Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Agrárminiszter Úr! Állandóan változó világ ‑ így fogalmazott az előterjesztésének az elején. Valóban, igen, változik ez a világ, talán ma reggel egy pozitív változás indult el, legalábbis remélem, az európai agrárpolitika terén mindenképpen, ami minket a leginkább érint. Azt sem tagadja senki, hogy ennek a 29 törvénynek a vonatkozásában a jó szándékkal történő előterjesztés volt az, ami önöket munkára serkentette, a finomhangolások elkelnek, mint látjuk, több ponton is.

Én viszont egy kicsit bővebben a vízgazdálkodásról beszélnék. Font Sándor elnök úr is kiemelte, hogy mindenki felcsapott vízügyi szakértőnek. Ha nem is vagyunk vízügyi szakértők, mindenesetre azt le kell szögeznünk, hogy a víz egy nagyon-nagyon fontos jövőbeni erőforrásunk, már akkor lesz jövőbeni, ha most megtesszük a kezdeti lépéseket, és foglalkozunk azzal, hogy mondjuk, Magyarországon a magyar Balaton mellé ne kapjunk egy magyar sivatagot is. Jelen pillanatban még a félsivatagok övezetébe tartozik a homokhátság, de ha nem fogunk valamilyen óriási volumenű vízmegtartó beruházásokat elindítani itt ezen a területen, akkor sajnos ez a terület kiszárad. Ennek nagyon egyszerű oka van: az itt szükséges csapadékmennyiségnek évente a fele az, ami természetes úton pótlódik a térségben. Tehát úgy néz ki, hogy mesterségesen kell akkor ezt a pótlást megoldani.

Szomorú, hogy a Mezőgazdasági Bizottság fideszes többsége nem engedte plenáris ülésre a vízgazdálkodással kapcsolatos határozati javaslatomat, amit szintén jobbító szándékkal tettem meg, pedig bőven lenne mit beszélni erről a témáról részletesebben is, hiszen bár nemcsak az önök kormánya felelős a mostani állapotokért, hanem az elmúlt több évszázad politikai vezetése az, ami hibáztatható, azonban itt szükséges leszögezni, hogy ez nem menti fel az Orbán-kormányt, hiszen önöknek most egyhuzamban volt 14 évük arra, hogy a vízgazdálkodás terén nagyobb előrelépéseket tegyenek. De itt, a padsorokból hallottam, hogy összességében 18 éve kormányoznak, tehát 18 évük lett volna arra, hogy jóval nagyobb léptékkel próbálják a vízgazdálkodás áldatlan helyzetét megoldani.

Lehet, hogy elcsépelt szófordulat, de mindenképpen érdemes leszögezni, hogy a víz az élet alapja, világunk egyik legmeghatározóbb erőforrása. A víz hiányának, illetve az aszálynak számos negatív következménye lehet és már van is, sajnos hazánkban is, így például visszaesik a mezőgazdasági termelés, ezt láthattuk már az Alföldön, súlyos ökológiai károk keletkezhetnek, hiszen folyók száradtak ki, tavak száradtak ki. Ez mind érinti a vízi és a vadon élő állatokat is, illetve a növénytársulásokat is.

Az idei, de a 2022-es aszály is rávilágított arra, hogy igazság szerint a vízgazdálkodás terén milyen súlyos a helyzet. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez a súlyos helyzet indokolja, hogy azok a tervezett beruházások, amelyek évről évre el vannak halasztva, mint például az idei, homokhátságra tervezett 398 milliárd forint értékben megvalósítandó vízmegtartó beruházás is el lett halasztva, ezeket ne elhalasszák, hanem tényleg forrásokkal pótolják ki, és azonnal kezdjenek munkához, mert lehet persze azt mondani, hogy a vízgazdálkodás terén közel másfél évtized nem számottevő időintervallum, de minden egyes nappal, ha később kezdünk hozzá ezekhez a szükséges munkálatokhoz, annál később érjük el a várt vagy a kívánt célt is.

Azt gondolom, hogy ennek az előirányzott, de folyamatosan halogatott reformnak így nincs most már további halogatni való ideje, és egész egyszerűen kezdjenek neki, legyenek szívesek, a megvalósításnak is.

