{"cycle": 42, "id": "131-52", "date": "2024-11-28", "ulnap": 131, "seq": 52, "speaker": "Dr. Hiller István (MSZP)", "p_azon": "h026", "faction": "MSZP", "kind": "felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita folytatása és lezárása T/9894 Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről", "iromany": "T/9894", "duration_s": 1395, "position": null, "chars": 15953, "paragraphs": ["DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő asszony! Képviselő urak! Tisztelt Államtitkár Urak! A jövő évi költségvetés tervezetében én az oktatás és a kultúra helyzetét kívánom megvizsgálni, összehasonlítani és erről véleményt mondani, véleményt alkotni. A költségvetés számok sokasága, egymás mellé tett táblázatok, de aki értően tudja olvasni, annak ki kell hogy rajzolódjon egy szándék, egy politikai akarat, hiszen minden kormány célkitűzését, saját filozófiáját leginkább a költségvetés az, amely bemutatja, hiszen ez tartalmazza, hogy a választópolgárok felhatalmazásából milyen célokra mennyit szán.", "Hallom és olvasom, hogy ez a béke költségvetése. Ha a béke költségvetése, az nekem jó hír, mert ahogy a régiek mondták: „amikor hangosak a fegyverek, hallgatnak a múzsák”, de amikor béke van, akkor nyilván inkább a múzsákat halljuk. Azt szeretném végiggondolni, hogy kirajzolódik‑e ebből a költségvetésből egyfajta társadalompolitika, egy olyan vízió, egy olyan szándék, egy olyan akarat, amelyik bemutatja, hogy az önök kormánya hogyan vélekedik arról az országunk sorsát ‑ gondolom, ebben közösek vagyunk ‑ meghatározó kérdésről, hogy milyen a gyermekeink, az unokáink oktatása. Hogyan készítjük őket a jövőre? Egyáltalán mit tudunk erről a jövőről, és hogy az országunk kultúrája, identitása, önazonosság-tudatának legfontosabb része a költségvetésből hogyan részesedik?", "Először az önök fejébe is szeretném betenni, hogy az oktatás egy olyan ügy, amikor a jelenben a jövőről döntünk, következésképpen jól kell tudni modellálni a jövőt, mert különben olyasmit nyújtunk a gyermekeknek, ami nem alkalmas arra a korra, amikor ők felnőttek lesznek. Ez nem egyszerűen filozófiai kérdés, ez az egész kiindulópontja, és a költségvetésben az oktatás fejezetnek ezt kell tükröznie. Azt kell tükröznie, hogy mennyi pénzt szánnak, szánunk oktatásra. De ez nem egyszerűen csak a 2025-ös év pénze, hanem az a pénz, amit azokra a gyermekekre szánunk, akiknek egyébként tizen-, huszonév múlva köszönt be a felnőttkoruk, és viszik a vállukon ezt az országot, és én itt súlyos problémákat látok.", "De mielőtt a problémákról beszélnék, és vitára hívnám önöket ‑ ezen érdemes vitatkozni ‑, Földi képviselő úrnak szerintem fontos mondatai voltak. Történetesen megragadott engem az, hogy ha a költségvetés vitája csupán abból áll, hogy a kormánypártiak leírt papírokból dicshimnuszokat mondanak, az ellenzékiek meg leírt papírokból csak szidni tudják ezt az egészet, akkor ez valójában nem törvényhozás. Ehhez nem kell képviselőnek lenni, ehhez nem kell az emberek bizalmát kérni, hogy egy leírt papírból a másikat szidd, vagy éppenséggel dicsérd. Olvasni azért nem árt hozzá, de ehhez azért gondolkodni nagyon sokat nem kell.", "Ezért én azt az utat választottam, hogy elmondom, hogy mi az, amivel egyetértek, és mi az, amivel nem értek egyet. Szerintem helyes dolog, hogy betartják a szavukat, és a magyar közoktatásban emelik a pedagógusok bérét. Racionális döntés, nem is nagyon lehetett már tovább halogatni. Ebben a vitában, melyet éveken keresztül folytattunk, én mindvégig azon az állásponton voltam ‑ most is azon vagyok ‑, hogy a magyar pedagógus bérét, béremelését a magyar központi költségvetésnek kell állni; nem Brüsszelnek, nem Washingtonnak, nem Moszkvának, senki másnak, a magyar központi költségvetésnek.", "Szeretném önöket emlékeztetni, hogy éveken keresztül azért nem emelték a pedagógusok bérét, mert azt mondták, hogy Brüsszel nem ad pénzt. Nagy nehezen csak sikerült elfogadni, hogy a helyzet tarthatatlan, és az az álláspont is tarthatatlan, hogy az Európai Uniótól teszik függővé a magyar pedagógusok béremelését. Így aztán nagy nehezen, de azért csak sikerült, és döntő többségében is