Farkas Örs (Fidesz)

FARKAS ÖRS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Először is szeretném megköszönni azoknak, akik jelen vannak, mert kétségkívül egy fontos törvényjavaslatról van szó, fontos témáról van szó. (A teremből távozni készülő dr. Harangozó Tamás felé:) Majdnem itt maradt velünk Harangozó képviselő úr, pedig pont neki akartam válaszolni, de elmenekült a dolgok elől. (Hidvéghi Balázs: Mindjárt visszajön!) Akkor addig mással kezdem majd.

Első körben külön köszönöm azt, hogy valaki vette a fáradságot, és kétségkívül végigolvasta azokat a jogszabályjavaslatokat vagy törvényjavaslatot, amely most előttünk van. A megértéséhez valószínűleg hozzásegített volna bennünket, ha nemcsak ezt a törvényjavaslatot, hanem az ezt megelőzőeket vagy azokat a javaslatokat is elolvasták volna, amelyeket kivált, mert így mondjuk kontextusban lehetne értelmezni a jelenlegi helyzetet. (Dr. Harangozó Tamás visszaérkezik a terembe.)

A törvényjavaslattal a szándék az, hogy a titkosszolgálatok munkatársainak egy olyan, egyébként kiszámítható és az ő munkájukat támogató jogszabályi környezet jöjjön létre, amelyben a saját munkájukat biztonságosan, a saját életükhöz, feladatukhoz legjobban illeszkedő keretrendszerben, és egyébként megbecsülés mellett tehessék. Harangozó képviselő úr többször említette, hogy ezek a fajta garanciák vagy a szándék nincs meg a jelenlegi törvényi keretrendszerben, a bevezetni kívánt törvényi keretrendszerben. Én ez ellen két nagyon egyszerű érvet tudok felhozni. Az egyik az az, hogy mióta 2022-ben átkerültek a kabinetirodához ezek a szervezetek, azóta a jelentkezők száma, akik itt szeretnének dolgozni, drasztikusan megnőtt. Ennek két oka van: egyfelől kiszámítható az, ami rájuk vár; másfelől a megbecsültségük egyébként szerencsére jóval nagyobb, mint mondjuk ezt megelőzően volt.

Tehát azok a típusú vádak, amelyek akár Novák képviselő úrtól, akár Harangozó képviselő úrtól elhangzottak itt a titkosszolgálatok politikai célokra meg egyéb dolgokra való felhasználásáról, azok azon kívül, hogy nyilván nagyon távol állnak a valóságtól, de szerencsére a saját állományunk sem így gondolja, hiszen akkor nem jönnének ide dolgozni. Illetve azért arra hadd kérjem a tisztelt képviselőtársakat, hogy azért azt feltételezzék, még ha a kormányban nem is bíznak kellően, hogy azért itt mégis több ezer titkosszolgálati munkatársról beszélünk, akiknek a munkáját minden esetben ilyen politikai indíttatáshoz kötni szerintem erős túlzás, és mondjuk, finoman szólva sem udvarias egyébként a munkatársakkal szemben.

Ha megengedik, nem szeretnék túl hosszan, de azért néhány konkrét felvetésre is reagálnék. Harangozó képviselő úr jelezte, hogy kemény eszközöket kapnak a szolgálatok, illetve ezekkel korábban vissza is éltek. Megint csak vissza kell utasítanom ezeket a vádakat. Azért szerencsére a nemzetbiztonsági törvény, illetve az a keretrendszer, amely arról szól, hogy hogyan lehet ezeket az eszközöket használni, nagyon strikt, tehát ott nincs szubjektív döntéshozatali lehetőség, egy nagyon komoly törvényi keretrendszerben kell ezeket használni. Egyébként, teszem hozzá, itt feltételezem, miután erre utalt egyébként Novák képviselő úr is, ön is, hogy itt a leplezett vagy titkos információgyűjtésről van szó. Eszközökre utaltak vissza a múltban, illetve áldozatokra, politikus áldozatokra, sőt politikusok likvidálására. (Dr. Harangozó Tamás: Történelmileg beszéltem, államtitkár úr…) Ja, hogy a ’90 előtti időben! (Dr. Harangozó Tamás: Igen! ‑ Az elnök csenget.) Az kétségkívül más, de arról meg nem nekem kell számot adnom, azt hiszem. De ezt a részét a törvény nem nyitja meg, tehát a törvénymódosítás nem nyitja meg a nemzetbiztonsági törvénynek ezeket az eszközeit. Semmi nem változik, ugyanazok a garanciák vannak benne, mint amelyek voltak előtte is. (Novák Előd: Hát, ez az!)

És én értem az önök aggodalmait, illetve kritikáit ezzel kapcsolatban. Amikor nem politikai porondon beszélgetünk ezekről, akkor azért megnyugtató, hogy sokan értenek egyet a jelenlegi keretrendszerrel.

