Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Holnap kezdjük meg a 2025. évi költségvetés általános vitáját. Biztos vagyok benne, hogy minden tekintetben szuperlatívuszokban bővelkedő expozét fog tartani pénzügyminiszter, vagy bocsánat, leendő jegybankelnök úr. Nemcsak azért mondom, mert már vagy kétszer annyi költségvetésitörvény-javaslatot kellett tárgyalnunk a Költségvetési Bizottságban, mint amennyi év eltelt ‑ ennél nyilvánvalóbb bizonyíték talán nem is kell arra, mennyire stabilak ezek a pénzügyi tervek ‑, de azért is, mert a leendő jegybankelnök úr az időutazás titkának birtokába jutott. Mert enélkül mégis hogyan tudhatott volna dönteni a kormány a 2025. évi költségvetés-tervezet véglegesítéséről legkésőbb október 31-én, benne Trump győzelme miatt lecsökkentett honvédelmi előirányzatokról, ha Trump megválasztásáról csak november 6-ára virradóra döntöttek az amerikai szavazók?

Apropó, a békeköltségvetés honvédelmi kiadásairól egy gondolatot! Nagyon bízom benne, hogy erre is kitér majd a holnapi napon miniszter úr, mert Trump megválasztása után hirtelen lényegesen többet fogunk honvédelmi célra fordítani 2025-ben, mint tettük azt idén. De könyveljük el ezt egyelőre annak, hogy nem arra kell figyelni, amit mondanak, hanem arra, amit csinálnak. Amit csinálnak, az pedig nem más, mint a gazdaságpolitikai kínlódás. Talán ez fejezi ki a legjobban azt, hogy évek óta egy fontosabb költségvetési számot sem sikerült eltalálniuk, sem a GDP változását, sem a költségvetési hiányt, sem az államadósság alakulását.

Ellenben sokadszorra hallgathatjuk meg azt, most éppen Nagy Márton gazdaság-visszafejlesztési minisztertől, hogy jövőre minden jobb lesz. Csak tudja, miniszter úr, évek óta hasonlóan alakul: mindig csak jövőre lesz jobb, és sosem most. Ennek kitűnő példája az államadósság finanszírozása. Maguknak hála, jutottunk el odáig, hogy minden egyes magyarnak ‑ a csecsemőtől az aggastyánig ‑ naponta ezer forintot kell fizetnie az államadósság kamatai után. Nem tévedés, képviselőtársaim, minden egyes nap minden magyar ezer forintot fizet csak azért, hogy a Fidesz-kormány hiteleit finanszírozzuk, és ebben egy fillér tőketörlesztés sincsen.

Azt hihetnénk, hogy legalább ezzel kezdenek valamit a jövő évi költségvetésben, és végül is kezdhetnének, mert idén már a GDP 4,8 százalékát kell hazánknak erre a célra fordítania. Az egészségügyre nem költenek annyit, mint kamatokra. Lenne azért helye a majd’ 4000 milliárd forintnak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, lenne helye a mindennap összeomló MÁV-nál, az 50-60 éves HÉV-szerelvények cseréjénél, a kórházak felújításánál, a közigazgatásban foglalkoztatottaknál, a vérlázítóan alacsony egyetemi oktatói fizetések rendezésénél, és a sor még hosszan sorolható. Ezek egyikét sem fogja tehát rendezni a Fidesz a békeköltségvetésében.

Lesz ehelyett ‑ a plakátokon már olvasható ‑ új gazdaságpolitika, de a kommunizmusban megismert békeköltségvetés mellé akkor már nem ez dukált volna, hanem a szintén kommunista kommunikációs párja, a novaja ekonomicseszkaja polityika, tudják, Lenintől; önök ugyanis keleti irányba mennek, nemcsak itt, a kommunikációban, nemcsak ötletekért, de már hitelekért is, ráadásul devizahitelekért, amit a gyengülő forintunk mellett kell majd visszafizetni. Mert abban is biztos vagyok sajnos, hogy a leendő jegybankelnök úr alatt sem fog megváltozni a Fidesz monetáris politikája, vagyis csak az, hogy folyamatosan és szándékosan gyengítsék a magyarok pénzét.

Ennek csak egyféleképpen tudunk gátat szabni, ha Magyarország is csatlakozik az euróövezethez. Nemcsak az egy főre eső GDP-ben, hanem ebben is megelőztek minket a környező országok, hiszen van már horvát, szlovén, osztrák, szlovák euró, sőt néhány éven belül román euró is lesz. Amíg a Fidesz tehát kínlódik, addig a környező országok ebben is megelőznek minket.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a mostani kormány képtelen erre, akkor bizony váltás kell. Váltás kell, ha nem veszik észre, hogy ma már a gazdasági szereplők hamarabb nézik meg, hogy éppen hány forintot ér egy euró, mint azt, hogy Nagy Márton éppen milyen utópisztikus jövőt jósol 2025-re.

(9.40)

A vállalkozók egymás között már euróalapú szerződéseket kötnek, mert nem bíznak önökben, nem bíznak abban, hogy egy év múlva milyen állapotba vezetik a forintot. Ma már nagyban zajlik az euró spontán bevezetése, az euroizáció, és vakok, tisztelt államtitkár úr, ha erről nem vesznek tudomást.

’26-tól váltás kell, és jómagam mindent megteszek annak érdekében, és közre is működök majd abban, hogy egy új kormány gyökeresen más gazdaságpolitikát képviseljen, és csatlakoztassa hazánkat az euróövezethez. (Hidvéghi Balázs: 1 százalékos az MSZP! ‑ Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ideje, hogy ne csak az árakat zárkóztassuk fel a nyugat-európai szintre, ahogy a Fidesz tette, hanem a pénzünket is, amivel fizetnünk kell. Köszönöm. (Dr. Répássy Róbert: Lejárt az ideje! ‑ Hidvéghi Balázs: 1 százalék!)