meghatározó arányában a magyar központi költségvetés fedezetével egy többéves béremelési projektet állítottak elő ‑ kívánom, hogy végigcsinálják ‑ és csekélyebb mértéke az, amelyik európai uniós forrásból származik, később azt is igazából kompenzálni kell. Ez szerintem, hogy a pedagógusok béremelését látom ebben a költségvetésben, ez helyes. Tartalmilag elfogadom, csinálják meg!", "(13.20)", "Vannak azonban olyan dolgok, amelyek a számok mögött vannak, a költségvetési törvény szellemiségéről árulkodnak, amelyeket nem egymást követő sorokból lehet összeszedni, hanem különböző helyeken érdemes az összehasonlítást megtenni. Ez talán a nehezebb, mint ha kiválasztok 15 sort, és azt összehasonlítom a tavalyi 15 sorral. Erről akarok beszélni.", "Először az oktatás, a közoktatás, felsőoktatás, szakképzés dolgáról. Egyébként valljuk meg, hogy ilyen, hogy közoktatás meg felsőoktatás igazából a mi szakmai fogalmaink szerint létezik. Ha egy magyar gyermeket nézünk, aki 6-7 évesen bekerül az oktatás rendszerébe, előtte az óvodai nevelési rendszerbe, akkor számára ezek a fogalmak nem jelentenek semmit. Az a lényeg, hogy kap‑e színvonalas oktatást, nevelést, vagy nem.", "Európában nem példa nélküli, hogy a közoktatás és a felsőoktatás más-más minisztériumnál van. Van, ahol együtt, van ahol külön ‑ zárójel. Szerintem Magyarországon az a helyes, ha az oktatásügynek egy egységes, a kultúrával együttes minisztériuma van. De belátom, hogy a miniszterelnöknek a joga a kormány szerkezetének kialakítása, ettől én ezt még kritizálhatom, így van. Olyat, kérem, azonban nem találnak ‑ majd ha találnak, szóljanak, de nem fognak ‑, ahol a kisiskolások intézményrendszere, történetesen a közoktatás, a Belügyminisztériumhoz tartozik (Dúró Dóra közbeszól.), ilyen nincs. Abban a formában, ahogy itt van, történetesen például az egészségüggyel együtt, olyan nincs.", "Még egyszer: elismerve azt a jogát a mindenkori miniszterelnöknek ‑ mert Magyarországon nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van kormánya ‑, hogy a kormányszerkezetet kialakítsa, szerintem ez egyébként a magyar tanuló diákok számára egy nem megfelelő konstrukció. Nem azt gondolom, hogy a 9 éves magyar diáklány vagy diákfiú azon morfondírozik, hogy melyik minisztériumhoz tartozik az ő területe ‑ nyilván nem erről van szó ‑, de az az érdekérvényesítő képesség, amely egyébként az oktatás színvonalát, a ráköltött pénzt megfelelő helyre teszi, helyezi, ebben szerintem önök tévednek, ez a kormányszerkezet a magyar oktatás ügyét nagyon kevéssé szolgálja.", "Most néhány olyan példát szeretnék hozni, ami az előbb említett célt szolgálja, tudniillik, hogy mit olvasok én ki, milyen víziót az önök oktatásra vonatkozó költségvetéséből. Azért kívánok pontosan fogalmazni, hogy ne fölösleges vitáknak adjak teret. Ezért szeretném, ha azt értenék, amit mondok. Először, a közoktatás esetében a dologi kiadások tekintetében az állami fenntartású intézmények kevesebb költségvetési forrásban részesülnek, mint az egyházi fenntartású intézmények. Nekem nem az a bajom, hogy az egyházi fenntartású intézmények mennyiben részesülnek, és nem is azt kívánom, hogy az csökkenjen. Fordítva! Fordítva! Hogy az állami fenntartású intézmények minimum egy szinten legyenek bármely más, ez esetben az egyházi fenntartású intézmények dologi kiadásaival.", "De ez nem önmagában egy állítás. Tehát kérem szépen, ne azon vitatkozzunk, hogy egyház vagy állam, mert nem erről akarok beszélni. Leginkább egyébként az állam szerepéről kívánok beszélni. Ugyanis ugyanezt a jelenséget látom a felsőoktatásban, ahol az alapítványi formában kiszervezett és azóta így működő magyar felsőoktatási intézmények esetében a költségvetés tartalmaz valorizációt, még pontosabban: a valorizáció korrigálását. Ezt megpróbálom elmondani magyarul, ez az érték-helyreállítás, pluszpénz. Ilyet az állami intézmények nem kapnak. Ez egyébként a magyar állam központi költségvetése.", "Hasonló a problémám a kutatóintézetek kérdésével. Önök most változtatják meg a magyar kutatói hálózat szerkezetét, öt éven belül másodszor. Ezt alapítványi formába helyezik, és ott egy olyan állítást fogalmaznak