Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is üdvözölni szeretném a javaslatot. Kicsit megkésetten, de egy rettenetesen fontos témára rezonálva érdemi változtatásokról beszélhetünk. Ez teljesen jó. Előrevetítem, hogy ha nagyon komoly aknát nem találunk ebben a javaslatban, akkor az ellenzéktől elvárható nyitottsággal állunk minden fejlesztéshez és minden olyan dologhoz, ami az online csalások visszaszorítása tekintetében elengedhetetlen, de azért bizonyos kérdésekről beszélnünk kell.

Itt is az expozék során a digitalizáció úgy jelenik meg sokszor kormánypárti képviselőtársaim szóhasználatában, mintha az egy olyan vonat lenne, amire kötelező minden tekintetben felszállni, miközben van a világon egy másik folyamat, egy másik jelenség is. Nagyon sok ország azért ügyel arra, hogy a digitális ‑ kétségkívül ‑ gyorsítópálya mellett meglegyenek azok az offline lehetőségei, alkalmazásai, amelyekkel az emberek ugyanúgy tudnak ügyet intézni, bankolni, pénzügyi tranzakciókat folytatni. Tehát a digitalizációval nekem vannak fenntartásaim, de komolyabb bajaim nincsenek addig, amíg ez egy önkéntesen választható lehetőség, nem pedig egy digitális kényszerzubbony. Magyarországon viszont, talán államtitkár úr is meg tud erősíteni ebben, amikor egyes bankok, pénzintézetek úgy presszingelik az ügyfeleket, hogy töltsd le az X.Y. applikációt, vagy használd a George alkalmazást, különben nem tudunk vagy nehezebben tudunk szóba állni veled, akkor ez fogyasztóvédelmi szempontból nem feltétlenül elfogadható.

Tehát a digitalizáció mentén beindult egy erőszakos digitalizációs kényszerpálya is, nagyon sok esetben vagy nem, vagy nehezebben állnak szóba a személyes ügyintézést preferáló honfitársainkkal, és ha már ez megtörtént, tehát a digitális tranzakciók száma ugrásszerűen növekedett, talán a kormány is reagál arra, hogy a banki csalások, online visszaélések száma is bizonyos területeken akár meghússzorozódott az elmúlt időszakban. Itt azt kell végiggondolnunk, hogy a lefoglalt összegek arányos felosztásával én nem hiszem, hogy bárki vitatkozna, tehát ha meg lehet könnyíteni egy amúgy is bajba jutott honfitársunk vagy polgártársunk helyzetét, akkor szerintem ez jó dolog, a fiókok letiltása azonban már egy bonyolultabb kérdéskör.

Itt maximálisan támogatom azt, hogy a visszaéléseket foganatosító weblapok, vagy a közösségi média berkein belül a különböző felületek eltüntetését meg lehessen tenni, de nagyon sokszor azt látjuk, hogy ezek újratermelődnek más formában. Tehát az jó, hogy ugyanazon platformon belül az érintett ne tudjon adott esetben még egyszer regisztrálni, vagy ne tudja még egyszer üzemeltetni ezt a visszaéléseket korábban foganatosító szolgáltatást, de azt látjuk, hogy ezek a dolgok mégiscsak újratermelődnek. Valahogy olyanok, mint régen a fogyasztói csoportok, csak azok főleg az offline térben működtek, és ezek a visszaélések az online térben is gyakorta meg tudnak jelenni kicsit átcímkézve, kicsit elmaszkírozva és kicsit átfestve a cégért, de attól a visszaélés még visszaélés marad. Tehát az a kérdésem, hogy végiggondolta‑e a javaslattevő azt, hogy az ilyen visszaéléseket foganatosítókat személyükben is felelősségre vonja valamilyen úton-módon. Tehát nemcsak az adott céget vagy vállalkozást, nemcsak az érintett szolgáltatót, vagy azt a profilt, amit ezen megalkottak, hanem magát a személyt, aki az egész dolog mögött fellelhető, valamilyen úton-módon szankcionáljuk úgy, hogy elvegyük a kedvét a további jogsértéstől.

Annyiféle online csalásról beszélhetünk már, hogy ez egy folyamatosan bővülő lista. Nem véletlen, hogy a javaslattevő is egy A4-es oldalnyi törvényt vagy törvényhelyet igyekszik módosítani ezzel a javaslattal, bár egyébként ez a dolog velejárója, tehát ne okoljuk ezért. Kár, hogy ilyen későn teszi, bárcsak tette volna hamarabb. De a digitalizáció tekintetében, mikor próbálnak minket presszingelni a csak digitális ügyintézésre, pénzügyi tranzakciókra, akkor valahogy gondolnunk kell arra is, hogy mi történik abban az esetben, amikor valaki tényleg megadta az adatait, vagy tényleg kicsalták tőle, és tényleg bedőlt egy olyan online megoldásnak, aminek lehet, hogy pár évvel ezelőtt mindahányan bedőltünk volna. Ez az ember tényleg tevékeny részt vállalt abban, hogy vele szemben valamilyen online csalást kövessenek el.

Mondok egy példát. Konferenciákon mostanában gyakran emlegetett példa az, hogy az online csalások egyik fajtája a szokásos céges levelezésbe való behatolás, és aki mondjuk, rendszeresen elindít utalásokat, az látszólag a főnöke nevében kap egy olyan e-mailt, ahol csak annyit mondanak, hogy a szokásos összeget utald el ide vagy oda, de megváltozott a számlaszám, kérlek, hogy ide foganatosítsd az utalást. A gyanútlan munkavállaló ennek eleget tesz. Kétségkívül számonkérhetik rajta, hogy eljárhatott volna nagyobb gondossággal, de azért mégiscsak egy olyan csalási formával találkozott, amit a mindennapi életben nem feltételezhetünk.

