Bánki Erik (Fidesz)

BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok vitát végigéltem és végigültem már a parlamentben az elmúlt több mint húsz év során, és nem lep meg az, hogy az ellenzéki képviselők nem arról beszélnek, mint ami az előttünk fekvő határozati javaslat, és nem vesznek tudomást arról, amit az expozéban az előterjesztő elmondott. Hiszen az expozénak pont az a lényege, hogy azokat a kiegészítő információkat adja hozzá az előterjesztő az egyébként a parlament előtt fekvő törvényjavaslathoz vagy ez esetben egy határozati javaslathoz, amely a vita szempontjából fontos lehet.

Először is szeretném megköszönni kormánypárti képviselőtársaimnak, Szatmáry Kristófnak, Hollik Istvánnak, Ovádi Péternek azt, hogy támogatják a Ház előtt fekvő határozati javaslatot, és köszönöm Toroczkai Lászlónak, a Mi Hazánk képviselőjének azt a konstruktív felszólalást, amellyel támogat bennünket abban, hogy ebben a formájában ne kerüljön elfogadásra az európai uniós irányelv. Toroczkai képviselő úr legalább figyelt arra, amiről beszéltem az expozéban, hiszen én magam is elmondtam azt, hogy a minimumadó elvével mi alapvetően egyetértünk. Ez egyébként Csárdi Antal képviselő úrnak válasz arra a kérdésére, amit feltett.

Mi egyetértünk azzal, hogy az adóelkerülést meg kell szüntetni Magyarországon. Ha valaki, akkor ebben a Fidesz-KDNP-kormány tette az elmúlt évtizedekben a legtöbbet, hiszen kiskapukat szüntettünk meg, úgy szedtünk be százmilliárdokat, amire az előző kormányoknak, a Gyurcsány-Bajnai-kormányoknak is lehetőségük lett volna, de semmit nem tettek ebben. Hogy csak néhány példát mondjak erre: az online pénztárgépek üzembe helyezése, az elektronikus közúti árufuvarozási rendszer megteremtése vagy az egyébként még Európában is erős innovációnak számító online számlázási rendszer. Ma ott tartunk Magyarországon, ahogy amikor kibocsátanak egy számlát bármelyik vállalkozásnál, a NAV abban a pillanatban tudja, hogy ott milyen adófizetési kötelezettségek lépnek fel. Tehát ha valaki, akkor mi az adóelkerülés pártján állunk, és azt gondoljuk, hogy a verseny tisztaságának ez egy nagyon fontos része.

S azt is gondoljuk, hogy közteherviselésre van szükség Magyarországon, hiszen mi voltunk az első kormány, amely különadókat vezetett be 2011-től fogva éppen azért, hogy azok a cégek, amelyek nem vették ki részüket a közteherviselésből ‑ bankok, multinacionális cégek vagy telekommunikációs cégek ‑, még ha átmeneti jelleggel is, de olyan különadókat fizessenek a költségvetésbe, ami lehetővé teszi azt, hogy a lakosságra kirótt terhek nélkül tudjunk egy egyébként csődben lévő országot valamilyen módon a szakadék széléről visszarángatni ‑ mint ahogy ezt meg is tettük. Éppen ezért vezettük be most is az extraprofitadót, mert azt gondoljuk, hogy az orosz-ukrán háború gazdasági hatásaitól meg kell védenünk a magyar embereket. A háború terheit nem varrhatjuk a magyar emberek nyakába, és nem fizettethetjük meg velük ezeket a terheket, hanem ezt részben azoknak a vállalatoknak kell megfizetni, amelyek pont a háború következményeként extraprofitra tettek szert.

Tehát nem mi vagyunk a multinacionális cégek oldalán, tisztelt képviselőtársaim, hanem az ellenzéki képviselők, akik azt a javaslatot támadták, amelyet az extraprofit-különadó bevezetésére vonatkozó javaslatként a kormány elfogadott. S még a mai napig védik például a légitársaságokat azért, mert különadót vetettünk ki rájuk azért, mert sokkal magasabb mértékben emelték az áraikat, mint amit a kerozinár-emelkedés vagy az általános áremelkedések indokolttá tettek volna. Tehát ezeket a támadásokat nemhogy nem tudom elfogadni, hanem határozottan visszautasítom.

Azt, hogy mi szociálisan érzéketlenek lennénk ‑ ez is elhangzott ellenzéki képviselőtársaim részéről ‑, meg hogy a multinacionális cégek zsebében lennénk, egyszerűen viccnek tartom. Ha ez így lenne, akkor nem tudtuk volna bevezetni már 2010 után a különadókat, ami pont a multinacionális cégeket terhelte. És nem tudtuk volna az extraprofitadót kivetni, nem tudtuk volna megszüntetni például a dohányzást Magyarországon az éttermekben és a zárt helyiségekben, aminek a szocialista kormányok háromszor futottak neki ‑ akkor is itt ültem a parlamentben ‑, és mind a háromszor visszavonták a törvényjavaslatukat, mert a dohányipari cégek lobbija elérte a képviselőiket. Nálunk ez nem történhet meg.