Ha az Alföldet próbáljuk górcső alá venni, akkor azt is láthatjuk, hogy a talaj szárazsága is már elérte sajnos a kritikus szintet. Erre hiába hoznak létre, mondjuk, egy bizottságot, a Pest Vármegyei Közgyűlésben homokhátság-bizottság néven, nem a bizottság létrehozása volt a kritikus pont, hanem a források elvonása. Tehát ide forrásokat kell injektálni, ez egy borzasztó forrásigényes tevékenység, viszont ezeket a beruházásokat meg kell valósítani.

Több mint 300 éve tervezték meg a Duna-Tisza-csatornát, amit az előző érában el is kezdtek építeni, aztán 40 kilométer múlva megállt ez az építkezés. Sokan azt mondják, hogy ez fölösleges dolog, tájsebként tátongana a Duna-Tisza közén gyakorlatilag ez a csatorna. Mi viszont azt gondoljuk, szakértőkkel egyeztetve, hogy az a többletvíz, amely, mondjuk, a téli időszakban és a nyári időszakban is levonult például a Dunán, ezt el lehetett volna raktározni, és mivel arra nincs pénze a magyar államnak, úgy néz ki, hogy mesterséges tározókat hozzon létre, ezért a természet törvényeinél fogva ezt olyan helyen kell elhelyezni, amely földrajzilag megfelel erre a célra. Így például a Tisza völgye első osztályú lenne, és itt lehetne óriási mennyiségű vizet elraktározni, de valahogy a vizet ide kell vezetni, illetve a szintbeli különbségeket, úgy gondolom, a digitális állampolgárság meg a mesterséges intelligencia korában le lehet küzdeni, tehát az erre való hivatkozás nem biztos, hogy megállja a helyét.

Én azt gondolom, hogy ezeket a beruházásokat szükséges megcsinálni ahhoz, hogy ne száradjon ki a Kárpát-medence, mert lehet, hogy ez is egy elcsépelt szófordulat, de valóban azt gondolom, hogy aggasztó és egyben felháborító is, hogy Magyarországról, a csonka honból még mindig több víz folyik ki, mint amennyi beérkezik. Erre azt mondta a Belügyminisztérium vízügyi osztályának a vezetője, hogy ez egy természetes folyamat. Én azt gondolom, hogy nem természetes folyamat, a nemzetközi egyezményekre való hivatkozással sem lehet azt mondani, hogy természetes folyamat. A természetes az lenne, ha a vizekből megpróbálnánk minél többet elraktározni az olyan ínséges és aszályos időszakokra, amelyek sajnos mostanában egyre gyakrabban sújtják hazánkat is.

De hogy ne csak a vízgazdálkodásnál ragadjunk le, itt nyomatékosan kérném az agrárminiszter urat és a kormány képviselőit is, hogy valahogy próbálják meg jobban menedzselni a vízgazdálkodást, mert talán egyelőre nem jelenthető ki, hogy ez megtörtént az elmúlt időszakban.

Az agrárminiszter úr említette, hogy a termőföld, mint ahogy a víz is, visszautalnék, nemzeti kincs, ezzel mi is egyet tudunk érteni. Itt el szoktam mondani, hogy a termőföld egy olyan korlátozott mennyiségben rendelkezésünkre álló erőforrás, amelynek minden egyes négyzetcentiméterére vigyáznunk kell és azt óvnunk kell. Éppen ezért nem igazán értem, és ezt itt el szoktam mondani a Ház falain belül, hogy a zöldgondolat jegyében, mondjuk, miért zöldmezős beruházások keretein belül valósítanak meg gigantikus akkumulátorgyárakat. De jó hír, úgy néz ki, hogy ezt önök is megvizsgálták, és legalább egy olyan döntést hoztak, hogy amennyiben a művelés alól kivont terület nem lesz ipari célra felhasználva vagy nem teljes mértékben lesz ipari célra felhasználva, ebben az esetben vissza kell állítani az eredeti állapotot, és művelés alá kell vonni. Ez egy örvendetes módosítás. Azt gondolom, hogy jó az irány. Ha egy kicsit ezt még továbbgondolják, akkor úgy néz ki, hogy a jövőben minél kevesebb termőföldet fogunk tudni elbukni és minél kevesebb termőföldtől esünk el.

