Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Baloldali emberként, baloldali képviselőként, az igazságosságban, az egyenlőségben és a szolidaritásban hívő emberként azt gondoltam, hogy bejövök ide, és jól megtámogatom a kormány-előterjesztést azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt természetesen támogatja ennek a kvótának a bevezetését (Nacsa Lőrinc: Mi az akadálya?) és ennek a jogszabálynak az elfogadását, majd leülök (Zsigó Róbert: Mi akadályozza ebben?), majd leülök. De az a produkció, amit ön előadott és az a szégyen, amit Vitályos képviselőtársa itt előadott (Zsigó Róbert: Miért?), arra sarkallt, hogy néhány mondatot azért mégiscsak mondjak el.

Képviselő úr, ön viccet csinál a férfiak és nők esélyegyenlőségéből, és azon belül ezzel, amit előadott, ön viccet csinál ebből, belenevet, kineveti, kiröhögi a nőket, több millió magyar nőt sért meg. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) De hogy ez így van, és hogy ebben az országban, ha valahol, akkor ebben az országban még az önök érvei alapján is van keresnivalója ennek a javaslatnak, azt a számok mutatják. Mert különben ön azt a bizonyítványt állítja ki több millió magyar nőről, hogy alkalmatlan, nem való oda, és semmi köze nincsen a vezetői pozíciókhoz. (Nacsa Lőrinc: Nem!) Itt mondta el a képviselőtársam: az Európai Unió átlagában e cégekben ezeknek a posztoknak a 35 százalékát nők töltik be. Ebben a 35 százalékban még a magyar 10 százalékos szégyenletes eredmény is benne van.

Tehát az ön logikája szerint, meg Vitályos Eszter logikája szerint, aki bejött ide, előadta magát, majd kivonult, a magyar nők ennyit érnek, nem képesek rá, nem alkalmasak, nem jók semmire, örüljenek neki, hogy 10 százaléknyian ott lehetnek. Ez az önök logikája (Nacsa Lőrinc: Nem!), ezt állítja ön, és ezzel alázza meg a magyar honfitársainkat, a nőket. Szerintem ez szégyenteljes addig, ameddig egy országban természetes folyamatok alapján a vezetői posztok tíz százalékát töltik be a nők. Amikor körülnéz az egyetemen, meg körülnéz egyébként a munkaerőpiacon, akkor nem ezt az arányt látja, hanem lassan a fordítottját. Akkor ne mondja nekem, hogy itt minden rendben van, itt aztán esélyegyenlőség van, és itt minden nő, ha akarja, akkor vezetői pozícióba juthat! (Nacsa Lőrinc: Tévedés!) És most hagyjuk, hogy a kormányban kik ülnek, meg a frakcióban, meg a parlamentben. Még a gazdasági szférában sincs meg ebben a társadalomban, úgy tűnik, a kellő egészséges, normális mechanizmus, és ha nincs meg, akkor szerintem törvényhozóként kell hogy segítsük ezt a folyamatot.

Ízlelgesse csak ezt a kifejezést Vitályos Eszter, hogy alulreprezentált nem! Mert egyébként, még egyszer mondom, ha csak az egyetemekre beiskolázott nemek arányát nézzük, akkor lehet, hogy tíz-húsz-harminc év múlva mi leszünk az alulreprezentált nem. És szerintem akkor is működik a történet, mert egyik sem jó. De még egyszer mondom, képviselőtársam ‑ és főleg a Fidesz vezérszónoka hozott ki a sodromból ‑, hogy nem fog ez mindent megoldani, de pont Magyarországon ezt a dumát előadni, amit itt önök, hogy csak és kizárólag abban hisznek, hogy a tehetség és a szorgalom határozza meg, kiből mi lesz, főleg a vezetői posztok, női vezetői posztok betöltése tekintetében, ezzel önök azt állítják (Nacsa Lőrinc: Ez tévedés! Tévedés!), hogy a magyar nők nem képesek és nem alkalmasak arra, hogy vezetők legyenek. Ha nem így gondolják, akkor meg szégyelljék magukat az előző produkció miatt, és támogassák szépen csöndben ezt a javaslatot, és legalább ne alázzák tovább azokat a nőket, honfitársainkat, akik erre egyáltalán nem szolgáltak rá!

Így is elég nehéz egy ilyen középkori berendezkedésű országban egy rendszerváltás után újabb és újabb generációknak úgy felnőnie, hogy úttörők legyenek ezen a területen. Mert ez történik ezekben az évtizedekben és ezekben a generációkban, hogy valóban a konyha meg a „neved kuss” kategóriából… Képviselőtársam, nézze meg a nyugdíjrendszert! A mai napig tömegével vannak olyan nők, akiknek életükben egyetlenegy perc munkaviszonyuk nem volt, mert háztartásbeliként élték le az életüket. Én nem állítom, hogy ez valami szörnyű dolog. (Nacsa Lőrinc: Őket lenézi?) Én nem állítom, hogy ez egy szörnyű dolog (Zsigó Róbert: Ja!), de azt állítom önnek, hogy innen eljutni odáig, hogy egyenrangú félként induljon például egy cég vagy bármilyen más vezetői poszton egy nő egy férfival, az rettenetesen kemény meló, és aki ezzel szembemegy meg még ilyen felszólalásokat tesz, az szerintem semmi mást nem tud tenni, mint hogy szégyellje magát.

Mi a törvényjavaslatot támogatjuk. Én nagyon-nagyon-nagyon örülnék neki, ha ezt az elképesztő, cinikus álláspontjukat legalább átgondolnák, és belegondolnának abba is ‑ ezzel zárom a felszólalásom ‑, hogy itt nincs politikai oldal. Itt a saját gyermekeiről, saját gyermekeikről, lányaikról is szó van, az ő életükről van szó, hogy adnak‑e nekik egy lehetőséget és mankót, hogy ne előnyben részesüljenek, hanem legalább egyenlő feltétellel induljanak el egy ilyen harcba férfitársaikkal szemben. vagy ne. Ha önnek erre nem a válasza, képviselő úr, akkor további jó szórakozást kívánok! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)