Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A magyar egészségügyi ellátórendszer egyik legérzékenyebb pontja a súlyos betegek gyógyszerhez való jutásának a kérdése. Így az egyedi méltányossági eljárás az elmúlt években lehetőséget biztosított arra, hogy azon betegek is megkaphassák a számukra szükséges, de még a magyar támogatási rendszerben nem elérhető gyógyszereket, akiknek az élete vagy életminősége ezt megkívánja.

A kormány javaslata alapján ezt a feladatot 2025-től a Batthyány-Strattmann László Alapítvány látja el a NEAK, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő helyett. Az alapítványnak egyébként, ennek az új alapítványnak február 14-én el kellett volna kezdeni a kérelmek befogadását, a működését, de ez nem történt meg. Sem az érintett betegek, sem a gyógyszertárak, sem az orvosi szakma nem kapott érdemi tájékoztatást arról, hogy az új eljárásrend pontosan hogyan és milyen ütemben fog zajlani. Különösen probléma ez azért, mert ahogyan számomra az érintettek jelezték, van, hogy a gyermeküknek egyedi ügyben kérelmezett gyógyszertámogatására a NEAK több mint három és fél éve nem válaszol, így számukra az új rendszer további késlekedése elfogadhatatlan lenne.

Ez a bizonytalanság különösen aggasztó annak fényében, hogy évente várhatóan 18-20 ezer beteg fog ilyen támogatást igényelni mintegy 50 milliárd forint értékben. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete, valamint a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság is jelezte, hogy sem az alapítvány döntési mechanizmusáról, sem az elszámoltatás rendszeréről nem áll rendelkezésre semmilyen információ. A patikák számára például továbbra sem világos, hogy milyen módon kapják meg a támogatott gyógyszerek után járó összeget az alapítványtól. Ha a pénzügyi és eljárási rendszer nincs megfelelően kidolgozva, súlyos ellátási problémákhoz vezethet, a gyógyszertáraknak nem lesz fedezete az érintett gyógyszerek beszerzésére, a betegek pedig elérhetetlenné váló készítményekkel szembesülhetnek.

Egy ilyen kritikus probléma, azt gondolom, nagyon fontos, különösen, hogy ha a tavalyi évben még a társadalombiztosításba befogadott készítmények utáni állami normatíva patikák részére történő kifizetésével is probléma volt. Azt gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás biztos, hogy nem megengedhető. Ez a fajta fejetlenség azonnal orvosolandó. A jelenlegi helyzet nemcsak a súlyos betegek jogbiztonságát ássa alá, hanem az egészségügyi rendszer átláthatóságába, valamint működésébe vetett közbizalmat is.

Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat: miért nem kezdte meg a működését időben a Batthyány-Strattmann László Alapítvány, és milyen lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megindulhasson ez az alapítványi működés? Hogyan biztosítják, hogy a betegek ellátása a késlekedés ellenére is zökkenőmentes maradhasson, és senki ne maradjon életmentő gyógyszer nélkül? Milyen garanciák vannak arra, hogy az új rendszerben a támogatási döntések átláthatóak lesznek? Mit javasol annak a családnak, amely már három és fél éve vár arra, hogy végre támogatást kapjon a gyermeke? Várom megtisztelő válaszát.