(12.20)

Amikor pedig ezeknek a jogorvoslati lehetőségeit bárki végigjárta, akkor mindig az lett a vége, hogy a szolgálatok mindig a jogszabályok szerint, az arra vonatkozó engedélyek mellett, egyébként felügyelet mellett hajtották végre a munkájukat a nemzetbiztonság érdekében. Semmiféle politikai indíttatásról nincsen szó. Ellenben, ha már Gréczy úr és ön is említette, javaslom önöknek elolvasni azt az írást, amely a mai napig fellelhető az interneten, bár kétségkívül nehéz megtalálni, az a címe, úgy kell rákeresni, hogy „Sötétség délben”. Kristálytisztán leírja a polgári és a katonai szolgálatok működését a 2010-et megelőző időszakban. Az önök tárca nélküli minisztere volt az, aki három hónapnyi munka után felállt és az Egyesült Államokba utazott ottani tanulmányok miatt, illetve nemzetbiztonsági szervek munkáját figyelemmel kísérni, és ottani képzésen vett részt. Tehát nagyon nehéz a jelenlegi kurzust, mondjuk, pironkodás nélkül ezzel vádolni az önök részéről.

Miután elhangoztak konkrét javaslatok is elsősorban Harangozó képviselő úrtól, ezért engedje meg, hogy erre is válaszoljak néhány gondolatban. Anyagi megbecsülés hiánya. Én visszaemlékszem arra a 2022-es vitára, amely arról szólt, hogy a titkosszolgálatok forrásbővítése milyen veszélyekkel jár magában. Ha valaki megnézi egyébként ezeknek a forrásoknak a szerkezetét, pontosan láthatja, hogy az elsősorban személyi jellegű kifizetés. 2022-ben újságcikkek garmadája foglalkozott azzal, hogy mennyit keres ma egy titkosszolgálati munkatárs, és mindenféle összehasonlítások voltak, hogy mennyit keresnek. Most azt számonkérni rajtunk, hogy mi bizonyára nem becsüljük meg őket anyagilag, az egy elég furcsa helyzet.

Sas képviselő úr tette fel azt a kérdést, hogy mire kell számítani az illetményrendszer bevezetésével. Kétségkívül 2022 őszétől a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, ’23 januárjától az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzeti Információs Központ és az Információs Hivatal is különleges jogszabályi keretrendszerben áttért az illetményre. A mostani jogszabály ezt rendezi, és az akkor jelentősen megemelt bérekhez képest, azt tudom mondani, a mostani jogszabályi keretek között senki nem fog kevesebbet keresni, mint egyébként a jelenlegi keretrendszerben a Hszt. alapján keresett, viszont arra lehetőséget ad, hogy a teljesítményének a motiválása érdekében a vezetője ettől eltérjen.

Szintén itt merül fel az a kérdés, Novák képviselő úr említette több alkalommal, hogy rogáni és ‑ nem tudom ‑ főigazgatói titkosszolgálatok jönnek létre. Őszintén szólva, az előbbit azért furcsállom, mert épp az elején elmondtam azt is, hogy a minisztertől rengeteg jogosítvány kerül át a főigazgatóhoz. Annak meg, hogy főigazgatói titkosszolgálat jön létre, én speciel örülök. Tehát azt gondolom, hogy ha szakmai vezetők viszik ezeket a szerveket, az szerintem jó. Ezt számonkérni? Nem tudom, hogy mi a terv. Az, hogy visszapakoljuk esetleg a politikai szintre ezeket a döntéseket? Szerintem az a jó, ha nekünk a keretekkel kell foglalkoznunk, és majd a vezetők szakmai alapon döntéseket hoznak. Ebbe az irányba mutat a törvényjavaslat.

Ugyanerre vonatkozott Harangozó képviselő úrnak a poligráfos vizsgálattal kapcsolatos kérdése. Semmiben nem változik egyébként, csak konkretizálja azt, hogy milyen esetekben és hogyan lehet használni poligráfot. Amit pedig párhuzamba állított, sajnos, a külső cégeken azért jelentős hangsúly van. Tehát nagyon nem mindegy, hogy egy poligráfos vizsgálatot az Alkotmányvédelmi Hivatal lát‑e el a saját munkatársaival szemben, vagy esetleg egy kívülről megbízott cégcsoport, amelyről később kiderül, hogy adott esetben külföldi háttérrel rendelkezik. Ebben azért látok némi különbséget.

