Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm az aktív és sok tekintetben részletekbe menő, a számos szabályozási helyből egyes kérdésekre kiemelt figyelmet fordító vitát.

Engedjék meg, hogy néhány általános megjegyzéssel kezdjem a vezérszónoki hozzászólások sorrendjében. Momentumos képviselőtársam, Sebők Éva képviselő asszony úgy vélte, hogy a kormány egyes miniszterei között szándék- vagy véleménykülönbség van. Nincs véleménykülönbség. Az öngondoskodást továbbra is egy nagyon fontos dolognak tartjuk. Ugyanakkor abban, hogy az öngondoskodás keretében rendelkezésre álló eszközök eszköztárát és felhasználási körét bővítjük, én lehetőséget látok, és nem korlátozást meg ellentmondást. Kedves képviselő asszony, ebben én az ön politikai családjának a ‑ nem azt mondom, hogy hibás, mert nem akarom minősíteni, de ‑ a tőlünk és tőlem személy szerint messze eltérő nézőpontját vagy álláspontját vélem felfedezni.

(11.50)

Kérem, hogy ezt ne generációs problémának fogja fel, mert úgy látom, hogy van önben affinitás, hogy erre a területre terelje az egyébként szakmai problémákat. Mi egy sor dologban, esetenként akár kényszerítő körülmények hatására is, de a lehetőséget látjuk, önök meg mindenben az akadályt. Nem először mondom, de az önök szempontjából mindig az olimpiát hozom fel; mi az olimpia megrendezésében egy nehéz, kétségtelenül számos pluszfeladattal járó lehetőséget látunk, önök meg egy olyan veszélyt, amely az önök szemében olyan mértékű volt, hogy még a meghiúsítást is pártjuk egyik alapvető politikai célkitűzésévé tették. Világszemléleti problémák vannak közöttünk, és ez ebben a ma tárgyalt témában is így merül fel. Önök egy problémát és ellentmondást vélnek felfedezni abban, amiben mi egy lehetőséget és az eszköztárnak a bővítését. (Földi Judit Sebők Évával egyeztet.)

A párbeszédbe én nem kívánok beleszólni. Én a 83 évemmel két fiatal ember politikai csatájában nem óhajtok állást foglalni, úgyhogy, ha megengedik, ebből kimaradok.

Hollik képviselőtársamnak köszönöm a támogató hozzászólását.

Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnál szintén egy általános körrel kezdem, részben azzal, hogy az ön által elmondottak szakmailag is meg egyébként nagyon valós társadalmi problémákat tartalmaznak, tehát akár a lakhatás általános kérdéseit, akár az ezzel kapcsolatos összes társadalmi problémát bizonyára lesz lehetőség, hogy a Ház falai között megvitassuk. Már csak azért is, mert a kormány 21 pontos új gazdasági akcióprogramjában a lakhatás az első témák között kiemelt jelentőséggel bír, és bizonyára az elkövetkezendő időszakban itt még fogunk erről beszélni.

De azt általánosságban engedje meg, hogy vitassam, és ez talán Apáti képviselő úr hozzászólásában is megjelent: én úgy gondolom, hogy mindenfajta szelektálás Magyarországon jogszerűtlen. Hangsúlyozni szeretném, hogy jogszerűen és az ország törvényeinek megtartásával és betartásával az itt élő embereknek a korlátozása részben mindenfajta uniós szabály ellen szól, hiszen nem különböztethetek meg, de ebben én, az éppen aktuális uniós szabályozáson túlmenően, egy történelmi hibát is látok, és úgy gondolom, hogy a Ház falai között nem célszerű származás, állampolgárság vagy születési hely szerint ‑ megint mondom ‑ jogszerűen itt tartózkodó és a magyar törvényeket betartó és azok keretei között élő embereket szelektálni, ez rossz történelmi emlékeket ébreszt; meg ráadásul az Unió tiltja is.

Mind a ketten a lakhatásra és az ezzel kapcsolatos lehetőségeket, a közelmúlt és a jelen intézkedéseinek késedelmét említették, illetve a Budapest és vidék közötti különbségtételt. Az egyik ‑ egy közhely, de igaz ‑, hogy a hídon akkor kell átmenni, amikor az ember odaér. Nyilvánvaló, hogy ‑ talán valamelyik képviselőtársam hat évet említett, hogy hat évvel ezelőtt kellett volna ezeket az intézkedéseket meghozni ‑ hat évvel később én is okosabb vagyok. Tehát azért mondom, hogy ennek így nem igazán ‑ hogy mondjam ‑ sportszerű a felvetése. Igaza van, bár ‑ és bevallom ‑ arról nekem most nincs konkrét ismeretem, hogy mondjuk, hat évvel ezelőtt ez milyen volt.

