Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány fölvetésre reagáljak, amelyek, azt gondolom, alapvető fontosságúak az önök előtt lévő jövő évi költségvetésitörvény-javaslat kapcsán.

Gréczy Zsolt képviselő úr, illetőleg korábban Oláh Lajos alelnök úr is úgy fogalmazott, hogy nem reálisak a számok, tehát nem megalapozottak azok az adatok, azok a feltételezések, azok a számok, amelyek az önök előtt lévő törvényjavaslatban szerepelnek. A hivatkozási alapjuk a képviselő uraknak az volt, hogy az elmúlt években sok minden nem úgy alakult, ahogyan azt előzetesen a költségvetés elfogadásakor a kormányzat, illetőleg az Országgyűlés többsége feltételezte.

Először is azt kell elmondjam, ahogy Földi képviselő úr is mondta, hogy legjobb tudásunk szerint készítettük el a költségvetésitörvény-javaslatot. A kormány szándékát, a kormány törekvését az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is minősítette, és az elmúlt években a költségvetés tárgyalásakor mind a két említett, kormánytól független szervezet úgy látta, hogy a benyújtott költségvetésitörvény-javaslat reális.

Az kétségtelenül igaz, hogy sok minden másképp alakult. De ki az, aki 2019-ben látta, hogy 2020-ban egy olyan világjárvány fog végigsöpörni nemcsak Európán, hanem az egész világon, amely Európában mindenütt gazdasági visszaesést eredményez? Ki az, aki 2021-ben előre megjósolta az orosz-ukrán háborút, és megjósolta annak a következményeit? Ki az, aki 2022-ben azt feltételezte, hogy Európa legnagyobb gazdasága, a német gazdaság nemcsak 2023-ban, hanem 2024-ben is gazdasági visszaesést fog elszenvedni?

Az állításom tehát az, hogy az elmúlt években valóban nehéz időszak volt szerte a világban, számtalan esetben felboruló energiaárakkal, növekvő inflációval ‑ 2021-ről 2022-re az Európai Unió átlagos inflációs szintje több mint megháromszorozódott ‑, sok esetben gazdasági visszaeséssel, és igen, az eredetileg tervezetthez képest más költségvetési számokkal.

Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben érték, hogy azokat az eredményeket, amelyeket elértünk az elmúlt évtizedben, meg tudtuk őrizni ezekben a nehéz időkben, ezekben a nehéz években is.

Ami pedig a 2025. évi költségvetésitörvény-javaslat megalapozottságát illeti, a tegnapi nap vitájának elején az Állami Számvevőszék elnöke és a Költségvetési Tanács elnöke is ismertette álláspontját, és ők úgy látták, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslat reális.

A másik dolog, amit többen említettek, és köszönöm szépen, hogy Földi László képviselő úr is kitért rá, az a családtámogatások rendszere. Gréczy Zsolt képviselő úr tett egy összehasonlítást a Gyurcsány-kormánnyal. Ha a képviselő úr ezt megtette, akkor azt érdemes szerintem elmondani, hogy a hölgyek gyermekvállalási szándéka bizony a 2010 előtti időszakban érdemben kisebb volt, mint 2010 után. De a képviselő úr csak a megszületett gyermekek számát említette.

De hát mitől függ az, hogy egy évben hány gyermek születik? Múlik azon, hogy hány fős a hölgyeknek az a korosztálya, hány fős az a női korosztály, amely gyermekvállalási szempontból releváns korosztálynak tekinthető. Tudjuk azt, hogy a 20-40 közötti korosztály létszáma most sajnos kisebb, és ha kisebb a hölgyek száma, akik gyermekeknek adnak életet, akkor hiába vállalnak több gyermeket egy személyre vonatkozóan, egy édesanya ma hiába dönt több gyermek vállalása mellett, családok hiába döntenek több gyermek vállalása mellett, bizony a megszületett gyermekek száma kisebb lehet. Tehát visszamenőleg nem tudjuk növelni a ’90-es években született hölgyek számát. Amit tudunk tenni, amit tud tenni a kormányzat, az az, hogy elhárítja az anyagi akadályokat a gyermekvállalás elől, széles családtámogatási rendszert őriz meg.

Ilyen szempontból én üdvözlöm Oláh Lajos alelnök úr szavait, aki azt mondta, hogy helyesen szán jelentős forrásokat a kormány a családtámogatások rendszerére. Amit tehát tényszerűen szeretnék rögzíteni ‑ szemben azzal, amit Gréczy Zsolt képviselő úr mondott ‑, hogy a gyermekvállalási hajlandóság növekedett, nagyobb ma, mint volt 2010 előtt. Azt gondolom, hogy ez részben a DK padsoraiból is elismert széles családtámogatási rendszernek köszönhető.

