Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez most fájdalmas lesz. Én államtitkár úr szakmai felkészültségének nagy elismerője és tisztelője vagyok, no de ez a családtámogatások, demográfia kérdéskör így nem lesz jó.

A helyzet az, hogy államtitkár úr arra hivatkozik, hogy a 2010 óta eltelt időszakban egy komoly felfutás történt Magyarországon a gyermekszületések számában, a termékenységi arányszámban, és a termékenységi arányszám tekintetében önnek igaza is van. Egy dolgot viszont elhallgat, amit mi már megbeszéltünk egyébként egy másik költségvetési vitában. Elhallgatja azt ‑ ezt a demográfia a visszapótlódás fogalmaként ismeri ‑, hogy az összes környező országban ugyanez történt. Államtitkár úr nem tud olyan országot mondani a volt szocialista országok közül, ahol ne zuhant volna be a termékenységi arányszám 1,1-1,2-ig. Ez volt a blokk összes országában sajnos, és ez egyébként egy európai szintű demográfiai katasztrófa.

A helyzet az, hogy mindenhol elkezdett visszapótlódni a termékenységi arányszám, nagyságrendileg 1,5-ig. Nálunk a Bokros-csomag nagyon átkos és soha nem múló negatív hatása miatt ez később következett be, mint az említett országokban és nálunk éppen 2010 utánra esett, egyébként szerencsére. Örüljünk neki, hogy Magyarországon is a termékenységi arányszám 1,56-ig felment. Most ugye van, aki 1,36-ra teszi, van, aki 1,39-re a legfrissebb adatok alapján. A legnagyobb gond, hogy önök hagyták a Ratkó-unokákat kifutni abból az életkorból, amikor még gyermeket lehet vállalni. Tehát az utolsó olyan generáció, aki nagy számban vállalhatott volna utódokat, gyakorlatilag elmulasztotta ezt a lehetőséget. Ha egy megfelelő lakhatási programmal akkor operálunk, tehát 2012-13-14-ben, akkor a demográfiai adatokon egy nagyon-nagyon pozitív változást tudtak volna észrevenni.

A helyzet az, hogy én nem fogom önöknek felróni, hogy az európai átlag alatt vagyunk a demográfiai mutatók tekintetében. Ez azért nem lenne korrekt a részemről, mert azt is megbeszéltük már, hogy mondjuk, a francia, viszonylag magasabb adatban azért a bevándorló hátterű családok igen gyakori gyermekvállalása fölfelé húzza azokat az adatokat, amelyek egyébként sokkal sivárabbak lennének ezen tényezők nélkül. De azt azért el kell mondani, hogy Magyarországon 90 ezer alatti születésszám négyszer volt az írott magyar történelemben. Ez a négy év 2010 után volt kivétel nélkül, és az idei lesz az ötödik, ahol akár lehet, hogy 7-essel kezdődik az a bizonyos szám, és nem 8-assal. Tehát lehet, hogy egy hetvenvalahányezres adat lesz, ami katasztrofális.

A helyzet az, hogy elmondta több fideszes képviselőtársam, és én emberileg tényleg megértem őket, hogy hát, azért itt egy felfutást okozott ez a családtámogatási rendszer. Persze korrigálni kell, meg bizonyos tényezőit javítani, és akkor majd jönnek az eredmények is. A helyzet az, hogy önök egy olyan autót vezetnek, amiről leesnek az alkatrészek, kilyukadnak a kerekek, egyre lassabban megy, és bíznak abban, hogy de lesz ez jobb is. A helyzet az, hogy az eddigi eszközöknek a továbbvitelével nem lesz jobb, nem tud matematikailag jobb lenni, és ez a nemzeti katasztrófahelyzet.

Önöknek már két ciklussal ezelőtt a lakhatás problémáját kellett volna megfogni, és egyébként a bérlakásszegmensen is rengeteget dolgozni, mert több százezer, több millió honfitársunk van, akinek az öröklakás, a saját tulajdonú lakás nem perspektíva, nem jöhet szóba. Azt szokták mondani kormánypárti képviselőtársak, hogy a családtámogatási rendszerük komplex. Én ebben egyetértek, csak bizonyos elemeit lebontják. Hol van a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye? Hol van? Most az van, hogy Karácsonyék majd dupla parkolási díjat szabnak ki egy bizonyos autóméret fölött, és éppen a nagycsaládos, ilyen minifurgonszerű, de azért nagyon sok gyermek szállítására alkalmas járművek majd dupla parkolási díjat fizethetnek. Röhejes, komolyan mondom. Ezzel szemben leépül a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye.