Abban önnek igaza van, és ezt mint volt, VII-VIII. kerületi egyéni képviselő megerősíthetem, hogy annak idején, amikor a Rákóczi úton és egyáltalában ezekben a kerületekben megkezdődött ezeknek a rövid távú lakáskiadásoknak a gyakorlata, ha élesebb a szemünk, élesebb a fülünk, akkor még úgy láttuk ‑ ami egyébként ma is igaz ‑, hogy ezeknek kétségtelenül van egy káros hatása, amelyet most ezzel a korlátozással akarunk korrigálni.

Ugyanakkor, és kérem, képviselőtársaim, hogy ne felejtsük el, hogy azért számos családnak ez egy megélhetést is biztosít, és igen, voltak és vannak olyanok, akik kvázi úgy vásároltak befektetési céllal lakást ‑ és ez igaz az öngondoskodás területére is ‑, hogy amikor aktívabb korukban lehetőségük volt, akkor a gyerekeiknek vettek egy lakást, az akkor még kiskorú gyerekeiknek, és amíg a gyerek felnőtt, addig pedig bérbeadás útján hasznosították. Azt hiszem, ez egy bevett gyakorlat, és én úgy gondolom, hogy ebben képviselőtársaim sem találnak kifogásolnivalót. Ez egy teljesen jó dolog, és amikor a gyerekek odajutnak, akkor beköltöznek ezekbe a lakásokba.

Ennek a témának a megemlítése egyébként a momentumos képviselőtársam megjegyzésére is irányul, hogy itt meggyőződésem, hogy nem a jövőt éljük fel, hanem a családi vagyon gyarapításának egy olyan lehetősége van, amely nagyon sok család számára vagy számos család számára biztosít lehetőséget arra, hogy a saját vagyoni körét megőrizve a gyereke vagy gyermekei számára biztosítsa később az indulás lehetőségét.

Engedelmükkel, nem szeretnék belemenni a lakhatás és a lakáshoz jutás ‑ képviselőtársam, azt hiszem, hat lehetőséget is említett ‑ kérdésének a részleteibe, mert nem képezi az általam ismertetett törvényjavaslat témáját, de abban én ‑ ismétlem ‑ semmilyen kivetnivalót nem találok, hogy valaki nem egyéb megtakarítási formába fekteti a pénzét, hanem ha megteheti, akkor lakást vásárol.

Apáti képviselő úr figyelmét szeretném felhívni, hogy később ne érhessen engem szemrehányás, hogy nem hívtam fel rá a figyelmet, ő mondta, hogy ő nem bízik az államban, és nem fektet állampapírba. Sok százezer ellentétes vélemény van, direkt megkérdeztem. Jelenleg, augusztusi adatom van, 330 milliárd gyarapodás van ez év nyarán. Tehát valahol a társadalom értékítélete és az államba vetett bizalomnak a megléte és hiánya épp ennél az egyébként nagyon markáns mutatónál, hogy az emberek mennyire merik és akarják odatenni a pénzüket, bizony azt mutatja, hogy a társadalom jelentős része, nem azt mondom, hogy mindenki, de jelentős része igenis bízik az államban, és igenis az állam által garantált állampapírba fekteti a pénzét.

(12.00)

Az utolsó kérdése ‑ ki ne felejtsem ‑ a postadigitalizáció. Nincs olyan elképzelés, nem kívánunk ilyet, ezt is épp valamelyik nap kaptam a postától, hogy meghaladta a hatszázat a postapartneri megállapodások száma. Tehát azok az emberek, akik a postai létszámból kikerültek, szinte kivétel nélkül a postapartneri viszony keretében tovább folytatták ezt a tevékenységüket, és vannak egyes területek, ahol a postának kifejezetten létszámhiánya van. A digitalizáció elsősorban azt a feladatot oldja meg, ami a nagyszámú, egyébként külföldről érkező postai küldemények feldolgozását és továbbítását jelenti. Egyébként épp a most előttünk álló decemberi, karácsonyi nagy ajándékroham fogja ezeknek a digitalizációs fejlesztéseknek a próbáját adni, hogy mire lesz képes. Remélem, hogy teljes mértékben képes lesz a posta ezt teljesíteni.