Ami a fiatalok elvándorlását illeti, azért európai uniós tagállamként Magyarországon is érvényesül az úgynevezett négy szabadság elve, amelyből az egyik a munkavállalók szabad munkavállalása. Tehát egy magyar, egy román, egy lengyel, egy észt munkavállaló szabadon vállalhat munkát az Európai Unió bármely tagállamában. Azért említettem ezeket az országokat, mert ha megnézzük a magyar statisztika mellett, mondjuk, a román, a lengyel vagy a balti országok statisztikáját, akkor azt fogjuk látni, hogy ezzel a szabadságjoggal az említett országok fiataljai, munkavállalói jóval nagyobb arányban élnek. Olyan országokat említek, amelyeket sokszor példaországként említünk, ha a balti országokról beszélünk, mégis Magyarországról arányaiban kevesebben mentek el.

Abban természetesen van igazság, hogy mindent meg kell tegyünk annak érdekében, hogy minél többen Magyarországon találják meg a számításukat. Én azt gondolom, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat akár a családtámogatások bővítésével, a családi adókedvezmények növelésével, akár a számított béremelkedéssel tesz egy lépést annak irányába, hogy minél többen itthon találják meg a számításukat.

Vidéki állapotok ‑ ezt is negatívumként, úgymond az elvándorlás okaként említették képviselők, nemcsak Gréczy képviselő úr, hanem Ander Balázs is rettenetes vidéki állapotokat említve.

(13.10)

Hát, akkor hadd hívjam fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét az önök előtt lévő törvényjavaslatban a „Magyar falu” programra, ami most van ‑ én nem emlékszem ilyen programra 2010 előtt ‑, hadd hívjam fel a figyelmet az új Területfejlesztési Alapra, hadd hívjam fel a figyelmet a vidékfejlesztési programokra, ahol Magyarországon az európai uniós országok közül egyedülálló módon 20 egységnyi uniós forráshoz 80 egység nemzeti forrást tesz hozzá a kormány. Ez a vidék megmaradását segíti. Az önök előtt lévő törvényjavaslatban a vidékfejlesztési programra szánt összeg 790 milliárd forint, ebből 165 milliárd forint az uniós finanszírozás. Tehát látszik, hogy a vidékfejlesztésre nemzeti forrásból jóval nagyobb összeget költünk, mint az európai uniós forrás összege. És akkor említhetném még a vidéki otthonfelújítási programot, vagy a falusi CSOK-ot, amely szintén az igénybevétel alapján több tíz milliárd forintos támogatást jelenthet a magyar vidéknek.

Én azt gondolom, hogy ezek a programok és az eddigi eredmények árnyalják azt az állítást, amit Gréczy képviselő úr mondott, ő úgy fogalmazott, hogy a jövő évi költségvetésben is látott gazdaságpolitika sehova sem vezet, ez tönkretette az országot, és szintén említette a 2010 előtti időket. Akkor engedjék meg, hogy ismét statisztikákat említsek a 2010 előtti időből: 2004-2010 között az európai uniós országok átlagához a magyar gazdaság teljesítménye, az inflációs szintet is figyelembe véve, gyakorlatilag nem közeledett. Az előttem lévő statisztika szerint a magyar gazdaság fejlettségi szintje az uniós átlaghoz képest 2004-ben 66,9 százalék volt, 2010-ben 66,1, a legutolsó adat 2023-ból 76,5. Tehát volt egy érdemi gazdasági felzárkózás, ez is kellett ahhoz, hogy a munkahelyek száma magas legyen ‑ egymillióval mégiscsak többen dolgoznak most, mint 2010-ben ‑, és akik dolgoznak, azoknak a fizetése is emelkedjen.

Megint hadd említsek a 2010 előtti évekből is két olyan évet, amikor emlékeim szerint azért nem volt világgazdasági válság, 2004-ben sajátos módon a nettó reálkeresetek 1,1 százalékkal csökkentek, 2007-ben a nettó reálkeresetek 4,6 százalékkal csökkentek. Az elmúlt években egyetlenegy év volt, a magas infláció éve miatt 2023, amikor a reálkeresetek csökkentek, de előtte én olyan számsort látok, hogy, mondjuk: 2016, 7,4 százalék; 2017, 10,3 százalék. Nettó reálkereset: 2018, 8,3; 2019, 7,6; 2020 ‑ a Covid éve ‑, 6,3 százalék; 2021, 3,6 százalék. Az idei évben 9 százalék körüli reálkereset-bővüléssel számolunk, és jövőre, ha a törvényjavaslatban szereplő feltételezések megvalósulnak, akkor 5 százalék körüli reálkereset-bővülés lehet.

Elfogadva tehát azt, hogy számos feladat áll még előttünk, azt gondolom, hogy a gazdaságpolitikának vannak eredményei, kétségtelenül vannak kihívásai, de azt gondolom, hogy ezekre a kihívásokra talán azokkal a kezdeményezésekkel is válaszokat lehet találni, amelyeket a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat tartalmaz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)