar polgárokkal szemben. 15 éve szabad rablást folytatnak ebben az országban, és ön a szabad rablás koronázatlan királya, aminek következtében ön a leggazdagabb magyar, a magyarok viszont a legszegényebb európaiak lettek.

Éppen ezért most olyan időket élünk, hogy a szolidaritásra, az emberség baloldali eszméjére mindennél nagyobb szükség van. Mi soha nem álltunk az erősebbek oldalán, és soha nem is fogunk. Természetesen, miniszterelnök úr, önnek könnyű Garancsival, Mészárossal együtt szotyizni, ott állni és nem az emberek mindennapi problémáival foglalkozni. De tudja, miniszterelnök úr, sokszor elmondtuk már, jegyezze ön is jól meg: baloldalinak lenni nem divat kérdése, hanem hité, felelősségé, emberségé. Mi, a Demokratikus Koalíció képviselői azokat fogjuk mindig képviselni, és azok mellett fogunk mindig állni, miniszterelnök úr, akikkel szemben önök a Mészáros-félékkel szövetkeztek. Mi az igazságos, szolidáris és emberi Magyarországért küzdünk. Tudja, miniszterelnök úr, ez olyan, amit a baloldali szavazók és a baloldal tud megcsinálni, önök soha, mert önök mindig a hatalmasságok oldalán állnak, és mindig az ő érdekeiket fogják kiszolgálni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sukoró! ‑ Szászfalvi László: Szerezzétek vissza a szavazóitokat a TISZA-tól!)

És akkor a dakota közmondás, miniszterelnök úr: böllérekkel barátkozó disznók helyett mi felelős kormányt szeretnénk, olyat, amely az emberek oldalán áll a hatalmaskodókkal szemben. Erre készülünk. Köszönöm szépen. (Nacsa Lőrinc: 4 százalék, négy százalék! ‑ Taps a DK soraiban.)