{"cycle": 42, "id": "132-70", "date": "2024-11-29", "ulnap": 132, "seq": 70, "speaker": "Dr. Lukács László György (Jobbik)", "p_azon": "l042", "faction": "Jobbik", "kind": "vezérszónoki felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/9997 Magyarország Alaptörvényének tizennegyedik módosítása T/9998 Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény módosításáról és a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény módosításáról", "iromany": "T/9997 · T/9998", "duration_s": 623, "position": null, "chars": 10268, "paragraphs": ["DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én részletesebben a legfőbb ügyészre vonatkozó alaptörvény-módosítással szeretnék foglalkozni, hiszen abból rajzolódik ki talán az elmúlt napoknak az a, mondjuk úgy, hogy az igazságügyet érintő eseménysorozata, amely, bár nem mondom, hogy új fejezetet nyitott a magyar demokráciában, de azért mégis meglepő, hogy az Igazságügyi Bizottság olyan dolgokat vállalt magára, amelyeket nem kellene magára vállalni. Ez kezdődött azzal, ami talán még nem is oda tartozik, de az ügyvédek kirendelésével, a kirendelt ügyvédi díjakkal kapcsolatos volt, majd jött a két alaptörvény-módosítás, amely másik két igazán fontos, a jogrendünkben mégiscsak sarokkőként megállapított legfőbb ügyészi és az alkotmánybírákkal kapcsolatos módosítás.", "Mindegyik törvényjavaslatot úgy érdemes vizsgálni és az alaptörvény-módosítást is, hogy ennek mi az időszerűsége, van‑e rá most szükség, mi indokolja. Tehát, van‑e egy olyan kiemelt társadalmi vita, van‑e egy olyan szakmai vita, vagy létezik‑e egyáltalán olyan szakmai vita, amely indokolttá teszi azt, hogy a legfőbb ügyész megválasztásával kapcsolatosan, egyáltalán a szóba jöhető jelöltekkel kapcsolatosan valamilyen lépéskényszerben van a törvényhozó.", "Az a helyzet, hogy ilyen vita nincs, tehát nem ismerünk az elmúlt időszakban olyan vitát, olyan szakmai kritikát ‑ 2010-ben volt talán utoljára erről vita az Alaptörvény akkori megfogalmazásakor ‑, amely a legfőbb ügyész jogállásával, választásának módjával, az ő jogrendszerben betöltött helyével volt kapcsolatos. Tehát egy precedens nélküli, vita nélküli, mondjuk úgy, hogy idő előtti vagy teljesen időtlenül bejövő javaslattal nézünk szembe a legfőbb ügyésszel kapcsolatban.", "Márpedig az világosan látszik, hogy akkor, amikor egy fajsúlyos törvényjavaslattal állunk szemben, hiszen mégiscsak az Alaptörvényt kívánja módosítani ‑ ami azért nem mindennapi, bár önöknél már elég gyakori eset ‑, akkor kifejezetten szükséges, hogy mi az a társadalmi vita vagy szakmai indok, ami megalapozza az egyébként gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvény módosítását. Mi úgy látjuk, hogy nem volt olyan különös méltánylást igénylő vita és egyelőre társadalmi igény sem, hogy ezen a téren változtatni kellett volna.", "Társadalmi vita a legfőbb ügyész szerepével kapcsolatban van, hiszen az a szemünk előtt látható, hogy a legfőbb ügyész korábbi politikai szerepvállalása vagy az ügyészségnek mint nyomozó hatóságnak az irányító és az őket illető vagy őfölöttük lévő utasítási lehetőség mindig egy politikai árnyat vet az ügyészségre. De amióta az ügyészség így működik, illetve az ügyészség az 1990-es évek változása után így működött, ez jellemzően mindig visszatérő politikai vita. De ezt a politikai vitát szakmai érvek ritkán követték, és ritkán alapozták meg azt, hogy a legfőbb ügyész státuszához hozzá kellene nyúlni.", "Mi ezt úgy látjuk ‑ és a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyébként következetesen rendpárti és a törvényes rend oldalán áll ‑, hogy bár politikai