Soltész Miklós (KDNP)

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Asszony! Ezt a beszédet az 1950-es években is elmondhatta volna ön, akár Marosán György, akár pártelnökének bizonyos felmenői, Apró Antal, vagy akár Rákosi Mátyás szájából is hallhattuk volna ezeket a beszédeket vagy gondolatokat. (Dr. Vadai Ágnes: Védik a pedofil papokat! Ez az igazság!) Ugyanaz a gyűlölet vezérli önt az egyházakkal szemben, egyházi vezetőkkel szemben, a hívőkkel szemben, a keresztény és más felekezetekhez tartozókkal szemben (Dr. Vadai Ágnes: Óh!), mint ami vezérelte annak idején az önök elődeit. (Arató Gergely: Mi védjük…. akiket ti elárultok…) Nem véletlen, hiszen két kapocs is van önök között: az egyik személyi, és egyben persze anyagi előnyöket is jelentett önöknek évtizedeken keresztül; a másik pedig az ideológiaelőd folytatása.

Tisztelt Képviselő Asszony! Amit ön itt elmondott, hála Istennek azt, hogy ki kerül pokolba meg ki nem, nem ön dönti el. (Dr. Vadai Ágnes: Már eldőlt…) Persze, amit folyamatosan mond, mi folyamatosan szégyelljük magunkat így, hogy ön kéri. Én azt gondolom, ha itt körbenézek a kormánypárti képviselők körében, így, hogy ön mondja, mindannyian tényleg szégyelljük magunkat. (Dr. Vadai Ágnes: Van is miért!)

De egyébként szerintem egy kicsit el kéne önnek gondolkoznia azon, illetve a DK-nak el kéne gondolkodnia, hogy az a gyűlölet, amit önök egyébként úgy általában a társadalom irányában éreznek ‑ és nemcsak éreznek, hanem tesznek is, tettek is ‑, ez odáig vezeti önöket, hogy a baloldal vezető pártjából a DK most már épphogy a megkapaszkodók pártján van. (Dr. Vadai Ágnes: Ne erről beszéljen, államtitkár úr, hanem a pedofil papokról, arról beszéljen!) Tehát a választ…