Azzal, hogy felesleges lenne a vissza nem térítendő támogatások megítélése a nagyvállalatok számára, amit Z. Kárpát Dániel képviselő úr vetett fel, én egyáltalán nem értek egyet, sőt. Én jónak tartom azt, hogy háromszor annyi vissza nem térítendő támogatást adunk, mint amennyit a Gyurcsány-kormány adott annak idején. Mert nemcsak azt szabad nézni rövidlátó módon, amit Csárdi Antal képviselő úr felvetett itt, hogy mennyi társasági nyereségadót fizetnek be Magyarországon, hanem azt kell nézni, hogy összességében az általuk teremtett munkahelyek révén mennyi személyi jövedelemadó, mennyi munkabért terhelő járulék kerül befizetésre Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök közül néhányan itt ültek a parlamentben 2010-ben, amikor Orbán Viktor a miniszterelnöki székfoglalójában 1 millió új munkahely megteremtését ígérte meg. Az ellenzéki képviselők kinevették a miniszterelnököt, ami egyébként egy felháborító dolog, mert nem a miniszterelnököt nevették ki ezzel, hanem azt jelezték, hogy az önök számára ez nem lényegi és nem fontos kérdés. A magyar emberek számára viszont a leginkább húsbavágó kérdés, hogy mindenki, aki tud, Magyarországon tudjon dolgozni.

(12.50)

Egymillió új munkahelyet teremtettünk tíz év alatt Magyarországon, ami példa nélküli a közép-kelet-európai régióban is, ha lakosságszám-arányosan nézzük ezt a teljesítményt, és mára eljutottunk odáig, hogy mindenki, aki tud és akar, dolgozhat. És amikor azzal jönnek, hogy mi a versenyképességet a külföldi munkaerővel biztosítjuk Magyarországon, mert a magyar szakképzett munkaerő…, mert a magyar szakképzés nem jól működik, akkor erre azt tudom önöknek mondani, hogy megint csak felkészületlenek ebben a kérdésben. Nem azért van szüksége a magyar gazdaságnak külföldi munkavállalókra, mert nincs elég szakképzett munkaerő Magyarországon, sőt a tavalyi évben értük el először azt, hogy a nyolcadik osztályban végzős diákok 60 százaléka szakképző intézményt választott, nem gimnáziumot, a többségük szakközépiskolába vagy szakmunkásképző intézménybe ment, pontosan azért, mert a munkának Magyarországon van értéke. Orbán Viktor miniszterelnök úr mondta három évvel ezelőtt, hogy minden szakmunkás-bizonyítvány vagy -végzettség, szakmai végzettség ‑ bocsánat! ‑ felér egy diplomával, de nem minden diploma ér fel egy szakmunkásvégzettséggel, mert Magyarországon valóban a szakmunkának az elmúlt időszakban jelentős értéke van, és olyan béremelkedés, bérszínvonal-növekedés volt a szakmunkásbérek terén, amely meghaladta az átlagos béremeléseket, elsősorban annak köszönhetően, hogy a magyar gazdaság ilyen növekedési pályára állhatott, és ilyen munkaerőigény jelentkezett nemcsak a hazai kkv-szektor, hanem a külföldi nagyvállalatok részéről is.

Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, ha figyeltek volna, figyelték volna a nyitó beszédemet, akkor abból megértették volna, hogy mi nem a globális minimumadó ellen vagyunk, nem az ellen vagyunk, hogy azok a nagyvállalatok, amelyek 750 millió eurót meghaladó árbevételt érnek el, azok fizessenek egy átlagos 15 százalékos adót Európában és szerte a világon, hanem mi azért nem támogatjuk az európai uniós irányelv elfogadását, mert a legfontosabb cél, az, hogy a technológiai óriásvállalatok adóztatása megtörténjen, az pillanatnyilag nem áll készen az elfogadásra. Tehát maga az OECD, amely az alapjavaslatot tette, nem tudta vagy nem akarta ‑ még egyszer mondom, szerintem elsősorban az Egyesült Államok nyomására nem akarta ‑ eljuttatni abba az állapotba azt a tervezetet, hogy az 2023 januárjától elfogadásra kerülhessen, ezért én nem látok reális esélyt arra, illetve nem tartom jónak, pontosabban fogalmazva, hogy magunkra nézve meg kötelezettséget vállaljunk a globális minimumadó bevezetésére az európai irányelv elfogadásával. Ha az első pillér, amely számunkra egyébként jelentős adóbevételi többletet jelentene Magyarországon is, elfogadásra kerül, abban az esetben van értelme beszélni a második pillér elfogadásáról.

Még egyszer mondom tehát: mi nem ellenezzük, mi azt gondoljuk, hogy pillanatnyilag nincs itt az ideje, és azért mondjuk ezt, azért tettük ezt a határozati javaslatot is a Gazdasági bizottsággal, mert azt gondoljuk, hogy az versenyhátrányt okoz, igenis versenyhátrányt okoz Magyarországon, ha az európai uniós irányelv elfogadásával az egyébként nálunk is jelen levő nagyvállalatokra egy adóemelést fogunk kivetni, miközben a technológiai óriáscégek szerte a világon továbbra sem fognak adót fizetni, vagy csak egészen minimális adót fognak fizetni azokban az országokban, ahol egyébként működési bevételekre tesznek szert.

Arra kérem tehát önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot, mert ez a határozati javaslat nemcsak a magyar cégek, a Magyarországon működő nagyvállalatok versenyképessége szempontjából fontos, hanem azért is fontos, hogy ezzel ki tudjuk kényszeríteni azt, hogy az a bizonyos első pillér, az OECD által előkészített javaslat felgyorsuljon, elfogadásra kerüljön, és az első pillér elfogadása után lehessen majd a második pillérről is döntést hozni úgy, hogy pontosan és tisztán látjuk azt, hogy a magyar költségvetés számára milyen bevételeket és esetleges milyen extra bevételeket jelentene, és milyen bevételektől esünk el ezáltal, magyarul, mi lesz a szaldója, és hogyan tudunk ezzel majd kalkulálni az államháztartás szintjén. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)