aggályok rendkívül sokszor merülnek fel a legfőbb ügyésszel kapcsolatban, de az ügyészi szervezetrendszer próbálja a saját szervezetrendszere szerinti, a hivatás ethosza szerinti küldetését betölteni, megtestesíteni azt a közvádlói, azt a bűnüldözői szerepet, amelyet az Alaptörvény és az amögött rejlő társadalmi konszenzus mégiscsak ráró. Tehát egy olyan vita, amely a legfőbb ügyésszel kapcsolatos, inkább politikai síkon értelmezhető, és nem azon a jogi síkon, ahova most önök terelték.", "(11.20)", "Álláspontunk szerint kifejezetten fontos egy ilyen szakmai szervezetnél ‑ hiszen mégiscsak a legfőbb nyomozó hatóság és a nyomozó hatóságoknak mint a rendőrségnek vagy más nyomozó szerveknek az irányítását végző szervezet ‑ rendkívül fontos, hogy ennek a csúcsán egy szakmailag beágyazott, a szakmát teljes egészében ismerő személy álljon. Tehát egy nagyon egyszerű, logikus példával élve, a hasonló feltételek mellett működő rendőrségnél például szóba sem kerülhet, hogy felső rendőri vezető legyen az, akinek nincs egyébként a rendőri állományhoz, a testülethez köze, és egy teljesen kívülről érkező szereplőként annak a tetején álljon. Ennek talán az egyik legjobban megmutatkozó és elvetélt kísérlete volt önöknél, amikor a NAV élére azt a Tállai Andrást tették, és hivatalosan a NAV-nak a vezetője lett, aki államtitkár, és a NAV-val kapcsolatban legfeljebb mint könyvelő állt viszonyban, és nem volt a NAV- nak sem nyomozói, sem más köztevékenységével kapcsolatban szakmai tapasztalata. A modell nem is működött. Önök fogták és visszatették a szakmai vezetőket az élére, vagy akár Tállai András alá; aztán már utána ettől a működési módtól is egy kicsit hátrébb léptek, ami a szakmaiságot garantálta.", "Az ügyészségnél a legfontosabb elv, amit le kell szögeznünk, hogy valaki azért legfőbb ügyész, és úgy helyes, hogy legfőbb ügyésze a szervezetrendszernek, mert számottevő ügyészi múlttal rendelkezik, ismeri a mögötte dolgozó, alatta dolgozó kollégáknak a mindennapjait, a problémáit, azt a fejlődést, amit a szakmában betöltöttek; azt a jogfejlődést, amit az ügyészség végigjárt a feladatellátása során. És ezt mind egymaga testesíti meg, és ezen az erős talapzaton állva vezeti, irányítja az ügyészséget, ezen az alapon állva képviseli az ügyészség álláspontját például a parlamentben, amikor interpellációban kérdezzük, és egyébként szakmai kérdésekre kell szakszerűen válaszolnia, és nem politikai debattőrként és politikai szereplőként kell helytállnia.", "Emlékszünk azokra a régebbi vitákra, talán a 2007 körüli időszakban volt, amikor a legfőbb ügyésznek és az ügyészségnek az alkotmányos helyzetével kapcsolatosan élesebb vita volt. Akkori megfogalmazások már mutattak jelet arra, amit az alaptörvénybeli módosítás megtestesít, miszerint a legfőbb ügyész vonatkozásában különösen fontos, hogy a megválasztása kétharmaddal történjen, és hogy az ügyészek közül lehessen megválasztani. Ezt a 2010 utáni Alaptörvény és alkotmányozás meg is testesítette. Hozzáteszem, a Fidesznek akkor nagyon helyesen az volt az álláspontja ‑ és ez az Alaptörvény mostani szelleme is ‑, hogy az a személy, aki az ügyészséget vezeti, és annak a helyettesei az ügyészek közül kerüljenek kiválasztásra. Nem látunk olyan indokot, amely meg kellene hogy változtassa ezt. Ebben egy hosszú, kiérlelt közjogi vita volt, amelyben egyébként pró/kontra részt vett az akkori legfőbb ügyész, dr. Kovács Tamás, illetve azok, akik az ő kritikusai voltak, sőt még azok a fideszes gondolkodók is, akik az Alaptörvénynek a jelen formájában való tető alá hozását ‑ ha ilyen pongyolán lehet fogalmazni ‑ végezték el, és