Felmerült még, hogy a pótlékok csökkennek, illetve minden rendeleti szintre kerül át. Ez egy teoretikus vita. Mi abban hiszünk, hogy az a jó, ha valakinek fizetése van, és nem azzal kell játszania, hogy mennyi túlszolgálatot vállal azért, hogy egyébként össze tudja szedni azt a pénzt, amennyit haza szeretne vinni. Jelenleg az illetmény jóval magasabb, mint korábban az ezeket a pozíciókat betöltött szereplőknek volt a pótlékokkal együttesen összeszedhető nettó bére. Mi azt mondjuk, hogy nem kell mindenféle ügyeskedésekkel szórakozni, meg távoli lakcímet lejelenteni, hogy mindenféle pótlékokra lehessen igényt tartani, hanem mindenkinek egy masszívan megemelt fizetése van 2022 óta, és kiszámíthatóan tud vele számolni, mindenféle egyéb ügyeskedés nélkül. Nem beszélve arról, hogy az pedig azért egy furcsa helyzet lenne, ha a nemzetbiztonsági szerveknél, mondjuk, a túlóra kérdése vagy az egyéb ilyen típusú feladatszabás a munkavállalók oldaláról megtorpedózható lenne. A titkosszolgálati munka értelemszerűen sajnos egy 0-24-es hivatás. Erről önök is beszéltek, egyébként helyesen. Ott, ha egy helyzetben valaki azt mondja, hogy ő ebben nem kíván részt venni, az mondjuk, azt gondolom, a nemzetbiztonság szempontjából minimum kérdéses. Ezért igen, ezekben az esetekben a vezetők fognak döntést hozni, értelemszerűen szakmai szempontok mentén.

Sas képviselő úr, illetve az ön részéről is felmerült az, hogy mi az az alappal elvárható szakmaiság, amely a munkaviszony megszüntetéséhez vezethet. Ez korábban a Hszt.-ben is szabályozásra került. Szerintem egyébként a Hszt. sem fogalmaz nagyon konkrétan, de nagyon nehéz úgy jogszabályt alkotni, hogy lényegében személyre szabottan kellene ezt előírni. Tehát az alapvetően minősített feladatokat ellátó munkatársaknak az egyéni keretrendszerét törvényi szinten szabályozni szerintem nem helyes, nem beszélve arról, hogy egyébként ezzel az asztalra kitennénk, hogy mivel foglalkoznak a szolgálatok. Éppen ezért ez a Hszt.-hez képest egy picit konkrétabb, de alapvetően ebben a kérdéskörben azt kell mondanunk, hogy itt sajnos a bírói joggyakorlat lesz az, amit követni fogunk. Szerencsére egyébként a Hszt. kapcsán tapasztalt szabályok sem mutattak visszaéléseket. Ehhez képest, én azt gondolom, hogy a jelenlegi javaslatban szereplő szöveg valamivel nagyobb biztonságot ad ebben a kérdésben.

Felmerült Sas képviselő úr részéről, hogy lehetőséget adunk arra, hogy a hetvenedik életévükig dolgozzanak, adott esetben egyedi döntés mentén kollégák. Ez értelemszerűen azért valamelyest más, mint a honvédség esetében. Itt olyan egyéni kapcsolatok, a nemzetbiztonsági munka során olyan személyes tapasztalatok, egyéni kapcsolatrendszerek épülnek ki ügyekkel és személyekkel egyaránt, amelyeknek a pótlása gyakran nagyon nehéz, és a feladat sikeressége érdekében, én azt gondolom, ez egy teljesen normális kompromisszum, az pedig, hogy megjelenik a törvényben, megint csak egyébként a kiszámítható keretrendszert teszi lehetővé.

Önmagában a törvényjavaslattal kapcsolatban egy dolgot az elején nem mondtam el, de többen is tettek rá utalást, hogy hosszú s a többi. Az a helyzet, hogy a törvény megalkotása során nemzetközi példákból indultunk ki. Európa-szerte teljesen eltérő ennek az egész világnak a keretrendszere. A románoknál például egy alapvetően senki által meg nem ismerhető titkos dokumentum szabályozza a nemzetbiztonsági szervek működését. Magyarországon arra törekedtünk, hogy ha lehet, akkor ezeknek a szerveknek a működéséből csak annyit mutassunk mindenki számára érzékelhetően, hogy mondjuk, esetleg ellenérdekelt szolgálat ez alapján ne az szmsz-ét tárja fel ezeknek a szerveknek, de azt gondolom, hogy pont a kiszámíthatóság érdekében az egy fontos szempont volt, hogy erről itt tudjunk beszélni.

Azt hiszem, hogy talán ezek voltak a legfontosabbak. Egyébként felmerült az önök részéről, hogy Novák képviselő úr ‑ bár nem biztos, hogy én vagyok a megfelelő fóruma ennek ‑ bejut‑e a bizottsági ülésre vagy nem, de kétségkívül a bizottságban lesz arra lehetőség, hogy konkrétan beszéljünk. Ha jól sejtem, ez nem egy zárt ülés lesz, hanem nyílt ülés keretében lesz erre lehetőség. Úgyhogy amennyiben felmerül olyan javaslat, amit örömmel vennének, ha megvitatnánk, akkor erre nyitottak vagyunk természetesen, és a bizottsági munka során erre lesz lehetőség.

A kormánypárti képviselőtársainknak pedig köszönjük a támogatást. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)