Itt még talán érdemes megemlíteni a naperőműveket is. Én azt gondolom, hogy régen azért jó sok mindent termelt ez az ország Európa éléskamrájaként. Eléggé abszurd a kép, hogy mára, a XXI. században, 2024-ben jobbára napelemeket és energiát termelünk termőföldön.

(9.10)

Talán ezt újra kéne gondolni, és ezeknek a naperőműveknek is lenne ennél jobb helye. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy azokon a barnamezős területeken, amelyek az előző érából maradtak ránk ‑ hiszen akkor is volt egy elhibázott gazdaságpolitika, akkor a vas és acél országává akarták degradálni országunkat, aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy ez nem jó irány, és így rengeteg ilyen csontváz esett ki a szekrényből, rengeteg ilyen terület maradt ránk ‑, én mindenképpen úgy alakítanám a szabályozást, hogy ezeken a területeken lehessen csak naperőműveket létrehozni, termőföldön semmiképpen nem. Látom, hogy agrárminiszter úr csóválja a fejét, tudom, hogy csak bizonyos minőségi osztály felett, bocsánat, bizonyos minőségi osztály alatt lehet bármit is kezdeni a termőfölddel, de azt is tudjuk, hogy ha valami kiemelt projektnek számít, akkor ez a szabályozás már nem igaz jelen esetben. Úgyhogy a termőföld védelmére is, azt gondolom, hogy talán nagyobb fókuszt kellene keríteni. Én erre kérem önöket, hogy ha már elkezdték ezt a szabályozást ilyen nagyon szépen javítani, akkor a továbbiakban se álljanak meg.

A mező- és erdőgazdálkodásról szóló törvénynél a visszaélések elkerülése a cél. Azt gondolom, ez is egy támogatható cél. Életszerűbbé szabták a földszerzési plafont is, ami szintén örvendetes, hiszen az osztatlan közös tulajdonok szétmérése esetén akár ezt meg is lehet haladni akkor, ahogy elmondta az agrárminiszter úr is, ha egy rosszabb minőségű föld kerül kimérésre. Viszont itt is lehetne még egy olyan szabályozást bevezetni, mondjuk, a földművelők vagy a gazdák érdekében, miszerint azokat az állami földeket, amiket földárverésen megvásároltak a gazdák, ne sújtsa húsz évig elidegenítési és terhelési tilalom, hanem földcsere alapját szolgálhassák, és ez a terhelési és elidegenítési tilalom legyen átvihető annak érdekében, hogy a gazdálkodás eredményesebben legyen végezhető, illetve a birtokpolitikát sokkal inkább tudják, mondjuk úgy, célszerűbbé tenni a gazdálkodók.

Itt a 10 hektár alatti, kifüggesztés nélkül vásárolható földeknél Font Sándor elnök úr megemlítette, hogy ezzel milyen lehetőségekhez jutottak a fiatal, kezdő gazdálkodók. Én azt gondolom ‑ ezt sokszor elmondtam én is akár a bizottsági üléseken, akár itt, a Ház falai között ‑, örvendetes, hogy ezt a módosítást meglépték. De ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy sajnos ezt tovább módosították, miszerint az erdő, a gyümölcsös és a szőlő művelési ágú területeknél nem áll meg sajnos ez a 10 hektár alatti, kifüggesztés nélküli adásvételi lehetőség.

Én azt gondolom, hogy ezeket egyedi elbírálás alapján kellett volna mérlegelni. Itt a badacsonyi szőlőbirtokok védelme volt a cél, de akkor a Badacsonyra kell kihegyezni ezt a módosítást, nem pedig az egész országra, mert ez elég sok fiatal és kezdő gazdálkodót hoz nehéz helyzetbe, hiszen azt önök is tudják, hogy a nagygazdálkodók gyakorlatilag szinte nem engedik földhöz jutni a kicsiket, egész egyszerűen az erősebb jogán élnek az elővásárlási jogukkal, és megvásárolnak mindent, ami a kifüggesztés tárgyát képezi. Úgyhogy szerintem ezt a módosítást is tovább kellene gondolni.

Összességében viszont azt gondolom, hogy ezek a módosító javaslatok valóban jó szándékkal íródtak és tevődtek az asztalra. Éppen ezért a módosító javaslatainkat mellé fogjuk tenni, és ezzel egyetemben kérem, hogy ezeket önök is támogassák. Köszönöm szépen a szót.