Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva képviselőtársaim megszólalásait, elsősorban a két ellenzéki képviselő, Arató képviselő úr és Novák képviselő úr megszólalása indította bennem azt, hogy néhány mondatot mondjak. Kezdjem az utóbbival. Novák képviselő úr a hosszú felszólalásában mindent elmondott, amit a képviselői jogállás, az országgyűlési törvény kapcsán módosításra lát indokoltnak, egy átfogó újraszabályozást szeretne az országgyűlési törvény és nyilvánvalóan a ráépülő vagy hozzá kötődő házszabály kapcsán. Nyilvánvalóan erről lehetne beszélni, de azt rögzítsük, hogy ez a törvénytervezet, ami itt előttünk van, az országgyűlési törvény módosítása és a házszabály nyilvánvalóan semmi ilyet nem célzott meg, de persze ez alkalmat adott önnek arra, hogy kifejtse általában is az országgyűlési törvényről és a házszabályról a véleményét.

Arató képviselő úr pedig úgy fogalmazott, hogy nem támogatjuk, mert nem támogatjuk, és egyébként is a cél az ellenzéki képviselők elhallgattatása. Tehát ahogy itt a beterjesztett két dokumentum nem céloz meg egy átfogó reformot, nyilvánvalóan semmilyen törekvés sem olvasható ki belőle, hogy az ellenzéki képviselők hangját itt a parlamentben elnyomja. Pontosításokról van szó, ahogy Vejkey képviselőtársam ezt előterjesztőként is említette.

Sokszor került elő a Mentelmi Bizottság elnökének személye az indokolásokban. Higgyék el, mentelmi bizottsági elnökként tudom azt, hogy munkatársaimmal együtt ‑ még a Házban is vannak itt néhányan a pulpituson ‑ óriási fejtörést jelent nekünk egyes, főleg házszabályi pontok pontos betartása. Amit most megcéloztunk, az semmi más, mint néhány pontosítás elvégzése. És ezt egy konkrét példán most bemutatom önöknek: ez a méltatlansági összeférhetetlenség esete. Tegnap a Házban Fekete-Győr András képviselő úr ügye kapcsán elmondtam, hogy először kényszerülünk gyakorolni ezt az eljárást, amit az országgyűlési törvény és a házszabály ilyenkor ránk ró.

(18.10)

Mi az, ami tegnap történt méltatlansági összeférhetetlenség kapcsán? Azt gondolom, akik minket figyelnek, esetleg rádióhallgatók, televíziónézők, akikhez eljutnak a gondolataink, azzal az erkölcsi értékítélettel biztosan egyetértenek, hogy ha egy országgyűlési képviselőt a megbízatása alatt, tehát ameddig a mandátuma tart, bűntett miatt jogerősen elítélnek, az a továbbiakban ne legyen része a törvényhozó testületnek. Nem hiszem, hogy ez az értékítélet erkölcsileg kifogásolható lenne.

Mondok egy másik szabályt is, amire meggyőződésem, hogy a képviselőtársaim 99 százaléka nem is gondol. Nemhogy egy bűncselekmény elkövetése kapcsán mondja ki a törvény ezt az erkölcsi értékítéletet ‑ ha elköveted, utána nem lehetsz tagja a Háznak ‑, hanem akkor is, ha egy képviselőnek jogerősen megállapított köztartozása van, pár ezer forint, agrárkamarai tagdíjat, mondjuk, nem fizet, adótartozása van a NAV felé, az önkormányzat felé mint adóhatóság felé, és erről jogerős döntés születik, vagy egy államigazgatási szerv jogerős határozatot hoz. Ez önmagában egy olyan méltatlan helyzet, ami az országgyűlési mandátum vesztésével jár. A közvélemény ezzel biztos, hogy egyetért, és azt mondja, hogy ha ez előfordul egy országgyűlési képviselővel, hát, ilyenek tényleg nem valók az Országgyűlésbe.

