Ungár Péter (LMP)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon fogják tartani az Egyesült Államokban az elnök- és a többi választást. Alapesetben ez nem kellene hogy mélyen érdekeljen minket, hiszen egy másik országnak a belügyeiről van szó.

Sok szó esett arról már ebben a Házban, hogy nem szeretjük azt, ha egy másik ország a saját belügyünkbe beleavatkozik, ha kifejezik a preferenciáikat, hogy kinek kellene nyernie és kinek kellene veszítenie. Voltak olyan képviselőtársaink, akik a köz pénzéből erről nagyon sokat beszéltek a magyar állampolgároknak. Mégis azt lehet látni, hogy részben a teljes kormányoldal az egyik jelöltnek drukkol, sőt a miniszterelnök úr tulajdonképpen az egyik jelölt győzelmétől tette függővé a magyar-amerikai kapcsolatok alakulását. Véleményem szerint ez rendkívül káros, hiszen Magyarország határait jelenleg az Egyesült Államok által vezetett katonai szövetség, az Észak-atlanti Szövetség biztosítja (Rétvári Bence: Ez tévedés!), ezért a magyar-amerikai kapcsolatok fontosabbak annál, mint hogy a fideszesek ideológiai preferenciáit és különböző véleményeit efölé rendeljük.

Azért is nagyon nagy probléma ez, mert az Egyesült Államokban külpolitikai konszenzus uralkodik a legfontosabb kérdésekben; látjuk ezt Kínával kapcsolatban, látjuk ezt az Európai Unióval szembeni viszonyukban, és lassan látjuk ezt Ukrajnában is. (Rétvári Bence közbeszól.) Rétvári államtitkár úr is pontosan tudja, hogy a Kína elleni kereskedelmi háborút Donald Trump kezdte el mint az amerikai külpolitika egyik fő ékköve, ezt Biden elnök úr csupán folytatja, és akármelyik jelölt nyer a kettő közül a mai napon, ugyanezt fogja folytatni. Úgyhogy az a politika, hogy önök Donald Trump és Hszi Csin-ping legjobb barátai szeretnének egyszerre lenni, önmagában a légüres tér.

Térjünk ki ugyanakkor egy mondatban arra is, hogy nemcsak ez probléma, az is probléma, hogy a magyar Országgyűlésbe a következőkben mandátumot fölvenni kívánó momentumos politikus, Cseh Katalin kint Harris elnökjelöltnek kampányol jelenleg Atlantában. Ez is probléma, ugyanis ezek az oldalválasztások azt mutatják, hogy a magyar politikai elit egy jelentős része futballmeccsként tekint erre a mérkőzésre, és szurkolóként, nem pedig úgy, mintha ennek a Háznak az érdekéből geopolitikai elemzéseket kellene végezni.

Az Egyesült Államok meg fogja változtatni a külpolitikai centrumát, a külpolitikai fókuszát, az látszik, hogy Ázsia irányába fog kitekinteni leginkább. Ezt már meg is nevezték mind a két oldalon lévő különböző szakértők. (Illés Boglárka felé:) Ne írja fel, államtitkár asszony, hogy ez ugyanaz, mint a keleti nyitás, mert azért a földrajzi helyzetünk eltérő az óceánok kapcsán. De mégiscsak ez azért fontos, mert ez azt jelenti, hogy az Európai Unió és így Magyarország önmagában nem fogja tudni azt a speciális alakító szerepét betölteni az amerikai külpolitikában, amit tett korábban.

Az, hogy az Egyesült Államok már az előző kormányzat alatt védővámokat hozott, sokszor Európával ellentétes gazdasági dolgokat csinált, ez a természetes alapállása a világnak, ugyanakkor ez nem fog megváltozni attól, mert vagy Donald Trump, vagy Kamala Harris lesz az elnök.

Összességében tehát szerintem nehezen megmagyarázható, hogy egy ilyen meccsben, amelyben a minket érintő kérdésekben nem lesznek alapvető különbségek, miért akar a kormányoldal az egyik jelölt mellett kampányolni. Még visszatérnék ennek ‑ ezt korábban is csinálták ‑ az egyik legperverzebb megjelenésére. Nem tudom, emlékeznek‑e rá, amikor a szenátusi többség egy georgiai újraválasztásban dőlt el, és ha megfigyelték az egyperces híradót a köztelevízión, akkor több időt szántak a georgiai újraválasztásra, mint magyar belpolitikai témára. Én biztos vagyok benne, hogy a magyar lakosságot, mondjuk, Nyíregyházától Szombathelyig nagyon érdekelte, hogy Georgiában éppen melyik szenátusjelölt fog nyerni.

Összességében tehát valójában ez vagy egy felesleges politikai szurkolás, vagy pedig egy nagyon nagy veszélyeztetése annak a kapcsolatnak, amely a legfontosabb.

És a végén csak egy mondatot hadd mondjak azokra a képviselőtársainkra, akik a NATO ellen vannak, és azt gondolják, hogy Magyarország NATO-tagsága… (Rétvári Bence: Kik azok?) A Mi Hazánk képviselőcsoportja például, vagy ennek a pártnak az egyik korábbi vezetője. Akik azt gondolják, hogy van alternatívája a NATO-tagságnak, azoknak azt a kérdést kell föltenniük, hogy adott esetben ki tudja garantálni a magyar határokat. És ameddig erre a kérdésre nincsen egy másik épeszű válasz, addig nincs alternatívája a NATO-nak, és ameddig nincs alternatívája a NATO-nak, Magyarországnak jó kapcsolatokra kell törekednie az Egyesült Államokkal, attól függetlenül, hogy ki nyeri a választást. Köszönöm szépen. (Dr. Mellár Tamás tapsol.)