Tehát az, hogy a céges levelezésünkbe valaki behatoljon, és egy teljesen hihetőnek tűnő munkahelyi e-mailben egy utalást kérjen egy olyan beosztottól, akinek az a dolga egyébként, hogy utaljon a főnöke utasítására, ez mindenképpen rendhagyó megoldásokért kiált. Mondhatja azt nagyon leegyszerűsítve a jogalkotó, hogy ilyen esetben mindig az érintett polgár a felelős, ugyanakkor óva inteném ettől. Én olyan mechanizmusokat dolgoznék ki, ahol két irányban gondolkodnék. Egyrészt a tranzakciók visszavonhatósága tekintetében már történt elmozdulás az elmúlt hónapokban, ez jó irányú, de még kissé bátortalan elmozdulás. A cél az lenne, hogy bizonyos feltételek együttes fennállása esetén 24 órán belül visszavonhatóvá váljon egy olyan tranzakció, amely mögött online csalás áll. Nyilván így is nagyon sokszor nehéz ezt a valóságba átültetni, ez így nagyon szépen hangzik, de nyilván a megvalósítás részleteiben rejlik az igazi kihívás. De emellett, ha nem is sikerül visszavonni minden online csalást és az ezt illető tranzakciókat, gondolkodott‑e a javaslattevő arról, hogy valamifajta biztosítási jogviszonyt munkáljanak ki, akár a pénzügyi szektorral közösen ebben a kérdésben? Biztos vagyok benne, hogy ha minden Magyarországon, vagy akár az Unión belül működő banknak kötelező lenne egy online csalások elleni biztosítást fenntartania, ide egy bizonyos fajta összeget úgy befizetni, hogy legalább azt ne hárítsa át a fogyasztókra, és amely biztosítás lehetővé tenné, hogy a károsult polgár nem a teljes összeget, de mondjuk, az elvesztett összeg 95 százalékát visszakaphassa, akkor lehet, hogy előre tudnánk lépni.

(14.30)

Még az az 5 százaléknyi veszteség is visszatartó erővel bírhat az átlagpolgár számára a tekintetben, hogy legyen körültekintő és óvatos. Tehát nyakra-főre azért ilyen gyanús tranzakciókat ne folytassunk. De egy biztosítási jogviszony kétségkívül lehetővé tenné azt, hogy a károsultak kárát legalább részben vagy jó nagy részben meg lehessen téríteni.

Nyilván ez magával hozza a következő kérdést. Ennek akkor van értelme, ha hatékonyabban tudjuk szankcionálni az online csalásokat elkövetőket, és ezen szankciórendszernek része lehet a lefoglalt összegek arányos felosztása, része lehet a fiókok letiltása. De szeretném még egyszer megemlíteni, hogy valószínűleg majd egyszer a Btk.-ban az online csalások egy külön passzust fognak igényelni, tehát nem biztos, hogy csak a klasszikus csalás tényállásán belül vagy annak a környékén ezt meg lehet oldani, mert nagyon specifikus területről van szó. Viszont az egészen biztos, hogy személyükben kell felelősségre vonni azokat, akik rendszerszinten, tudatosan, vagy akár kizárólagos megélhetési forrásként használva ezt a tevékenységet online módon károsítják meg az ügyfeleket.

Államtitkár úr, gondoljon arra, hogy mi következik, ha a klasszikus online csalásokra meg az egyébként unokázós csalásokra és egyebekre rárakódik a mesterséges intelligencia. Tehát most tartunk ott, hogy egy 10-20 másodperces hangmintából megfelelő alkalmazással egy egész hosszú beszélgetést lehet prezentálni, ahol látszólag a vonal másik végén a mi családtagunk van, és jelzi, hogy bajba került, vagy utalni kell egy összeget, hogy ne legyen akkora bajban. Ez a rémálmok korát hozhatja el, ha elharapódzik és elterjed. Mindig is lekövető jellegű lesz a jogalkotás ebben, de egy nagyon precíz munkát kell folytatnia, hogy a lehető legjobban reagáljon az online csalásokra, és majd azokra a csalási formákra, amelyekre rárakódik a mesterséges intelligencia.

Most nem ez a tárgy van előttünk, tehát látom, hogy egy behatárolt körben gondolkodik a javaslattevő. Mi támogatjuk az online csalások elleni fellépésben, még hatékonyabb fellépést várunk el a kormánytól ebben a tekintetben, és a folytatólagosan visszaéléseket elkövetőkkel szemben a személyes szankciók tárházát várjuk. Ugyanakkor szeretnék annyit megjegyezni, hogy a digitalizáció lehet egy gyorsítópálya, ha önkéntes választás részét képezi, de lehet egy digitális kényszerzubbony is, ha önök hagyják ezeket a multicégeket és óriáscégeket úgy csinálni a digitalizációt, ahogy azt ők szeretnék. Én ezt nem javaslom önöknek. Digitális kényszerzubbony helyett saját önkéntes választást szeretnénk elérni minden magyar polgár számára, hogy a digitális utat választja, vagy pedig a személyes ügyintézést, akár a készpénzhasználatot és az eddigi megszokott életét. Mert valljuk azt, hogy e tekintetben minden polgár alapjogainak része kell legyen, hogy önálló döntéseket hozzon és hozhasson. Köszönöm a figyelmet.