Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Csak a DK-s képviselőknek szeretném jelezni, hogy én tényleg örömmel állok rendelkezésre a vitákban, csak ha folyamatosan a tényeket eltitkolva, elhazudva, szándékosan hazug információkat mondanak be a vitákban (Gy. Németh Erzsébet: Ez az önök műfaja, nem a miénk!), mintha igaz lenne, azzal nagyon nehéz vitatkozni.

Nem készültem a mozgóképes részből, Gréczy képviselő úr, nem készültem belőle, hogy erről fogok beszélni. (Gy. Németh Erzsébet: Kár! ‑ Gréczy Zsolt: Arról szól a törvény!) Nem arról akartam beszélni. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) De amikor ön azt mondja, nem igaz, hogy ezek a rendezők nem kapnak támogatást a filmjeikre! Nem igaz! Ki rendezte a Kincsem filmet, tisztelt képviselő úr? Ki rendezte? Nem tudja! (Gréczy Zsolt: Tíz éve volt!) Nem tudja! Jó, nem tudja! (Gréczy Zsolt: Herendi Gábor!) Ki rendezte... (Gréczy Zsolt: Azóta nem kap semmit! ‑ Közbeszólások a DK soraiból. ‑ Az elnök ismét csenget.) De kapott pénzt! A Filmalap támogatását! (Gréczy Zsolt: És azóta, tíz éve nem kap semmit!) Ki rendezte a „Jupiter holdja” című filmet? Ki rendezte? A cannes-i filmfesztiválon ott volt. Nem tudja! Mundruczó Kornél rendezte, tisztelt képviselő úr. A cannes-i filmfesztiválon mutatták be, talán 2018-ban, az Orbán-kormány ideje alatt. (Gréczy Zsolt: Külföldi pénzből!) Nem! Filmalap-támogatással! Nézze meg!

Tehát szerintem... ‑ értem. Erről beszélek, tisztelt elnök úr, hogy a DK-s képviselők olyanok, mint az egyszerű gyurcsányista emberek, akik azt gondolják, hogy csak az igaz, amit ők gondolnak, és a tények nem zavarják meg a tisztánlátásukat. Ez egy nagyon nagy probléma egy ilyen parlamenti műfajban, tisztelt képviselő úr.

Szerintem helyes, hogyha kapnak filmek támogatást, szerintem helyes, hogyha jó filmek kapnak támogatást. Egyébként a Petőfi-filmet a nyitó hétvégén 75 ezren nézték meg. Nagyon régen volt olyan erős nyitó... (Barkóczi Balázs: Akiket ti kivezényeltetek! ‑ Derültség a DK soraiban.) Nagyon régen volt olyan erős nyitó hétvégéje (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) egy magyar készítésű filmnek, mint a „Most vagy soha” címűnek, tisztelt képviselő úr. Én kettő fővel tudtam erősíteni ezt a 75 ezres számot.

De az a helyzet, tisztelt képviselő urak, hogy amit mondanak, az nem igaz. Tehát ez ennek a parlamenti műfajnak, a vitának valamiféle lényege, hogy önök mondanak érveket. De önök nem érveket mondanak, hanem hazugságokat állítanak, így, bele a mikrofonba. Most a képviselő úr leellenőrizte, meglátta, hogy igazam van, és ettől szépen lesütötte a szemét, mert az a helyzet, hogy amiket mondanak, azok nem igazak. Sokkal egyszerűbb lenne felsőoktatási, kulturális vagy akár bármilyen törvényjavaslatról vitatkozni akkor, hogyha olyan érveket hoznának fel. Engem nem zavar, hogyha önök kritizálják a kormány intézkedéseit, engem nem zavar, hogyha a törvényjavaslattal kapcsolatban ellenérzéseik vannak, de az, hogy a parlament kamerájába, a jegyzőkönyvbe, a választópolgárok szemébe és a mi szemünkbe mindenféle szemrebbenés nélkül ótvarosan nagy hazugságokat belemondanak, az szerintem igenis probléma.

Márpedig itt ennek a törvénynek van kulturális, felsőoktatási jelentősége. Számos alkalommal, Hiller képviselő úr a megmondhatója, szerintem húsznál többnél tart azon vitaalkalmak száma itt az Országgyűlésben, amikor vagy egy-egy intézményről, vagy általánosságban ‑ meg Brenner képviselő úr ‑ a modellváltásról, a felsőoktatás helyzetéről beszélgettünk, hogy van nemzetközi egyetem, ami alapítványi formában működik, külföldi egyetem, amely állami formában működik. Sőt, van olyan is, nemrég jöttem haza Georgiából, ahol például magánemberek alapították a tbiliszi egyetemet, majd átadták az államnak működtetésre, egy magánegyetem került át állami fenntartásba. Számos példát tudunk, hogy jó, még jobb, és azt hiszem, hogy számos olyan példát, amit érdemes megfontolni, amit érdemes megnézni a felsőoktatás kapcsán nemcsak a nyugat-európai országokban, hanem például a délkelet-ázsiai országokban.

Ezekről számtalan alkalommal beszélgettünk itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt, számtalan alkalommal érintettünk felsőoktatási kérdéseket, és azt gondolom, hogy lehet ezekről a kérdésekről beszélni, és gondolhatunk mást is ezekről a kérdésekről.

Mi azt látjuk, hogy vannak, legelső modellváltó egyetemként ott volt a Corvinus. Én abban a vitában és az utána következő vitákban is azt mondtam, hogy ez egy óriási lehetőség, de egyben egy óriási felelősség, és el kell telnie pár évnek, hogy lássuk meg azt, hogy mi lesz ezeknek az eredménye, a tapasztalatokból kell majd leszűrni azt, hogy ez az irány a támogatandó.

(20.30)

És azt látjuk ‑ múltkor, pár héttel ezelőtt ugyanígy Hankó miniszter úrral vitatkoztunk erről a témáról ‑, hogy igen ‑ és lehet mondani, hogy mik a bázisévek, miket vettek figyelembe, melyik éveket nézték meg a mérésekor ‑, történtek előrelépések ‑ történtek előrelépések! ‑ a nemzetközi rangsorokban, amiket szintén nem kell túlmisztifikálni, de fontos mérőszámok és lehet figyelni. Történtek előrelépések mindenféle szempontból.

És azért, mert önök összekeverik azt a szerintem eget rengetően felháborító brüsszeli politikai támadást a magyar felsőoktatás helyzetével, és ezt próbálják önök párhuzamba állítani egymással, az nyilvánvalóan egy hamis tévképzet és egy hamis állítás. (Barkóczi Balázs közbeszól.) Barkóczi képviselő úr, hallgassa meg Gyurcsány Ferenc rádióinterjúját, amelyben elmondta, hogy ezt önök intézték. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Így van!) Önök voltak azok… (Barkóczi Balázs: Lőrinc, ennél sokkal…) Nem hisz a főnökének, tisztelt képviselő úr? Hát, Gyurcsány… (Barkóczi Balázs: Fél kilenc van!) Vigyázzon, képviselő úr, mert ha ilyeneket mond, még baja lesz belőle az önök rendszerében. Ugye, az a helyzet, tisztelt képviselő úr, elmondta Gyurcsány Ferenc abban az ominózus rádióinterjúban, hogy mi, mármint önök, ott voltunk a politikai feltételek kitalálásánál, és aztán jogi köntösbe ültettük őket, jogi köntösbe csomagoltuk őket. (Barkóczi Balázs: És mi van Európa erős emberével? Miért nem csinálta vissza?)