mégiscsak egy viszonylag szilárd intézmény lett, függetlenül a politikai vitáktól, a Legfőbb Ügyészség és a legfőbb ügyész alkotmányos helyzete.", "Az egyébként talán felmerülhetne, és bár ez egy hosszabb vitára adna okot, hogy ha változtatunk a legfőbb ügyészen, akkor miért nem változtatunk olyan módon a megválasztásában ‑ és erre is voltak korábban próbálkozások ‑, hogy egyfajta jelölőbizottság legyen, amely az ügyvédi kamarából, az Országos Bírói Hivatalból, illetve az Ügyészek Országos Egyesületéből egy-egy taggal jelölőbizottságként alkalmas jelölteket állítana, mely jelöltekről egyébként akár ‑ és el lehetne ebbe az irányba is menni ‑ a köztársasági elnök javaslatára vagy a parlament kétharmaddal szavaz, vagy ‑ ez is egy valid vita ‑ egyenesen a köztársasági elnök, a parlament bevonása nélkül választja és jelöli ki ezt a személyt. Tehát ha megnyitnánk azt, hogy a legfőbb ügyész személyével, választhatóságával, a hozzá fűződő kritériumokkal milyen opcióink vannak, akkor ez lenne az egyik vita, ahova vissza kellene lépni eddig a pontig, és nem oda, hogy csak azt határozzuk meg, hogy egyébként nem kell az ügyészségi szervezetrendszerből érkeznie.", "Azzal ugyanis, hogy ebbe az irányba elmentünk, ismételten egy politikai vitát nyitottunk meg, azaz kire és milyen indokból készül a mostani szabályozás. És azt kell hogy mondjuk, hogy megint valamilyen személyes indok van benne, valamilyen politikai taktikázás, hiszen ha nem így lenne, akkor ennek lett volna egy társadalmi egyeztetése, egyeztettek volna a hatalmi ágakban részt vevő személyekkel, egyeztettek volna a jogi területen lévő akár ügyvédi kamarákkal, egyeztettek volna a közjegyzőkkel vagy akár a rendőrséggel, bárkivel, aki érintett abban, hogy miként működik az ügyészség, és a legfőbb ügyésznek mi a szerepe. De erről szó sem volt. Tehát joggal feltételezi ‑ és ezen ne haragudjanak meg, joggal feltételezi ‑ a közvélemény, hogy itt megint valaki valami rosszban sántikál, és megint valamilyen trükk van benne, ami egyébként lerontja az összes ilyen alaptörvény-módosításnak a felhatalmazását, illetve a mögötte álló erőt, és az emberek konszenzusa sem vélelmezhető már lassan mögé, hiszen egy bizottsági javaslatként hozzuk be, mindenfajta előkészítés nélkül.", "Így hát azt le kell szögezni, és álljon itt konklúzióként ‑ és szerintem mindenképpen fontos, hogy ez elhangozzon a vitában, ha másért nem, a jövő szempontjából ‑, hogy nincs olyan társadalmi vita, nem is volt olyan vita, amely indokolttá tette volna ezt a változtatást. Szakmailag az tűnik helyes álláspontnak, ami a jelenlegi alaptörvényi szabályozás, azaz hogy a legfőbb ügyész és annak helyettesei az ügyészség köréből kerüljenek ki, tehát számottevő tapasztalattal rendelkezzenek, ismerjék azt a szervezetrendszert, amelynek a vezetésére vállalkoznak, és tudják, milyen az ügyészi munka. Ez erősítheti meg az ügyészségbe vetett közbizalmat, ami azért fontos, mert a nyomozó hatóságokkal szemben időről időre felmerülő politikai támadásokat egyedül a szakmaiság beton- vagy gránitszilárdsága tudja ellensúlyozni. Minden egyes ezzel ellentétes lépés, amilyen a mostani alaptörvény-módosítás is, ezt a közbizalmat ássa alá, aminek pedig a most megromlott közéleti viszonyok között tragikus következménye lehet.", "Mi azt javasoljuk, hogy ezt a jelenlegi alaptörvény-módosítást ebben a formájában ne szavazzák meg a kormánypártiak, legyen inkább szélesebb körű vita. Ha önök nyitottak arra, hogy a legfőbb ügyész státuszát újratárgyaljuk, akkor ebben lehet egy széles vita után esetleg változás, de ebbe sokkal több embert kell bevonni. Köszönöm szépen."]}