Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Örültem volna, ha Nagy Márton megtisztel azzal, hogy ő válaszol az én interpellációmra, de igyekszem úgy elmondani, hogy államtitkár úr is értse, hogy miről is van itt most szó. (Zsigó Róbert: Több tiszteletet, ha lehet! ‑ Az elnök csenget.)

Az ön minisztere év eleje óta felel az ország pénzügyeiért, így a nyugdíjasok járandóságáért, és az ő felelőssége lenne, hogy a nyugdíjból emberhez méltóan tudjanak megélni azok, akik tisztességesen végigdolgozták az életüket. Miniszter úr eddigi megszólalásaiból nem látom, hogy az új seprű jól seperne, vagyis tenne bármit is a nyugdíjak emelése érdekében. Ezért írásbeli kérdéssel fordultam hozzá, mégpedig azt kérdeztem a miniszter úrtól, hogy terveznek‑e nyugdíjemelést legalább a legalacsonyabb nyugdíjak esetében. A terjedelmes választ már államtitkár úrtól, Fónagy János úrtól kaptam, amely röviden összefoglalva: nem, nem terveznek nyugdíjemelést, az idősek elégedjenek meg az inflációkövető nyugdíjkorrekcióval.

(18.40)

Államtitkár Úr! Én elhiszem, hogy önnek és a többi időskorú kormánytagnak, fideszes képviselőnek nincs szüksége 5-10 százalékos nyugdíjemelésre. Egyrészt szép nyugdíjuk van, másrészt jár nekik a képviselői, államtitkári, házalelnöki tiszteletdíj és egyéb juttatás. De azoknak a százezreknek, akik az önök kormányzása alatt nyugdíjasként elszegényedtek, nekik bizony szükségük lenne rá.

Akkor, amikor a gazdaság szárnyalt, jelentősen emelkedtek a reálbérek, az infláció alacsony volt, akkor önök csakis ezzel az utóbbival emelték meg a nyugdíjakat. Eltörölték a vegyes indexálást, ami lehetővé tette, hogy ha az országnak jól megy, akkor a nyugdíjak is jobban emelkedjenek. Talán ismerik a mondást: együtt sírunk, együtt nevetünk. Ehelyett önök befagyasztják a nyugdíjasok életszínvonalát azon a ponton, amikor nyugdíjba mennek, és néhány év múlva a nyugdíjasélet egyenlő lesz a szegénységgel. Ezt nemcsak én mondom, hanem a KSH is: két év alatt megduplázódott az úgynevezett szegénységi küszöb alatt élő nyugdíjasok száma; ma körülbelül 500 ezren vannak.

Államtitkár Úr! Ez szégyen és tarthatatlan. Önök arra büszkék, hogy visszavezették a 13. havi nyugdíjat? Mi nyolc év alatt hétszer adtuk, önök pedig csak négyszer 15 év alatt. Önök arra büszkék, hogy az inflációval emelik a nyugdíjat, de nem veszik észre, hogy hány idős kénytelen dönteni: eszik vagy fűt; kiváltja a gyógyszerét vagy éhezik. A kormánypárti képviselőkhöz nem jutnak el ezek a hangok? Önöknek nem panaszkodnak a választóik?

A DK szükségesnek tartja az alacsony nyugdíjak azonnali emelését, mégpedig úgy, hogy a 150 ezer forint alatti nyugdíjakat 10 százalékkal, a 150 és 250 ezer forint (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közötti nyugdíjakat pedig azonnal 5 százalékkal kell emelni. Kérdezem államtitkár urat, hajlandóak‑e erre. Köszönöm elnök úr türelmét. (Taps a DK soraiban.)