Dr. Brenner Koloman (Jobbik)

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! November 4‑e van, nemzeti gyásznap. Azt gondolom, hogy 1956 forradalma győzött. Ezt azért fontos hangsúlyozni ezen a napon, mert november 4-én csak a szovjet-orosz túlerő és a moszkovita árulók verték le a forradalmat követő szabadságharcot. (Rétvári Bence: Az utódaik.)

Azt gondolom, hogy ezen a napon nagyon fontos megemlékeznünk az ’56-os hősökről, hiszen az ő vérükkel íródott az a szabadság, amit később hazánk a hetvenes-nyolcvanas években élvezhetett, és a „legvidámabb barakk” korántsem kitüntető címet kaptuk meg emiatt.

Én azt gondolom, hogy itt Pongrátz Gergely a lyukas zászlót átadta a Jobbiknak, amikor 21 évvel ezelőtt megalapították, és mi ezt a szimbólumot magasra tartjuk. Magasra tartjuk, és nem most fedeztük fel, és nem sajátítjuk ki, de azt gondoljuk, hogy ezen a napon erre emlékeznünk kell; és arra is, hogy az ön politikai igazgatójának, Orbán Balázsnak megadáspárti mondatai, vagy akár ma reggel a Szuverenitásvédelmi Hivataltól Somkuti Bálint mondata, miszerint ‑ idézem -: „Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond.”, ez szégyenteljes. Kérem miniszterelnök urat, hogy ettől határolódjon el. Kérdezem is egyben, hogy levonja‑e végre azt a konzekvenciát, hogy ezek nem egyéni hibák, tisztelt miniszterelnök úr, az én véleményem szerint.

Mint a Külügyi Bizottság jobbikos alelnöke, nagyon hosszú évek óta figyelem a magyar külpolitikának ezt az egyensúlyvesztését, ami odáig fajult, hogy a szövetségeseink szemében túlságosan közel került hazánk külpolitikája Oroszországhoz. (Rétvári Bence: KáGéBéla!) Nem véletlen, hogy aztán Kínával kapcsolatban is hasonló kérdések vetődnek fel. Mikor lesz korrekció, tisztelt miniszterelnök úr? (Taps a Jobbik padsoraiban. ‑ Közbeszólások a KDNP padsoraiból: KáGéBéla! ‑ Rétvári Bence: Szűnni nem akaró taps.)