Hol van a lakáscélú előtakarékosság állami támogatása, képviselőtársaim? Ezt is leépítették, pedig ez is egy demográfiai érintettségű és egyben lakhatási érintettségű intézkedés és egy jó intézkedés volt. Tehát én értem, hogy komplex a családtámogatási rendszer. Önök nyugdíjjellegű kifizetéseket, mint a „Nők 40”-et is idesorolnak, csak komplexitásában bizonyos elemei leépülnek, és két olyan eleme van, ami széles körben nagyon sok magyar embert elér: a családi pótlék és a családi adókedvezmény.

Én őszintén örülök annak, hogy a családi adókedvezményt a lehetséges igénylők talán 95 százaléka kihasználja. De az összeg duplázásával önök még a nullszint alatt maradnak, nem adták vissza azt, amit bevezetés óta az infláció elvitt, kivéve a kétgyerekeseket. A családi pótlék összege meg ugye, 2008 óta be van fagyva. Sokszor elmondtuk, hogy ezt családi kártyán szeretnénk megduplázni, de megduplázni szeretnénk, önök pedig nem teszik.

Tehát a helyzet az, hogy a családtámogatások, a demográfiai mutatók csak akkor tudnak hatékonyabbá válni és javulni, ha önök a lakhatás frontjára odahatnak. Volt itt egy konstruktív hozzászólás az előbb, ami arról szólt, hogy lakhatási tőkeprogram indul, tehát a magántőkét próbálják rábírni arra, hogy építsen bérlakásokat, adja ki magyaroknak. Ezzel két problémám van. Az egyik, hogy a rábírás és a motiváció nem fogja azt eredményezni, hogy mondjuk, a mostani piaci albérleti díjak feléért lehessen kivenni lakásokat. Pedig ez lenne az az életszerű, perspektívát nyújtó állapot, ami egy magyar fiatalnak azt üzeni, hogy igenis van jövő és van lehetőség. Ha 20 százalékkal olcsóbb a piaci árnál, az kétségkívül segítség, de érdemben nem fog változtatni sem demográfiai adatokon, sem a kivándorlási adatokat nem fogja javítani.

Vannak például a XIII. kerületben ilyen irányú próbálkozások, és egyébként Nyugat-Európában is. Ott, államtitkár úr, úgy szokott ez kinézni, hogy épít a magántőke, mondjuk, egy blokkot. Ennek az alsó szintjén üzletek vannak vagy egy konditerem, vagy egy ügyvédi iroda is odaköltözhet, és a felső emeleteken laknak emberek. Ez szerintem teljesen jó. Itt egy bizonyos felső határ, mondjuk, 5 százalék, vagy akár az ingatlanok 10 százaléka is átmehetne bérlakás formájában önkormányzati kezelésbe.

A kérdésem az, hogy van‑e az önök magántőkével kacérkodó programjában olyan, amely a hozzáértőket segíti a lakhatási lehetőség biztosításához, mert a magántőke és a multicég nem fogja tudni, hogy abban az adott önkormányzatban ki a rászoruló, ki az a védőnő, akinek szolgálati lakást kell adni, mert különben elmegy külföldre, és ez egyébként egy katasztrófa a nemzet számára. Kik azok az életkezdők vagy többgyermekes családosok, akik dolgoznak, próbálnak a tehetségükkel, szorgalmukkal élni, de belefulladnak a lakhatási költségekbe, és nekik kellene bérlakást biztosítani.

Tehát ha önök ezt nem hozzák be szempontként, akkor az lesz, hogy magánbefektetőknek kedveznek, és érdemben nem tudják a lakhatási gondokat csillapítani. Tehát én nagyon sok módosító javaslatot fogok letenni ehhez a koncepcióhoz. Önmagában ez nem elég jó. Egy lakhatási komplex program, mondjuk, nyolc eleméből, az egyiknek viszont tökéletesen elmenne, tehát akkor nagyon nagy támogatója tudnék lenni. De a helyzet az, hogy itt is a magántőke és sokszor a multinacionális tőke érdekei jelennek meg.

S ha már multik, engedjék meg nekem, és ne sértődjenek meg rajta, hogy két olyan hálózat van, akikkel szemben ez a kormány kirívóan és sértően bátortalan. Az egyik a multinacionális cégek hálózata, a másik pedig a bankoké. Beszéljünk a bankokról néhány szót, néhány mondatot, mert lehet, hogy az egyik oldalon a munkáltatóknak lehetővé teszik, hogy mondjuk, 50 ezer forint lakhatási támogatást adjanak ‑ ha ezt fizetésemelés helyett teszik meg, akkor nem biztos, hogy annyira jól jár a delikvens ‑, de a másik zsebből pedig a bankoknak engedik kicsapolni, kicsatornázni az emberek pénzét, és többet engednek a bankoknak leverni a saját költségeikből a lakosságon, mint amennyit családi pótlék vagy külön családi adókedvezmény formájában folyósítanak.