meg, hogy ha ez meglesz, akkor lesz több pénz, ha nem lesz meg, akkor meg nem lesz több pénz. Tehát nem azt állítják, hogy a magyar kutatásra ne lehetne több pénzt fordítani, hanem hogy akkor fordítanak erre több pénzt, ha az lesz, amit akarnak.", "Itt föl kell vetnem még egy dolgot, amely nagy valószínűséggel ennek a központi költségvetésnek az évében, 2025-ben az önök szándéka szerint meglesz. Nyilvánvalóan nem külön soron szerepel, de azért mégis el kell mondjam, korábbi és későbbi, majdani felszólalásaimat is alátámasztandó.", "A magyar államnak jelen pillanatban az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Zeneakadémia áll rendelkezésére mint felsőoktatási intézmény. Szakmai körökben azt hallani, olvasni, hogy önök a magyar állam fenntartásából ki akarják adni a magyar felsőoktatás egyik ékkövét, a Budapesti Műszaki Egyetemet. Semmilyen módon nem látom se a tavalyi, se az idei költségvetésben, hogy egyébként az, amit tettek a felsőoktatási intézményeinkkel, az színvonalemelést hozott. Hozhatnak nekem ilyen rangsort meg olyan rangsort, én ezt nem látom. Meg egyébként, ha így lenne, akkor majd kérem szépen, hogy árulják el, hogy ha itt minden annyira rendben, és főleg ott van rendben, akkor miért kell valorizáció, illetve valorizációkorrigálás, ami egyébként az állami intézményeknél nincs.", "Néhány konkrét adatot szeretnék hozni, ha már költségvetésről beszélünk, hogy hogy néz ki ez a valóságban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egy meghatározott tanszékén ‑ szerintem mindannyian pontosan értik, hogy miért nem nevezem meg a tanszéket ‑, elmondom, hogy mennyit keresnek az oktatók, értelemszerűen diplomával rendelkező, esetenként tudományos fokozattal, minimum két idegen nyelv birtokában, akik tanítják az egyetemistákat. Egy tanársegéd bruttó 368 ezer forintot kap ‑ bruttó 368 ezer forintot! ‑, egy adjunktus bruttó 420 ezer forintot kap az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kérem szépen, ez így nincs rendben. Semmilyen módon nem látom, hogy az állam a saját állami felsőoktatási intézményeit ugyanolyan szinten kezeli, mint akiket kiszervezett a saját állami tulajdonából és fenntartásából.", "Magyarázzák már meg nekem azt a filozófiát, amikor az állam azt támogatja az oktatás terén, hogy az a jó, ha nem állami vagy! Ezt mondtam a közoktatásban, ezt mondtam a felsőoktatásban, ezt mondom a kutatásban. Ez valami olyasmi, amit idegen nyelven el tudok mondani, de ha ezt elmondom egy németnek, egy olasznak, egy franciának, egy képviselőnek, ez a saját fejével nem fogja ezt érteni, hogy miért jó az állam központi költségvetésében az az állami szándék, hogy egyébként az állam a saját intézményrendszerét kevésbé finanszírozza, mint a nem saját intézményrendszerét. S ha ez csak egy meghatározott politikai vagy ideológiai területen történne, akkor abból lehetne vitát csinálni ‑ tetszik, vagy nem tetszik ‑, de én inkább azt a szemléletet látom, ami sokkal inkább a koherens koncepciót vitatja. Azt ugyanis, hogy önök mintha ezen a területen, ami az országunk életében és jövőjében meghatározó, az oktatás dolgában, az államot inkább kivonni szeretnék, csökkenteni a szerepét; nagyon különböző formákban, más-más területen, inkább másoknak, nem egyvalaminek, másoknak, legyen az alapítvány vagy bármely az előbb felsorolt ‑ inkább csinálja, mint az állam.", "(13.30)", "Szerintem ugyanis önöknek nem megy ez az oktatáspolitika, én azt láttam 15 év alatt, hogy nem tudnak ezzel mit kezdeni.", "Az a helyzet, hogy normál felszólalásban ódzkodom ilyen GDP-összehasonlításoktól, de a költségvetés időszakában azért csak érdemes. Önök az oktatásra 4,4 százalékát fordítják a GDP-nek, az európai uniós átlag 4,9 százalék, és amikor átvették a kormányzást, akkor 5,8 százalékos aránnyal adtuk át. Ez a helyzet. Ezért én azt állítom, hogy nem csak hogy az oktatással mint területtel nem tudnak mit kezdeni, valójában nincsen koherens koncepciójuk arra, hogy mit csináljanak az oktatással ‑ hol ezt, hol azt. Mindenféle intézményeket hoztak létre a felsőoktatásban az elmúlt tíz évben. Ennek csak latin szakos társaim örültek, mert csupa latin