Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Miniszterelnök úr, ön hét hónappal ezelőtt itt az Országházban azt mondta nekem, hogy a gyermekvédelmi rendszer pénzügyi áttekintése nem aktuális, de erre sort kell keríteni. Én azt érzem, hogy így a kegyelmi botrány évének végére igenis aktuálissá vált.

A Menhely Alapítvány kutatása szerint a 40 év alatti budapesti hajléktalan emberek fele a gyermekvédelmi rendszerből kerül ki az utcára. Az önök Állami Számvevőszékének jelentése szerint betöltetlen álláshelyek vannak a gyermekvédelmi rendszerben, alacsonyak a fizetések, rossz az ellátás, nem kapják meg még azt a pénzt sem a gyerekek a rendszerben, ami járna nekik. A zárszámadásban elfogadott törvény szerint pedig tavaly a második legrosszabbul kereső állami szakma a gyermekvédelmi dolgozók szakmája volt.

Miniszterelnök úr, az én anyám a gyermekvédelemben dolgozta le az egész életét, egyedül nevelt föl. Végigkövettem az ő pályáját, és most is találkozom az ő volt munkatársaival, akik elmondják azt, hogy nehéz helyzetben vannak. Ezek olyan emberek, akik az egész életüket, a hivatásukat ezért az országért és ezekért a gyerekekért dolgozták végig. Ezekben a történetekben iszonyatosan sok olyan pillanat van, amit apaként is és mindannyian meg tudunk élni, és iszonyatosan sok olyan pillanat van, amiért nekünk, képviselőknek, akikre rábízták ezt a rendszert, tennünk kell.

Úgyhogy igazából három kérdésem lenne miniszterelnök úrhoz. Az első kérdésem az lenne, hogy lesz‑e béremelés a gyermekvédelmi dolgozóknál. A második kérdésem az, hogy azt az 1500 forintot, ami ma reggelire, ebédre és vacsorára jut még a legutóbbi hírek szerint is a gyermekvédelmi rendszerben, megemelik‑e, illetve azt az összeget, ami a zsebpénzre jut a gyermekvédelmi rendszerben, megemelik‑e, már csak azért is, mert szerintem mindannyiunk gyerekei több zsebpénzt kapnak, mint amennyit a gyermekvédelmi rendszerben lévő gyerekek. Köszönöm a válaszát előre is. (Taps a Párbeszéd soraiból.)