(17.10)

Tehát önök annyira megengedők a bankokkal, mint Európában senki más, mert önök lepaktáltak a bankokkal, a nyugat-európai kormányok, bár nem vagyok nagy véleménnyel a többségükről, de még ők sem tettek ilyet. Önök paktumot kötöttek az EBRD-vel, paktumot kötöttek a Bankszövetséggel.

Volt egy jó intézkedésük. Ez az, hogy december 31-ig befagyasztották ‑ egy nagy emelés után ‑ a bankszámladíjakat és a bankkártyadíjakat erre az évre. Már bejelentették a legnagyobb bankok, hogy jövőre díjakat emelnek, és a készpénzfelvétel ingyenes összeghatár fölötti díjait, a mi már leadózott pénzünk felvételét másfélszeresére is emelhetik és a tranzakciós illeték áthárításának az áthárított költségeit is másfélszeresére. Brutális díjemelés készül. Aztán márciusban ugyanezek a bankok fognak jelentkezni, hogy ja, bocs, srácok, az előző évi inflációt is jogunkban áll érvényesíteni, mert a kormány ezt lehetővé teszi számunkra. Duplán fognak brutális díjakat emelni, és önök hagyják.

Államtitkár úr, válaszoljanak, kérem, arra, hogy a tranzakciós illetéket kire vetették ki. Ez egy különadó a magyar fogyasztókra vagy magyar polgárokra? Én úgy tudom, hogy nem. Úgy tudom, hogy ezt a bankokra vetették ki. Egy ekkora jogalanynak, mint a magyar bankok összessége, hogyan állhat jogában 333 milliárd forintot áthárítani a magyar polgárokra úgy, hogy a kormány, a pénzügyi felügyelet igazából álldogál, és nézi ezt a folyamatot, és még alkudozik is ezekkel a bankokkal. Egészen elképesztő! Tehát itt reklámozzuk a családi adókedvezmény duplázását, ami egy jó dolog, de ennek a duplázásnak az egyik felét kihúzzák tranzakciós illeték meg készpénzfelvételi díj meg egyebek formájában a lakosságból, és ez nem korrekt, ez nem maradhat így.

Hogy van az, államtitkár úr, hogy az itt működő bankoknak van olyan osztrák leányvállalata, amelyik ezer forintért kínál havonta bankszámlacsomagot? Nem nekünk, sokkal jobban kereső embereknek. Hogy van az, hogy Németországban meg tud élni a bank abból csak, hogy forgatja az emberek pénzét? Vagy mondjuk, a drága hitelkártyatermékekből vagy az óriáscégek tranzakcióiból. Hogy van az, hogy a német minimálbér felének a havonta rendszeres beérkezése esetén már lehet ténylegesen ingyenes bankszámlához jutni? Hogy van az, hogy Nagy-Britanniában, pontosabban Angliában a kisebb keresetűek is képesek ingyenes, valóban ingyenes bankszámlacsomaghoz jutni? És hogy van az, hogy Magyarországon átlagosan ügyfelenként 41 ezer forintot húznak le évente banki költségekre, és önök ezt hagyják? Ezért kezdtük el az ingyenes bankszámlát és ingyenes bankolást követelő konstrukciónkat reklámozni, mert ezzel az alapműveletek tekintetében és átlagbérig ingyenes bankolást szeretnénk elérni minden magyar polgár számára, beleértve a saját készpénzünkhöz való hozzáférés ingyenességét is. Nem találkoztunk még olyannal, aki ne támogatta volna ezt a javaslatot. Még a banki dolgozók is aláírják, mert látják ők is, hogy ez nagyon durva, amit önök engednek Magyarországon a bankoknak, az nagyon durva.

Pedig hát, aztán van itt restancia, mert amit a devizahiteles pénzügyi merényletnél megengedtek a bankoknak, az is példa nélküli Európában: azzal, hogy elárulták az ügyfelek érdekeit a piaci árfolyamon történő forintosítással, ahelyett, hogy felvételkori árfolyamon forintosítottak volna, ezermilliárdokkal kedveztek a bankrendszernek. Legalább ezek után ne kedveskedjenek nekik azzal, hogy a tranzakciós meg egyéb, rájuk kivetett díjakat, illetékeket, adókat egy az egyben átháríthatják a fogyasztókra. Ez nagyon-nagyon durva, és ez nem maradhat így.

