Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Egy nagyon nehéz helyzetben lévő vállalat érdekében, illetve annak dolgozói érdekében kívánok szólni. Köszönettel tartozom 30 ezer választópolgár bizalmának, akik Újpest és Angyalföld választópolgáraiként megbíztak azzal ‑ miközben ők szorgalmas és sokat dolgozó emberek ‑, hogy figyeljek, és képviseljem őket a parlamentben. Most vannak közöttük olyanok, akik nagyon nehéz helyzetbe kerültek.

Az elmúlt hónapokban ugyanis abba a helyzetbe kerültek, hogy lényegében január 26-át követően a Tungsram vezetése előbb a kollektív szerződés módosítását kezdeményezte, majd felmondta, és ezáltal a dolgozók sokkal rosszabb helyzetbe kerültek. Hiszen évtizedes munkájuk eredményét tulajdonképpen elveszítve, vagy azt a járandóságot, amely a munka törvénykönyvén felül járna számukra, ezek lényegében megszűntek. Most pedig már eljutottunk egészen odáig, hogy önmagában nemcsak a kollektív szerződés módosítása, hanem azt követően a gyár leállása, csődjelentés is bekövetkezett. Lassan a termelés teljes egészében leáll. Újpestet érintően a korábbi 400 dolgozó helyett 650 dolgozó elbocsátására is sor kerülhet, és mindez már ‑ a dokumentumokban is látva, a dolgozókat tájékoztatva ‑ a nyilvánosság előtt van.

Nyilvánosság előtt kell lennie annak is, hogy miniszter úrhoz fordultam azzal a kérdéssel ‑ Palkovics miniszter úrhoz ‑, hogy mit kíván tenni a kormány a Tungsram érdekében. Egy semmitmondó válasz érkezett, melyben ígéret van arra, hogy majd mindent megtesznek azért. A minden jelen pillanatban a semmit jelenti, mert miközben, ahogy mondtam, szorgalmas és sokat dolgozó emberek felelősségvállalásáról van szó, Budapest közvetlen közelében egyébként vagy Budapesten ‑ képviselőtársammal, Barkóczi Balázs képviselő úrral közösen, Újpest önkormányzatának vezetésével, a Fővárosi Önkormányzat képviseletében eljáró felelősökkel és a szakszervezetekkel történt egyeztetés alapján is ‑, úgy tűnik, hogy itt a dolgozók számára kínálnak lehetőséget. De ki kell nyitnunk ezt a teret, és Budapest mellett látnunk kell azt, önöknek látni kell, hogy a kormány stratégiai partnereként dolgozó vállalat, amely nemcsak Budapesten, hanem Kisvárdán, Nagykanizsán, Zalaegerszegen és másutt is még rendelkezik telephelyekkel, ezeket az embereket magukra hagyta.

A hétvégén Kisvárdán jártam, ahol további 230 ember elbocsátására került sor, egy olyan helyen, ahol több vállalat, több alvállalat, vállalkozás jött létre a Tungsram keretén belül, lényegében az anyavállalat tőkéjéből kiszervezve a dolgozókat, illetve egész pontosan a munkafolyamatokat, a nyereségesen működni képes részt átvitték máshova, és a 230 embert pedig magára hagyták. Ennek a 230 embernek, akiket most elbocsátanak, oda-vissza legalább 50-60 kilométert, tehát összesen 120 kilométert utazva van lehetőségük, hogy esetleg munkahelyet találnak Nyíregyháza, Nyírbátor térségében, de alapvetően érdemi választ ott sem tudnak adni az embereknek.

Ebben a helyzetben vannak ma a Tungsram dolgozói országszerte, és értük kell szót emelni, mert eközben pedig a kormány stratégiai partnere, vagy megfordíthatom, a Tungsram stratégiai partnere, a kormány nem tesz semmit, magára hagyja ezeket a családokat, az embereket, és a miniszter pedig semmitmondó válasszal próbálja mindezt elütni.

Hölgyeim és Uraim! Itt az ideje annak, hogy felelősséget vállaljanak azért, hogy a stratégiai partnerségnek következménye van, és tenni kell azért az 1600 emberért, akiknek jelenleg elengedték a kezét. Tegyenek valamit! Köszönöm szépen. (Barkóczi Balázs tapsol.)