Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Debrecen környéke az ország egyik legvízhiányosabb régiója. Nemcsak arról van szó, hogy kevés a csapadék, hanem a gyorsan süllyedő talajvízszint miatt kiszáradnak a környék értékes természeti területei, mint például a Nagyerdő is, sőt veszélybe kerülhet az egyre gyarapodó debreceni lakosság stabil vízellátása is. E régóta ismert súlyos környezeti probléma megoldását szolgálná többek között a Civaqua-projekt, de az most a sajtóhírek szerint késedelmet szenved. A Civaqua második üteme a lakosság és a környezet vízigényének fedezését szolgálná a Keleti-főcsatornán keresztül a Tisza vizével. Úgy tűnik, hogy ezt most halasztják, pontosabban megvárják, amíg lesz rá uniós finanszírozás.

Ilyen késedelemmel persze az akkugyáraknak nem kell számolniuk, ők megkapják a vizet, méghozzá állami beruházásban, és többet is, mint amennyit egyébként a Nagyerdő és a kiszáradóban lévő erdőspusztai tavak vízpótlása igényelne. Mi több, az is kiderült, hogy az akkugyárak óriási vízigényét éppen a Keleti-főcsatornából, közvetetten tehát a Tiszából fogják kielégíteni, méghozzá ivóvízminőségben. Tehát a gyárak kedvéért állami pénzből elvezetik ide ugyanazt a vizet, amit a Civaqua-programban csak uniós támogatásból finanszíroztak volna. Tehát az állam beavatkozik, és elkölti a pénzt az akkugyárra, de nem költi el a környezetre és az emberekre.

A súlyosan vízhiányos Debrecenbe telepíteni a legvízigényesebb iparágnak számító akkumulátorgyártást önmagában felér egy előre megfontolt szándékkal elkövetett környezetikatasztrófa-okozással. De persze nem érik be ennyivel, ha választani kell, a környezeti fenntarthatóság szempontját gondolkodás nélkül megint alárendelik az akkumulátorgyártásnak; ezt láttuk egyébként az összes többi akkumulátorgyár esetében is. És persze mindezt miért? ‑ érdemes feltenni a kérdést. Most már önök is nyilván tudják, mert a számok nem hazudnak. Az eddig jóval ezermilliárd feletti támogatással segített akkumulátorgyártás végül nemhogy hozna a konyhára, hanem visz onnan, méghozzá elég brutálisan, ugyanis a legfrissebb számok szerint 51 százalékkal esett vissza az akkumulátorgyártás a tavaly decemberi adatokat nézve az egy évvel korábbihoz képest. Ennyit a nagy, jövőbelátó gazdasági stratégiájukról.

De ugye, nemcsak a pénzt, mindannyiunk közpénzét nyeli el az akkumulátorgyártás, hiszen mint mondtam, óriási pénzekkel támogatták ezt az adófizetők zsebéből, hanem elnyeli az energiát és elnyeli a természeti erőforrásokat, konkrétan Magyarország víztartalékát, Debrecen környékén konkrétan a lakosság vizét is el fogja nyelni. Kérdezem tehát, hogy mikor látják már be végre, hogy Magyarország szűkös vízkészleteinek a természet és a lakosság igényeit kéne szolgálni, és nem az akkumulátorgyárakét. Nagy érdeklődéssel várom válaszát.