elnevezést adtak, senki más nem értette rajtuk kívül. Aztán szép lassan meg is szűntek. De a koncepcióból, hogy mit akarnak vele, csak azt sikerült leszűrni, hogy azt akarja az állam, hogy lehetőleg ne az állam bajlódjon ezzel. Ez most a közoktatásban is folyik.", "Végül a kultúra ügyéről, ami fontosságában legalább ott tart. Aki érti és tudja, hogy a magyarságunk mit jelent, az pontosan érzi, hogy a kultúrával való foglalatoskodás, egyáltalán átérezni, hogy egy magyar embernek mit jelent a kultúra, amivel nem akarom lebecsülni se a kanadait, se a spanyolt, se a norvégot, de ez nekünk kétségkívül sokkal több, mert az önazonosság-tudat elvesztése ennek az országnak a felszámolását jelentené, nem fegyverrel, hanem mással ‑ ezért erre fordítani és nem csak épületekre, az számomra meghatározó.", "Na most, itt hasonlóképpen elég komoly problémákat látok. Kérem szépen, magyarázzák meg nekem, hogy a béke költségvetésében miért csökken a kultúrára fordított összeg. Tavaly nem a béke költségvetése volt, amit elfogadtunk idénre, ez meg a béke költségvetése, de a békeköltségvetésben kevesebbet fordítanak kultúrára, mint a nem békeköltségvetésben. Ez hogyan van? Egészen pontosan 1,8 százalékról 1,6 százalékra csökkentették a kulturális kiadásokat. Most vagy az elnevezés és a retorika az, amiben nem mondanak igazat ‑ az is nagy baj, de ennél már csak az a nagyobb baj, ha úgy gondolják, hogy békében kevesebbet kell fordítani a kultúrára.", "Én ezen belül is a közművelődés helyzetét szinte kritikusnak látom. Az, amit a magyar könyvtárakra, művelődési otthonokra… ‑ megjegyzem, a Magyar Posta hálózata után még mindig a legnagyobb számú intézménye a magyar közművelődésnek van a művelődési házakon, művelődési központokon keresztül, hogy levéltáros kollégáimról ne is beszéljek ‑, az gyalázat anyagi értelemben is és általában a hozzáállás tekintetében. Pedig, tudják, itt olyan összegekről van szó, amelyek nem százmilliárdokat emésztenek föl.", "Végül egyetlenegy kérdés, mert a vitának szívesen állok elébe. Azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, segítsen már nekem, a három, jelen pillanatban állami fenntartásban levő felsőoktatási intézményünknek, az előbb említett Eötvös Loránd Tudományegyetem, amelyik mégiscsak az országunknak, sőt ennek a nemzetnek a legrégebbi alapítású, kontinuus, tehát folyamatosan működő felsőoktatási intézménye; a Budapesti Műszaki és Tudományegyetem ‑ olvassanak néha Tesla-leveleket, ne csak az autókat nézzük, az az ember fiúként arra vágyott, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemnek lehessen a hallgatója, amit önök most ki akarnak adni a magyar állam kezéből -; illetve a Zeneakadémia, amelyik meg Liszt Ferenc nevét viseli, ennek a három intézménynek, a kollégáinknak, az oktatóknak, művészeknek a megfelelő bérrendezésére 10,8 milliárd forint szükséges. Az én információim szerint fél éven belül másodszor vették le a kormány napirendjéről. Ezt nem önnel kívánom megvitatni, államtitkár úr, hiszen nem az ön döntése, de abban kérem, hogy válaszoljon nekem, hogy ön az előbb említett három intézmény bérrendezési összegét látja‑e a jövő évi költségvetésben.", "Összességében az én hozzáállásom, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, a költségvetéshez, nagyon egyszerű ‑ nyilván azokról a területekről beszélek, amihez talán jobban értek és többet foglalkoztam vele, mint általában egy képviselő ‑, nekem az a hozzáállásom, hogy ami jó, arra azt mondom, hogy jó. Ilyen volt a pedagógusbér-rendezés. Őszintén remélem, hogy megcsinálják. Ami meg nem jó, arra azt mondom, hogy van véleményem, és nemcsak kritikát fogalmazok meg, hanem ellenállítást is teszek. Szerintem ez előbbre visz, ez jobb és méltóbb általában egy képviselőhöz meg a Házhoz, mint ha egyszerűen csak szidjuk vagy dicsérjük a költségvetést. Ezért a vitát szívesen vállalom.", "A költségvetést ebben a formában mi nem fogjuk megszavazni. Ugyanakkor, hogy mi a véleményük a számok nyelvén és a koncepció nyelvén oktatásról és kultúráról a következő évi költségvetés tükrében, azt szívesen várom. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiból.)"]}