Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A múlt héten Németországban voltam; tetszenek tudni, abban az országban, amely Schmidt Mária asszony, a Fidesz főideológusa szerint nem is létezik, illetve abban az országban, amelyről Nagy Márton pedig azt mondta, hogy minden bajok forrása és a mi gazdasági válságunk okozója Németország.

Nos, hát Németországban azt kellett megtapasztalnom, hogy nem igazából szeretik a magyarokat, a magyar embereket, és ez azért is igen fájdalmas dolog, mert én még élénken emlékszem rá, hogy a kilencvenes évek elején, amikor Németországban jártam, akkor egészen más volt a hangulat; akkor sokkal inkább szerettek bennünket, és akkor büszkék lehettünk arra, hogy magyarok vagyunk. (Rétvári Bence: A Hősök terén láttad a molinót?)

De néhány hónappal ezelőtt Svédországban is voltam, és hát Svédországban (Rétvári Bence: A migránsok ott sem szeretnek minket!) sem szeretik igazából a magyarokat, és amikor egy konferencián elkezdtem az előadásomat, akkor (Rétvári Bence: Kifütyültek!) olyan csúnyán néztek rám, aztán, amikor közöltem, hogy én azért ellenzéki vagyok, akkor úgy megenyhültek ettől a dologtól. (Rétvári Bence közbeszól.)

Az egyik borászkollégám azt mesélte nekem, hogy Finnországból fölhívta őt a finn bornagykereskedő, és közölte, hogy ezután nem vesznek borokat tőle és egyáltalán a magyar termelőktől sem. Kérdezték, hogy mi a probléma, hogy van‑e valami; nincs, azt mondja, nagyon jók az árak, jó a minőség (Dr. Répássy Róbert: Csak a muszlimok nem szeretik a bort. A migránsok nem isznak bort.), csak hát Finnországban a magyar bort nem lehet eladni. Erre azt mondta egyébként ez a borkereskedő, hogy hát tessenek kormányt váltani, tessenek miniszterelnököt váltani, és akkor majd elképzelhető lesz. (Zsigó Róbert: Szégyelld magad! Szégyelld magad! Mit képzelsz te magadról, hallod-e!?)

Nos, ha már a miniszterelnökről van itt szó, az elmúlt hetekben újból elindult a találgatás a tekintetben, hogy vajon mi is az oka Orbán Viktor pálfordulásának, hiszen ‑ az idősebbek emlékeznek rá ‑ 2009 előtt Orbán Viktor igen harcos ellenfele volt az oroszoknak és a kommunista rezsimeknek, és nagy barátja volt a Nyugatnak, a nyugati demokráciáknak. Mostanra a helyzet teljes egészében megváltozott, és ő a legnagyobb oroszbarát, a Nyugat pedig ellenséggé vált.

Én nem tudom, hogy mivel zsarolja, hogy zsarolja‑e Putyin a mi miniszterelnökünket; azt gondolom, hogy nem is érdemes belemenni ebbe a polémiába. Egyvalamit viszont biztosan tudok, azt, hogy ez a két ember egymásra van utalva, ugyanis Orbán Viktor pontosan tudja azt, hogy a 2026-os választási eredményektől függetlenül ő hatalomban tud maradni akkor, ha Putyin őt támogatni fogja. S másik oldalról természetesen persze Putyin számára is igen fontos Orbán Viktor (Rétvári Bence: Hát még a franciáknak! Meg az amerikaiaknak!), hiszen egy megbízható magyarországi helytartó, aki ráadásul az Európai Unióban képviseli az oroszok érdekeit, és hát Putyinnak ‑ ezt világosan tudhatjuk, ha másból nem, az örmény példából ‑ megvannak a maga eszközei arra, hogy Orbánnal megnyeresse a választásokat. (Rétvári Bence: Magyar érdek nem létezik, csak moszkvai érdek!?)

Nos, tehát jelen pillanatban ez a helyzet, így állunk (Zsigó Róbert: Hát nem egészen!), és sajnos ez nagyon szomorú, mert az látszik, hogy a miniszterelnök urunknak a legeslegfontosabb dolog a hatalom, a hatalom birtoklása, ezért a hatalom megtartásáért mindent feláldoz, még Magyarország szabadságát és nemzeti szuverenitásunkat is. (Rétvári Bence: Megmagyarázná? Egykor fényes elme…) És ez bizony, ez bizony szégyen, különösen akkor, ha felidézzük, hogy ’56-ban a magyar honfitársaink életüket adták az oroszok elleni háborúban a szabadságért, most pedig Orbán puskalövés nélkül, önként átadja az országot az oroszoknak. Ez szégyen! Ez mindannyiunk szégyene! (Zsigó Róbert: Az a szégyen, amit te csinálsz! Az a szégyen!) És ehhez képest ‑ igazuk van! ‑ másodlagos vagy harmadlagos az, hogy Nyugaton mit gondolnak rólunk (Rétvári Bence: Akkor miért ezzel kezdted?), itt a mi önbecsülésünkről van szó, nekünk kellene szembenézni önmagunkkal, hogy hová is jutottunk 1990-től napjainkig, hogy miként süllyedhettünk ide. (Rétvári Bence: Az MDF-től a Párbeszédig, igaz? ‑ Zsigó Róbert: Szégyelld magad!) Köszönöm szépen. (Barkóczi Balázs tapsol. ‑ Rétvári Bence Barkóczi Balázs felé: Nem is hallottad!)