Az eljárásrend már kérdéses, az, hogy egy összeférhetetlenségi eljárás kapcsán hogyan hozzuk a Ház elé döntésre az adott kérdést. Ezt a példát akarom most elmondani, mert ez jól szemlélteti, hogy mi az, amit most pontosítunk egy eljárásrendben. Az országgyűlési törvény már általam ismertetetten úgy fogalmaz, hogy ha egy képviselőt a mandátuma alatt jogerősen bűntett miatt elítélnek, ezzel előáll egy összeférhetetlenségi helyzet. Ki az, aki ezt a döntést meghozza? A bíróság. A független magyar bíróság hozhat egy ilyen tartalmú döntést, és ekkor a házszabály azt mondja, hogy a Mentelmi Bizottság elnöke köteles haladéktalanul a Ház elé menni egy határozati javaslattal, amelyben a Ház ezt az összeférhetetlenséget deklarálja, kimondja, és egyben arra is kötelez, hogy a Ház döntésében az is szerepeljen, hogy az összeférhetetlenség kimondásával együtt a képviselő elveszíti a mandátumát. Ez az, amit tegnap itt a Házban gyakoroltunk.

De van ennek az eljárásnak egy olyan fölösleges és értelmetlen része is, amely a Mentelmi Bizottság előtt zajlik. Miközben a feladat a Mentelmi Bizottság elnökéé, miközben a pálya kijelölt, ettől a Mentelmi Bizottság elnöke nem tud eltérni, a házszabály azt is mondja, hogy ebben az esetben is ki kell kérni a Mentelmi Bizottság véleményét. Mi történik egy mentelmi bizottsági ülésen ilyenkor?

Ugye, ez egy paritásos testület. Ezt azért mondom, mert sokszor a sajtóban is ez a bizottság is fideszes többségűnek van aposztrofálva, de ez egy paritásos testület, ugyanannyi ellenzéki képviselő vesz benne részt, mint ahány kormánypárti képviselő. Hogyan hoz egy bizottság döntéseket, hogyan alakít ki véleményeket? Nyilván úgy, hogy a bizottság vezetője, a bizottság elnöke, a mögötte lévő szakapparátusra építve, valamivel megkínálja a bizottságot. Mi az, amit én ebben az esetben tenni tudtam? Felsoroltam azokat a jogszabályi helyeket a bizottságnak, amelyek alapján a bizottság látja azt, hogy az igazi kérdést eldöntötte a bíróság egy jogerős ítéletével, nekünk ezt a bírósági ítéletet tiszteletben kell tartanunk, és ezért az országgyűlési törvényre hivatkozva meg kell hoznunk a Házban azt a döntést, ami csak egyféle lehet, és nem lehet kétféle.

Mit csinálnak ilyenkor a kormánypárti képviselők? Azt mondják, hogy ők ezzel egyetértenek, és ezt az indítványomat megszavazzák, kapok is három szavazatot. Többséget azonban nem tudok produkálni, mert az ellenzéki képviselők miért értenének egyet ezzel a kérdéssel? Ők megfogalmazzák a saját álláspontjukat úgy, hogy az ő álláspontjuk annyi ebben a konkrét ügyben, hogy nem értenek egyet a bíróság jogerős döntésével. Ezt persze tudományos dolgozatokban kifejthetnék, ennek is megvan a maga rendje, de országgyűlési képviselőként az az érvelésük, hogy nem értenek egyet a jogerős bírósági döntéssel, ez már nehezen kezelhető. Na most, nyilvánvalóan a jövőben ezt a fölösleges és értelmetlen eljárási lépést, amely ilyenkor is arra kötelezi a Mentelmi Bizottságot, hogy kifejtse a maga álláspontját ott, ahol nincs mozgástere, a jövőben eltörölnénk. Ilyen pontosítások, jó néhány pontosításnak több eleme is szerepel ebben az előterjesztésben.

Tehát még egyszer mondom, nem céloz meg átfogó reformot az országgyűlési törvény e módosítása és a házszabály módosítása, de még kevésbé akar bárkit is politikai tevékenységében ellehetetleníteni és elhallgattatni. Én azt gondolom, hogy a benyújtott javaslat észszerű, és amit megcéloztunk vele, azokat a kicsi kis problémákat, a napi gyakorlatban orvosolja. Ezért ez a törvény, mondom, jó szívvel támogatható. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)