Összességében tehát ingyenes bankolást szeretnénk elérni minden magyarnak. Jó lenne a kormány álláspontját is ismerni erről, mert elképesztő módon hallgat újabban ebben a témában.

A lakhatás frontján annyit kell megjegyeznünk, hogy ha önök nem kezdik az állami hátterű bérlakásszegmenst is erősíteni, akkor nem tudnak rendszerszintű változást elérni ezen a területen. Ehhez viszont építkezni kell, ehhez évente 5-10 ezer új építésű bérlakásra lenne szükség, amihez le kell kötni az építőkapacitást, amihez alapanyagot kell szerezni, amihez hosszabb távon Kárpát-medencei szinten kell kidolgozni az alapanyagok utánpótlásának biztosítását. Tehát rengeteg feladat van.

De van, ami nem ennyire drága. Ott van 700 ezer üresen álló ingatlan Magyarországon, mikor kezdik el ezeket feltérképezni? A magántulajdonúak nyilván csak lakásügynökséggel lennének bérlakásként hasznosíthatók, azzal nincs sok dolgunk, viszont ha az állami és önkormányzati tulajdonúaknak csak a tizedét felújítjuk, már több tízezer új bérlakásunk van Magyarországon, már csökkenhetnek az elképesztően felsrófolt árak, hiszen brutális albérleti díjak vannak.

Nagyon sok javaslatunk van még ezen a területen. Büntetőadót kellene kivetni a külföldi és pusztán spekulatív célú ingatlanszerzésekre, ugyanakkor adómentességet kellene biztosítani azoknak a magyaroknak, akik az öröklakásukat magyar fiatalnak, családalapítónak vagy hallgatónak adják ki hosszú távra. Tehát nagyon sok olcsó eszköz, költségvetési megközelítésből olcsó eszköz lenne arra, hogy érdemben segítsünk a lakhatás frontján. Az Airbnb tekintetében én üdvözlöm a szigorító lépéseket, szigoríthatjuk még tovább is, én biztos, hogy nem fogok ellenállást tanúsítani ebben a kérdésben. De az a helyzet, hogy ezek csak szépségtapaszok. Régebben azt mondtam, hogy aszpirin a haldoklónak, de nyilván azért ne nevezzük a magyarok lakhatási gondokkal küzdő közösségét haldoklóknak, mert egyáltalán nem azok; tehetséges, szorgalmas emberekről van szó, akik az érvényesülés lehetőségét keresik. Ezzel, ami a költségvetési tervezetben van, önmagában nem fogják tudni megtalálni. Még ha a diákváros sikeresen felépül, akkor sem álmodtunk elég nagyot, hiszen Budapesten mi a „Mi várunk” programban, a bérlakásépítési koncepciónkban további nyolc olyan rozsdaövezeti területet jelöltünk ki, ahova simán lehetne több száz vagy akár egy-két ezer bérlakást építeni, hogy az óbudai fiatal ugyanúgy normális és kedvező lakhatási lehetőséghez jusson, hogy az újpesti is és a kispesti is megkapja ugyanezeket a lehetőségeket. A helyzet az, hogy nem lehet megállni az évek óta tervezőasztalon lévő különböző koncepcióknál, itt az egész országban a szülőföldön való boldogulást minden magyar és minden fiatal esetén segíteni kellene.

Elhangzott itt, hogy egy fideszes képviselőtársunk a munkásszálló-építésekre büszke. Én nagyon remélem, hogy itt magyar dolgozók boldogulását és érvényesülését fogják ezek az intézmények segíteni, mert az elmúlt években tele voltak vendégmunkásokkal, és egyre nagyobb arányban. Itt egyik szakmai sikerünknek tekintjük, hogy 50 százalékos magyarkvótát vezettek be a munkásszálló-építéseknél mindenre, tehát legalább fele részben magyarok kell hogy ott tartózkodjanak. Jó lenne ezt felemelni 95 vagy 100 százalékra.

És ha mindezeket a lakhatási lépéseket sorban megvalósítjuk, akkor kapunk egy matematikai esélyt arra, hogy a kivándorlás mértéke lassuljon, a vágyott gyermekek nagyobb eséllyel megszülethessenek, mert, ahogy Ander Balázs barátom szokta mondani, most a süllyedő Atlantisz állapotában vagyunk. Minél hamarabb szembenézünk ezzel, annál hamarabb találunk valami orvosságot a problémáinkra. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)