Jakab Péter (független)

JAKAB PÉTER (független): Köszönöm a szót. Képviselőtársak! Szóval, húzzunk el Romániába? Hát, ezt mégis hogyan képzelik?! Önök az elmúlt 14 évben szétlopták a hazánkat, szétverték az egészségügyet, az oktatást, elárasztottak bennünket külföldi vendégmunkásokkal, és most azt mondják, hogy ha valakinek ez nem tetszik, az húzzon el innen. Ezt mégis milyen alapon teszik? Tudják, az a baj, képviselőtársak, hogy itt az önök biztatása nélkül is tömegével mennek el a magyarok, mert nincs mire maradni.

(17.50)

Vagy azt gondolják, hogy itt a 4 milliós munkáshitel majd annyira vonzó lesz? A 17 éves gyereket a trafikba nem engedik be, de a 4 milliós hitelt a nyakába varrnák! Persze közben meg a gyár, amelyik alamizsnáért foglalkoztatja a magyart, az nem 4 milliós munkáshitelt kap önöktől, hanem 64 millió forint vissza nem térítendő támogatást, munkahelyenként, 64 millió forintot! És ezért a pénzért cserébe még csak annyit sem várunk el, hogy legalább emeljék már meg a dolgozó bérét, hogy ne haljon éhen. Sőt, ha egy magyar panaszkodik, azon nyomban kirúgják, aztán felvesznek a helyére egy filippínót.

Önök meg itt sopánkodnak, hogy jaj, hát csökken a fogyasztás, egyre kevesebbet vásárolnak a magyarok, csökken az adóbevétel. Hát persze, mégis miből költsenek a népek? Örülnek, ha kifizetik a hiteleket meg a számlákat. Nincs másra pénz.

Mi lenne az önök válasza erre? Azt gondolná az ember, hogy ha már a multiknak jut ennyi pénz, akkor talán jut pénz a magyarokra is. De nem! A magyarok mit kapnak? Inflációkövető adóemelést. Gratulálok! Vagyis még több bőrt akarnak lehúzni az emberekről.

Már most mondom, hogy mi lesz ebből. Az árak megint emelkedni fognak, az emberek még kevesebbet fognak vásárolni. Ha az emberek még kevesebbet vásárolnak, akkor értelemszerűen kevesebbet kell termelni. Ha csökken a termelés, akkor pedig munkahelyek szűnnek meg. Ugye, tudják, képviselőtársak, hogy mi lesz ennek a vége? Ugye, tudják? Csőd. Amit kínai hitelekkel ideig-óráig még el lehet palástolni, de elkerülni nem lehet. Maximum akkor, ha leváltjuk önöket, és egy teljesen új pályára állítjuk a magyar gazdaságot.

Ha én lennék a miniszterelnök, tudják, mit csinálnék? Én nem a tőkeerős multiknak adnék munkahelyenként 64 millió forint vissza nem térítendő támogatást, ahogy azt Orbán teszi, hanem a magyar dolgozóknak. Nem puszira, teszem hozzá, hanem, igen, elvárásokkal. Igen, barátom, itt van ez a 64 millió forint, komoly pénz; ezt a pénzt most nem a kínai akkumulátorgyár fogja megkapni, hanem megkapod te. Csinálj belőle egy jó vállalkozást, teremts munkahelyet! Ebből a pénzből emeld meg a dolgozódnak a fizetését, hogy ne kelljen elmennie külföldre; a maradékból fejlessz, bővíts, modernizálj! Képviselőtársak! Így is lehetne csinálni, de önök az elmúlt 14 évben pont az ellenkezőjét tették. Legatyásították a magyart, de teljesen! Ez az igazság!

Igen, a válságkezelés nulladik lépése a kormányváltás. Minél hamarabb történik meg, annál gyorsabban talpra állítjuk az országot. Minél később, annál lassabban, annál nehezebben.

Szóval, azt javaslom, és legfőképp a TISZA-nak, hogy ne várjunk 2026-ig. Az ellenzék igenis fogjon össze, és állítsuk talpra az országot! Én készen állok. Többiek? Maradok a nép pártján.