Hidvéghi Balázs (Fidesz)

HIDVÉGHI BALÁZS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Képviselőtársaim! A képviselő asszony itt ma a nemzeti konzultációt támadta a felszólalásában, igyekezett humorosra vagy inkább talán gúnyosra venni a figurát. Hát, nézze, lelke rajta. Álláspontom szerint alapvető politikai hiba az önök részéről, hogy lebecsülik ezt az eszközt, lebecsülik azt, hogy mi időről időre odafordulunk az emberekhez, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit gondolnak fontos kérdésekről. Önök valamiért vehemensen ellenzik ezt a megoldást, ezt a módszert, ezt a gyakorlatot. Talán ennek is része lehet abban ‑ nem gondolja, a képviselő asszony? ‑, hogy olyan kiábrándítóan gyenge választási eredményeket érnek el egymás után újra meg újra, amikor az emberek döntenek a politikai vezetésről, a parlamentről.

(17.50)

Talán nem kellene lenézni az embereket ennyire, talán érdemesebb lenne odafigyelni arra, hogy a választópolgárok miről mit gondolnak.

A konzultáció témájára mindjárt visszatérek, de engedje meg, hogy egy konkrét ponton kategorikusan visszautasítsam az ön parafrazált hasonlatát vagy mondatát, amit itt mondott. Pont november 4-én, teszem hozzá, amikor az ’56-os forradalmat vérbe fojtották, ön itt gyakorlatilag az egyik legkeményebb keményvonalas kommunista embert idézte meg, annak az egyik mondását. Marosán György volt az, aki úgy fogalmazott az ötvenes években, hogy „nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy”. Ön meg itt azt mondja az imént, hogy „nem a kenyér drága, csak te eszel sokat”. (Kálmán Olga: Ez hogy jutott eszébe?) Visszautasítom azt, hogy november 4-én ön pont Marosán Györgyöt parafrazálja itt az Országgyűlésben, azt a szégyenletes figurát, aki a sortüzekért felelős, aki bejelentette ’56. december 8-án Salgótarjánban, hogy mától kezdve lövünk, és lőttek is, képviselő asszony, a szovjetekkel meg a pufajkásokkal együtt sok ezer magyar szabadságharcosra. Ideje lenne, hogy ön elszakadjon ettől a szellemi örökségtől. Ez itt a magyar Parlament, és nem pedig a kommunizmus szellemével átitatott Apró-villa. Erre szeretném felhívni a figyelmét.

De a vállalhatatlan kommunistákat idéző frázisa mellett volt még egy, nevezzük így, talányos megjegyzése is. Ugye, ön korábban televíziós műsorvezető volt, és ebben az időben képviselt egy bizonyos színvonalat. Ezt elismerem én magam is, és elismerjük, még ha a politikai hovatartozása sosem volt kétséges. Ez a fajta igényesség viszont, mióta DK-s képviselőként működik, talán kevésbé jellemző, mert nem olyan borotvaéles most már az érvelés. Ha az lenne, akkor nem hozta volna szóba pont ön a DK képviseletében a kormányzóképességet, képviselő asszony. Merthogy a DK részéről hallani kormányzóképességgel kapcsolatos kritikát, nevezzük így, hogy nehezen komolyan vehető. Gyurcsány Ferenc pártjáról van szó.

Hadd idézzem ide az Országgyűlésnek egy 2009-es szavazását ‑ április 14-én volt ez ‑ a miniszterelnökkel szembeni bizalmatlanság kifejezéséről. Ezt az indítványt akkor 204 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül fogadták el. Idézem a jegyzőkönyvet: „Hosszan tartó taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.” Akkor ezek a padsorok nagyobbak voltak, több volt az MSZP-s és az SZDSZ-es képviselő, mint ma. Ez volt az a pont, ahol gyakorlatilag önök saját maguk kifejezték saját magukkal kapcsolatban a kormányzóképességgel szembeni bizalmatlanságot. Gyurcsány Ferenc, az önök pártelnöke az egyetlen ember itt, aki maga arról szavazott, hogy nem bízik a saját kormányzóképességében. Ebben egyébként teljesen igaza volt. Másban nem szoktunk egyetérteni, de itt kétségtelenül eltalálta a helyes választ. Aztán erre csattanós választ is adtak, vagy megerősítették 2010-ben a választópolgárok ezt a szavazást, mert ők is azt mondták, hogy önök, képviselő asszony, kormányzóképtelenek, és azóta is ezt folyamatosan mondják.

Nos, nem újdonság ugyanakkor, hogy a DK támadja a nemzeti konzultációt. Itt olyan témákról kérdezzük az emberek véleményét, mint a 13. havi nyugdíj, amit önök megszüntettek, mi visszahoztunk. Olyanokról kérdezzük őket, mint a béremelések, amelyek számunkra fontosak. Az önök idejében nem emelkedtek a bérek. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vagy a családi adókedvezményről, amit önök megszüntettek, mi pedig bevezettünk. Nyilvánvaló, hogy az önök számára ezek nem voltak fontos kérdések, ezt a kormányzásuk is bizonyítja. (Az elnök ismét csenget.) A mi számunkra azonban fontosak, és büszkén kérdezzük meg ezekről a magyarok véleményét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)