Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Képzeljék el azt, hogy a magyar állam hoz egy olyan törvényt, amellyel kisajátítja az önök otthonát, és háromnegyed évvel később sem tesz meg semmit azért, hogy ez a helyzet rendezve legyen. Itt a Diószegi utca lakóiról és a környékbeli önkormányzati bérlakásokban élőkről van szó, akik kapcsán a magyar állam politikai döntéshozók szintjén eddig nem vette fel a kapcsolatot az önkormányzattal, és ez egy elég szomorú helyzet, hiszen ketyegnek a határidők, el kellene valahol helyezni azt a körülbelül kétszáz családot, akiknek a lakhatásáról itt alapvetően szó van.

Az a helyzet, hogy a költségvetésben én azt látom, hogy 5,1 milliárd van a jövő évre betervezve az MNV-nél arra, hogy a lakóingatlanok ki legyenek sajátítva. Ez az 5,1 milliárd a fele annak az értékbecslésnek, amit a józsefvárosi önkormányzat saját értékbecslése kimutatott. Azt látjuk, hogy a határidők olyan szűkösek, hogy a végén az önkormányzatnak pár hete lenne csupán arra, hogy azt a kiköltöztetést megcsinálja, amelynek keretében 150 családnak kellene új otthont találni.

Ez a helyzet így elfogadhatatlan, és nagyon jó lenne, ha a kormány kijelölne valakit, akivel politikai döntéshozóként le lehet ülni tárgyalni, és végig lehet tárgyalni ezt a folyamatot. Már csak azért is, mert olyan helyzetek vannak, hogy például a Diószegi 20. számú ház lakói nincsenek benne a törvénytervezetben, de a velük szomszédos Diószegi utca 18. konkrétan egy olyan ház, amit nem lehet egyedül lebontani, mégis ezt tervezné a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A Diószegi 20. lakói minden este úgy hajtják álomra a fejüket, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ki fogják‑e sajátítani a házukat, fogalmuk sincs arról, hogy mi fog történni velük.

Én azt szeretném kérni Magyarország Kormányától, hogy egyrészt folytasson végre tárgyalásokat az önkormányzattal, amelyet idén júniusban újraválasztottak. Értesítsék, üljenek le valahogy a lakókkal beszélni, hogy nekik mi lenne jó, és történjen egy olyan rendezés ebben az ügyben, ahol a lakók (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) érdemi válaszokat kapnak, és ez a történet érdemben nem egy katasztrófához vezet majd. Köszönöm.