Megint mondom, hogy a törvénytervezet nem foglalkozik a lakhatással, de azt azért nem akarom, nem szándékom, hogy ez a levegőben maradjon. Nem vitatom, hogy a lakásárak jelenleg magasak, ugyanakkor a nagy lakásépítések jelentős részét a tervezőasztalon eladják, tehát valahol mégiscsak van ezekre kereslet. Kétségtelen, hogy a fiatalok életkezdéséhez kell családi segítség, de jelentem, ez 30 évvel ezelőtt is így volt, 50 évvel ezelőtt is így volt, és 100 évvel ezelőtt is így volt. Tudom, szülőként, nagyszülőként az a feladatunk, hogy segítsük a gyerekeink és unokáink életindítását, és valahol ez valamilyen lakásmegoldás. Van, amikor ez emeletráépítés volt, volt, amikor tetőtér-beépítés volt, volt, amikor albérlet, majd lakásvásárlás volt, ez mindig így volt. Abban, hogy ez a mindenkori államnak és a mindenkori kormánynak egy fokozott feladata, és oda kell rá figyelni, tökéletesen egyetértünk, ezt tesszük mi is most, amikor a gazdaságfejlesztési programunk egyik kiemelt, priorált céljaként éppen a lakhatást tesszük.

Alexov Lyubomir képviselőtársamnak a felvetését és észrevételeit köszönöm. Azt a hozzászólása során ő is megemlítette, hogy az általa felvetett kérdéseknek, ha jól értettem, a túlnyomó többsége alapvetően költségvetési téma, tehát kérem, hogy a költségvetés vitája során tárgyaljunk akár az átadott ingatlanokról, egyébként tulajdonba adott ingatlanokról. Éppen azért, hogy ezek működtetése és állagfenntartása megoldható legyen, az ingatlanokat átadtuk a nemzetiségi önkormányzatok tulajdonába. Az ezekhez szükséges források biztosítása alapvetően költségvetési kérdés, és én kérem, hogy ezt annak során tárgyaljuk meg.

Szó volt róla, és azt hiszem, azzal tartozom még, hogy Budapest és a vidék, elsősorban Debrecen egyszerűen mennyiségi kérdés. Nem vitatva azt, hogy, mondjuk, Debrecenben akár az egyetemi hallgatók számának örvendetes gyarapodása miatt ‑ de ez igaz Pécsre, igaz Szegedre, igaz más, felsőfokú tanintézettel rendelkező városra is ‑ főleg tanévindításkor van, hogy mondjam, verseny a jobb albérletekért, de azt azért látni kell, hogy Budapesten alapvetően az egész kérdés négy évszakos, tehát egy folyamatos kérdés, míg a vidéki városokban ez szezonális jellegű, akár azért, mert a nyári üdültetéshez kapcsolódik, akár azért, mert a tanévhez kötődik.

Egyébként ennek a kérdéskörnek egy kiegészítő szabálya, hogy ezekkel a rendelkezésekkel egy időben a szálláshely-szolgáltatási tevékenység adózási szabályai is változnak, a vendégéjszakák számát figyelembe véve differenciáltan kerülnek megállapításra, Budapesten és a vidéki városokban eltérően. Budapesten a legmagasabb a vendégéjszakákon az adóteher, az eddigi alacsony összeg a négyszeresére emelkedik Budapesten; vidéken az alacsonyabb kihasználásra tekintettel ez az emelés nem történik meg.

Győr, Debrecen, külföldi befektetők, reálbér, állampapírok, az új építésű lakások iránti kereslet, lakásépítés. Tisztelt Elnök Asszony! Azt hiszem, hogy minden olyan kérdésre igyekeztem kitérni és válaszolni, ami konkrétan felmerült. Remélem, nem hagytam ki semmit, ha mégis, azért képviselőtársaim megértését kérem. Továbbra is kérem, hogy javaslatunkat támogassák. Köszönöm a türelmet, elnök asszony. Köszönöm az érdeklődést. (Taps a kormánypártok soraiból.)