Kanász-Nagy Máté (LMP)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy év vége felé közeledve érdemes áttekintenünk, hogy mi történt a szociális ágazatban Magyarországon, mi történt a gyermekjólét és a gyermekvédelem terén, annál is inkább, mert az év eleji botrány után a kormány kijelentette, hogy meg kell erősíteni a gyermekvédelmet, meg kell erősíteni a szociális rendszert. Azt gondolom, érdemes megnézni, hogy ez sikerült-e.

Kezdjük azzal, hogy mennyit keresnek a rendszerben dolgozó szakemberek, kollégák. Jelenleg Magyarországon a nemzetgazdasági átlagbér bruttó 636 ezer forint felett van, ehhez képest ‑ és itt a KSH információit közlöm ‑ a szociális dolgozók alig keresik ennek több mint a felét, ez bruttó 347 ezer forint, óriási tehát a lemaradás. De akkor is jelentős a lemaradás, ha a Rétvári Bence államtitkár úr által idézett számokat mondjuk; ez alapján is a szociális dolgozók csupán a nemzetgazdasági átlagbér alig több mint 70 százalékát keresik, holott azt gondolom, jóval, de jóval magasabb összeget érdemelnének, mint egyébként az átlag.

Közel százezer kollégáról van szó, és múlt héten, amikor a felelős tárca vezetőjét, Pintér Sándort meghallgatta a Népjóléti Bizottság, akkor a miniszter úr úgy fogalmazott: az életpályamodell kidolgozásáról lehet szó, de bevezetéséről egyelőre biztosan nem. És látjuk a jövő évi költségvetés számait: valóban nem lehet szó érdemi béremelésről, valóban nem kapnak jövőre sem megbecsülést a kollégák. Teljesen érthetetlen ez, hiszen ha megnézzük a többi ágazatot, az egészségügyben történt jelentős béremelés, persze ott is vannak még hiányok; az oktatásban történt valamekkora béremelés, óriási hiányok maradtak ott is; de a legnagyobb a hiány a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szektorban, ahol mind a mai napig és jövőre is elmarad ez az érdemi béremelés, elmarad az életpályamodell bevezetése. Szeretném megkérdezni, ez hogyan lehetséges, miért nem akarják beemelni a szociális dolgozókat az életpályamodellbe, miért hagyják őket a közalkalmazotti bértáblában, aminek ismerjük a viszonyait: a közalkalmazotti bértáblát befagyasztották, és itt legfeljebb a garantált bérminimum növekedése miatt számíthatnak valamekkora emelésre a kollégák, de azt gondolom, ez elégtelen.

De menjünk tovább, nézzük meg, mi történt a kórházakban, és ha a gyermekvédelemről beszélünk, a kórházakban hagyott csecsemőkről kell beszélnünk. Ugyanis tudjuk azt, hogy korábban 50-100 csecsemő volt átlagban a kórházakban, akiket otthagytak, magukra hagytak, de ősz elején jött a hír, és ez a Belügyminisztérium közlése volt, hogy 280-300 főre emelkedett ez a szám.

(11.10)

Én magam is közérdekűadat-kérést nyújtottam be a tárcának. Szerettem volna megtudni, hogy mi okozta ezt a jelentős növekedést. A tárca hivatalos válaszában azt közölte, hogy nem adatkezelők, tehát nem rendelkeznek adattal. Egyébként az OKFŐ ugyanezt mondta az adatkérés után.

De a múlt héten Pintér Sándor miniszter úr elárulta, hogy megvan a szám, és helyettes államtitkára is ‑ szintén a Népjóléti Bizottságon történt ‑ arról számolt be nekünk, hogy megvannak az adatok, sőt azt is elárulta, hogy bizonyos vármegyékre jellemző ez a jelentős növekedés, néhány vármegye okozza a kiugró növekedést. Szeretném megkérdezni másodszorra, hogy ha megvan a szám, ha rendelkeznek az adattal, akkor miért mondták azt egy közérdekű adatkérésre, hogy nincs adat, hogy nem adatközlők. Kérdezem: ez jogilag rendben van? Tehát van közérdekű adat a birtokukban, és azt közlik, hogy nincsen, mintha el akarnák titkolni ezt a számot. Szerintem ez helytelen, szerintem ez probléma, és a közvélemény jogosult arra, hogy tisztán lásson ebben a kérdésben. Szeretném, ha kiadnák ezeket az adatokat, hiszen rendelkeznek vele, és néhány hónappal ezelőtt ki is adták ezeket az adatokat.

Végül, de nem utolsósorban egy harmadik példát is szeretnék említeni, ami számomra, számunkra szintén nagyon fontos volt a korábbi időszakban is. Az ápolási díj emeléséről beszélek, az otthongondozók, otthonápolók megbecsüléséről. Ha megnézzük, jelenleg az alapösszegű ápolási díj idei évi összege nem éri el a bruttó 50 ezer forintot, holott a minimálbér összege bruttó 266 800 forint. Azt gondolom, hogy az otthonápolás munka, és mindenki, aki munkát végez ‑ márpedig ez egy nagyon-nagyon fontos munka ‑, az legalább a minimálbér összegében kell hogy részesüljön, a minimálbér összegét kell számára biztosítani. Ezzel kapcsolatban Pintér Sándor korábban úgy fogalmazott, hogy egyébként a tárca gondolkozik ezeken a javaslatokon, az emelésen, de ez mind a mai napig nem történt meg, és a jövő évi költségvetésben sem látjuk.

Mi erre a magyarázat? Miért nem akarják megbecsülni azokat, akik otthon gondozzák felnőtt hozzátartozójukat, szeretteiket? Köszönöm szépen, erre várom válaszát.