Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Ki fog derülni az interpelláció szövegéből, hogy miért az Agrárminisztériumot interpellálom, tehát nem az Energiaügyi Minisztériumot célzom most.

Tisztelt Államtitkár Úr! Én évek óta próbálom felhívni itt a parlamentben a figyelmet arra, hogy milyen súlyos kihívásokkal szembesül Magyarország a vízgazdálkodás terén, és hogy gyakorlatilag az ország kiszárítása történik most is. Idén is megtapasztalhattuk a brutális aszályt, a vízhiányt, tavak száradtak ki, folyók rekordalacsony vízállást mutattak. Miközben tudjuk, hogy egyre forróbb és hosszabb aszályos időszakok következnek, ennek ellenére nem történtek érdemi változások, és a 2022-es ezermilliárdos aszálykár után ugyanúgy történt meg az időszakos többletvizeknek a levezetése, és nem történt meg ezeknek a vizeknek a táji vízkörforgásban való megtartása.

(17.10)

A Fenntartható Fejlődés Bizottsága keretein belül én több alkalommal kezdeményeztem olyan rendkívüli üléseket, ahol a döntéshozók a szakmai szereplőkkel, gazdálkodókkal egy asztalhoz tudnának ülni. Legutóbb, szeptember 11-én, Nagykörűben, a Tisza szárazra került medrében volt egy bizottsági ülés, ahová nem jöttek el sajnos a minisztériumok ‑ itt is lett volna lehetőség, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk ‑, majd ezt követően agrárminiszter úr úgy nyilatkozott, hogy a kormány felelősségteljesen járt el az elmúlt 14 évben a vízgazdálkodás terén. Nos, annak ellenére mondta ezt az agrárminiszter úr, hogy már a hivatalos vízügyben is dominánssá válik az a vélemény, hogy alapvető szemléletváltásra van szükség, és a vizek levezetése helyett táji vízvisszatartásra van szükség.

Van több kérdésben vitánk a vízügy hivatalos álláspontjával, de érdemes egyébként az Országos Vízügyi Főigazgatóság frissen kinevezett főigazgató-helyettesének néhány olyan gondolatát idézni, amellyel egyet lehet érteni. Így fogalmaz főigazgató-helyettes úr: „A klímaváltozás és az emberi tevékenység hatására a jelenlegi vízgazdálkodási helyzet fenntarthatatlan. A beszélgetés és a koncepcióalkotás ideje lejárt. Képesnek kell lennünk komolyan előrelépni, hogy válaszokat adjunk a kihívásokra. Egyértelmű, hogy a vízháztartási egyensúly felborult Magyarországon.” Azt is mondja a helyettes úr, hogy „a kiszáradás, helyenként már sivatagosodás nem fog magától enyhülni, itt a vízgazdálkodás áthangolása kulcskérdés.” És azt is elmondja, hogy „szakítani kell azzal a gondolkodásmóddal, hogy amikor víztöbblet van, azt levezetjük, amikor nincs víz, akkor öntözünk.” Nyilván azt is elmondja, hogy az időszakos vízbőségből kell minél többet eltárolni, és arra is felhívja a figyelmet, hogy ezt a tájban kell megtenni, hiszen a csatornahálózat és a tározási lehetőségek nem elégségesek. A táj, a talaj a legjobb víztározó, és itt egyértelműen felhívja a figyelmet főigazgató-helyettes úr, hogy területre van szükség.

Na, itt jön be az Agrárminisztérium felelőssége. Egyértelmű, hogy a tájhasználatban kell a megfelelő változásokat kialakítani, a tájban, a tájhasználatban kell a vizek helyét megtalálni. 2022 szeptemberében ezt célozta remek szakemberek felvonultatásával a VízVálasztó konferencia, amelyen nem vett részt az Agrárminisztérium, majd ezt követően egy bizottsági ülésen agrárminiszter úr ígéreteket tett a társadalmi párbeszédre.

A kérdésem az államtitkár úrhoz, urakhoz az (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy két évvel ezt követően, látva azt, hogy most már a szakmai körökben is dominánssá válik ez a vélemény, hajlandó‑e partnerként ehhez a változási folyamathoz hozzájárulni az Agrárminisztérium. Köszönöm szépen előre is a válaszát. (Kanász-Nagy Máté tapsol.)